A svájci Origen Cultural Festivalon, a Julier Tower hivatalos megnyitóünnepségén Szergej Polunyin ismét színpadra lépett: eltáncolt egy részletet a Project Polunin előadásból, amit majd decemberben a balettrajongók körében jól ismert londoni Sadler Wells színpadán mutatnak be.
A művész, akit búcsúvideója tett világsztárrá
Az ukrán balettművész valószínűleg a legismertebb táncos a világon. (A legjobbról pedig itt írtunk.) A Take me to church videó nézettsége nem csak a balettrajongóknak köszönhetően jár 20 millió fölött - olyanok is vissza-visszapörgetik, akik soha nem voltak balett-előadáson.
Azonban azt kevesen tudják, hogy a világsikert hozó videó a művész búcsúja volt a színpadtól. Polunyin, vagy ahogyan a legtöbben hivatkoznak rá, a balett fenegyereke az ukrajnai Herszonban született 1989-ben nagyon szegény körülmények közé. Ahogy a vidéki ukrán családok számára általában, az ő családja számára is az egyetlen kitörési lehetőséget az jelentette, ha fiukból sikeres szertornászt, artistát vagy balettművészt faragnak. Polunyint gyakorlatilag már csecsemő korában tréningezni kezdték, majd 6 éves korában a képességei alapján a balettiskolába vitték – a tehetsége elég jelentős volt ahhoz, hogy a kijevi, egyébként Nizsinszkij húga, Bronya Nizsinszka által alapított balettiskolába nyerjen felvételt. A család emiatt a fővárosba költözött, ami hatalmas áldozatokkal járt, apja kamionsofőrnek szegődött, hogy támogatni tudja a fiát.
Szergej 13 évesen ösztöndíjat kapott Londonba a világ első számú balettiskolájába, a Royal Ballet Academy-be. (Amit egyébként Nizsinszkij állandó partnere és alkotótársa, Tamara Karszavina alapított...) Innentől kezdve teljesen magányos lett, a családnak nem volt pénze meglátogatni, csak nyaranta találkoztak. Egyre jobban kezdte érezni, hogy mekkora felelősség hárul rá, hogy minden azon múlik, hogy mennyire táncol jól. Éjjel nappal gyakorolt és próbált, majd 19 évesen minden idők legfiatalabb első magántáncosaként szerződtette őt a Royal Ballet.
Sikerei és botrányai is igen zajosak voltak. Polunyin tetoválásai, viselkedése kihívó. Kamasz kora óta drogfüggő volt, s színpadra is gyakran kokainnal, extasy-val vagy speeddel a szervezetében lépett. 2012-ben a szülei elváltak. Szergej magát okolta ezért és úgy érezte, ha nem tudja a családját egyben tartani, akkor a táncnak sincs semmi értelme. Egyre kedvetlenebbé vált, végül a szakma és a közönség óriási megdöbbenésére azonnali hatállyal felmondott a Royal Balettnél. Az akkortájt készült interjúkban zavarodott, általában ideges volt és valamilyen drog hatása alatt állt. Gyakran beszélt arról, hogy inkább tetoválószalont nyit Londonban.
Kivételes, vad, Nurejevre emlékeztető, de annál precízebb tudású táncos lévén a világ több pontján fellépett, Oroszországban az egyik legnagyobb sztárnak számít, de mégsem találta meg a boldogságát. Egyre több szerre volt szüksége az előadásokhoz. 2015-ben kollégiumi szobatársát, legjobb barátját, a kiváló táncos Jade Hale-Christofit kéri meg, koreografálja meg számára a búcsútáncát. Polunyin tökéletesen összegezte az érzelmeit, amiket Christofi kiválóan fordított mozdulatokra, David LaChapelle pedig finom ízléssel körítette a videót.
Tényleg sikerül a visszatérés?
Polunyin az eltűnése után feltehetőleg rendbe szedte magát. Az elmúlt időben nem hivatalosan fellépett Európa leggazdagabb és a világ talán legszínvonalasabb színházában, a Bayerische Staatsoperben, azonban a nagy visszatérés Londonban lesz.
A Project Polunin programja kimagasló és valóban érdekes, nem a parasztvakításnak készül, nem csak pénzhajhászás.
A program a teljesség igénye nélkül magába foglalja az újhullámos zseni, Andrey Kaydanovskiy Tea or Cofee koreográfiáját, Vlagyimir Vasziljev klasszikus Icarusát, továbbá egy teljesen új művet, a Narcissus and Echót is. Ennek zenéjét a Polunyinról szóló dokumentumfilm zeneszerzője, a filmzenéiért rendszeresen díjazott neoklasszikus Ilan Eshkeri komponálja, David LaChapelle rendezi és Szergej Polunyin maga koreografálja.
Mindenképpen izgalmas műsor elé nézünk, aki bejut valahogy, nagyon szerencsésnek mondhatja magát.
Erre a névre neveznék át az M1-es metróvonal „Bajza utca” megállóját Kovács Gergelyék. 
