Az emberek többsége sajnos hajlamos a leegyszerűsítésekre, az érzések, indulatok átélésére a bonyolult gondolkodás helyett. Ráadásul a világ is már-már áttekinthetetlenül bonyolulttá vált.
Nem ismerik a média alapszabályait, nincsenek tisztában azzal, mely hírek megbízhatóak, és melyek nem. Rémhír-terjesztők, politikai manipulátorok, szélsőséges újságírók, bloggerek, eleve megtévesztett meggyőződéses kommentátorok és trollok erre rá is játszanak. Ilyenek a módszereik:
1. Túlzott általánosítások
Ha volt két gyilkos a menekültek között, akkor már mindenki gyilkos, vagy rengeteg közöttük a gyilkos. Ha volt öt terrorista, akkor mindenki terrorista; ha volt tíz erőszakoló, mindenki erőszakoló. Akkor is könnyedén így tüntetik fel, ha a többségi lakosságon belül esetleg több a gyilkos és az erőszakoló százalékosan, mint a menekültek között. A külföldi feltűnőbb, a hazai, vagy európai gyilkosokat már megszoktuk.
Vagy ha valaki látott tíz eldobott útlevelet Szabadkán, akkor már minden menekült gonosz törpe, aki el akarja titkolni az identitását.
Természetesen az is ugyanúgy túlzott leegyszerűsítés, ha azt mondjuk, hogy mivel csak alig vannak gyilkosok a menekültek között, nem jelentenek veszélyt vagy problémát.
2. Rossz forrásoknak vagy pletykáknak adnak hitelt
Ha már láttam olyat, aki azt állította, hogy látott olyat, akkor készpénznek veszem, a cáfolatokat meg hazugságnak, csak mert ezt akarom hinni, vagy ezt sulykolják belém. Elképesztő, milyen megbízhatatlan forrásoknak, pletykáknak, kókler weboldalaknak adnak hitelt az emberek, mennyire elemi dolgoknak nem képesek utána járni.
Ugyanakkor képesek komoly hírügynökségeket, a pontos hírekből élő száz éves médiakonszerneket, sőt hatósági adatokat, közleményeket is figyelmen kívül hagyni. lehazugozni. „Kint volt a fészbukon, kint volt a … weboldalon, asógorom is megmondta, hát hogyhogy nem érted?” – kaphatjuk a fejünkhöz, ha kételkedni merészelünk.
3. A hírt és a véleményt összekeverik
Keveredik az adat, a tény, a hír a véleménnyel, ennek következtében keveredik a tévedés, a rágalom, az összeesküvés-elmélet a rosszindulatú sértegetéssel, szándékos uszítással. „De hát mindenki tudja, hogy itt nagy szemű kiscicákat bántanak, a bűnösöket másutt kell keresni”, „már régen bizonyított, hogy…” – sulykolják, ami egyáltalán nem bizonyított.
„A szakértők is megerősítették” – halljuk, ha csak egy is volt, aki ezt mondta, pedig nyolc másik esetleg az ellenkezőjét.
4. Elterelés, személyeskedés
Ha felvetik, hogy a menekültek legtöbbje normális, dolgozó ember volt, aki a háborúk ellen menekül, akkor előjönnek azzal, hogy a Korán – szerintük – mire biztat. Ha arról van szó, hogy nincs aránytalanul nagy súlyuk a bevándorlóknak a bűnözésben Németországban, akkor jönnek azzal, hogy „márpedig én éltem mellettük Münchenben és kiállhatatlanok voltak”, vagy azzal, hogy a muzulmánoknak rengeteg gyerekük van és elfoglalják Európát. Vagy azzal, hogy a másiknak eleve nem lehet hinni, mert náci/libsibolsi/marslakó/xxx-bérenc.
Látszólag vitatkoznak, valójában azzal, hogy nem az adott érvre hoznak fel tisztességes és lényeges ellenérvet, hanem ugrálnak a témák között, vagdalkoznak, elterelnek, érzéseinkre próbálnak hatni, le akarnak hengerelni bennünket, elsöpörni. Ez valójában nem vita, ez szellemileg nagyjából az üres üvöltözésnek, anyázásnak felel meg.
5. Ismételgetés, sulykolás
Hitler, Göbbels, Sztálin is tudták, hogy ha sokszor ismételgetnek valamit az embereknek, azt előbb-utóbb a többségük el fogja hinni. Persze nem árt, ha ehhez kellő mennyiségű sajtótermék, újság, televízió és weboldal van a kezünkben. Azon kívül a hazugságokat rendkívül magabiztosan, lehengerlően kell tálalni.
Már ott kezdődik a dolog, hogy valamikor az év elején az állami és ahhoz közeli médiában parancsba adták az „illegális bevándorlók” kifejezés kötelező használatát, egyszer s mindenkorra kriminalizálva ezzel minden, határainkhoz érkező szerencsétlent. Azóta is naponta ezerszer hajtogatják. A liberális jellegű média viszont a „menekültek” kifejezéstől nem tud elszakadni, csak ritkán hajlandó azt árnyalni.
