A galloknál parlamenti és elnökválasztás is esedékes lesz, előbbi június 11-én és 18-án, utóbbi április 23-án és május 7-én. A nagy kérdés mindkét esetben az lesz, hogy a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front (FN) vajon képes lesz-e végre felülkerekedni a kétfordulós rendszer által jelentett kihíváson és a baloldali szavazókat is megszólítva jó eredményt elérni a második fordulókban? Tavaly két döntő súlyú politikai eseménynél is brutálisan mellényúltak az előrejelzők.

A Brexit bekövetkezte és Trump győzelme óvatossá kell, hogy tegyen bennünket az FN esélyeivel kapcsolatban. Márpedig egy friss felmérés szerint a franciák 60 százalékának negatív véleménye van az EU-ról és 80 százalékuk szerint egy akár a szabályokon is áthágó erős vezetőre