6. Az a gyanús, ami nem gyanús
Nincs fegyver a menekülteknél, nincs bizonyíték bűnös szándékukra, és nincsenek terroristaként nyilvántartva? Látják, milyen ügyesen tudnak konspirálni, pedig lehet, hogy tízezrével vannak közöttük az alvó terroristák. Ezt a logikai bukfencet is használták már a nácik, akik „világméretű zsidó összeesküvésről beszéltek a gondosan megcélzott hallgatóságnak, és hogy ezt mennyire zseniálisan csinálják a zsidók az abból látszik, hogy nem tetten érhetők – hangoztatták”. (Forrás itt, érdemes elolvasni.)
7. Egy kép vagy mozgókép többet mond, mint ezer szó
Ha menekülteket akarunk ábrázolni fotóval, tehetünk oda rossz arcú, ápolatlan, mogorva, sötét bőrű, sőt éppen hadonászó suhancokat csapatostul; vagy az EU határait karon ülő mosolygós kisgyerekekkel átlépő, szőkésbarna, hálás családapát. (Vagy ha a miniszterelnököt ábrázoljuk, tehetünk rosszul sikerült, előnytelen, idétlen elkapott képet, és beállított, szépen retusált propagandafotót is.)
Szíriát ábrázolva is mutathatunk porrá lőtt várost vagy kórházi pótágyon fekvő sebesülteket, meg kávézókban lődörgő munkaképes férfiakat, plázázó hatgyerekes családot is. Mindegyik a valóság, az igazság része, hogy melyik lap melyiket tálalja, sokat elárul róla. Videóknál ugyanúgy, vagy még jobban. Egy időben a „királyi” médiában állítólag tilos volt menekültgyerekeket mutatni.
8. Egysíkú tájékoztatás, a cáfolatok becstelen elhallgatása
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar politikus, akit ellenfelei nagyon csúnyán próbáltak lejáratni, szabályos karaktergyilkosságot követtek el ellene. Megvádolták néhány dologgal, amit aztán a hozzájuk hű sajtó óriási betűkkel az első oldalon hozott, újra meg újra.
Azóta több bírósági pert is jogerősen megnyert az illető, amelyben tisztázta magát a vádak alól. Sebaj, a bíróság által előírt minimális helyreigazítási kötelezettség után egyszerűen elfeledkeztek erről, és finoman, hogy ne lehessen pert indítani, tovább rágalmazzák az illetőt, célozgatnak állítólagos bűneire. A rágalmak és a helyreigazítások aránya ezer az egyhez.
9. Statisztikák hamisítása vagy félreértelmezése
Klasszikus példája ennek a svéd nők helyzete, akik a neonáci propaganda szerint rendszeresen esnek áldozatul muzulmán férfiaknak. Ezt főleg arra alapozzák, hogy Svédországban sokkal több nemi erőszakot jegyeznek fel, mint másutt. Valójában a családon belüli erőszak eltérő számbavétele van a dolog mögött.
De ez csak a jéghegy csúcsa, mások képesek húszgyerekes muzulmán családokat vizionálni (holott az átlag 3-4 gyermek), vagy százmilliós menekültáradatot (holott valószínűleg a szírek többsége is visszamenne, ha lenne hova). A másik oldalon meg azt vizionálják, hogy Európa nyugdíjasait a mai menekültek fogják eltartani, ami korántsem biztos.
A rendőrség, az állam, esetleg a politika sokat tehetne ennek a sok hazugságnak az irtásában például azzal, ha pontos nyilvántartásokat, statisztikákat készítene és tenne közzé, de sok helyütt politikai korrektségre vagy emberi jogokra hivatkozva fel sem jegyeznek fontos dolgokat, mint az elkövetők vallása. Másutt pedig a közvélemény-kutatásokon eleve úgy teszik fel a kérdést, hogy normális ember csak egyféle választ adjon. („A magyar embereket zárjuk-e ki az országból, vagy inkább a menekülteket?”)
A statisztika bonyolult tudomány, ezért a legtöbb ember nem éri, és nagyon könnyen meg lehet vele téveszteni. Bankfelügyelet mellett nem ártana statisztika-felügyelet sem.
10. Véletlenül sem kérdezik meg a másik felet
A menekültek ilyenek, olyanok, ezt akarják, azt akarják, ilyenek ezek mind, a csúnyák – írja rengeteg blogger, mondja politikus, újságíró, akik még életükben nem beszéltek egyetlenegy menekülttel sem. Java részük nem is tudott volna, mivel a magyaron kívül más nyelvet nem beszél rendesen, még angolul sem. Mások meg esetleg csupa szerencsétlen báránykáknak festik le őket, nagy, kerek, szánni való szemekkel, akik soha semmiről nem tehetnek.
Nagyon érdemes odafigyelni azokra a cikkekre, jelentésekre, riportokra, statisztikákra, ahol valódi, hús-vér embereket kérdeztek meg, a helyszíneken, sőt esetleg komolyabb, tömeges felmérést készítettek róluk. (Mint például itt a menekültek képzettségéről, vagy itt a bűnözési mutatóikról.) Vigyázat, ezekben lehet, hogy megtaláljuk az igazság magvait, sőt nagyobb részeit, és esetleg összeomolhat jól felépített, kényelmes világképünk!
Témába vágó cikkeink:
Mérgező pletykák – nem, a menekültek senkit sem fejeztek le vagy ettek meg
Mama, papa, így védekezz a neten terjedő hülyeségek ellen
„Veled vagyunk!” – üzente a magyar miniszterelnök Marine Le Pennek. 
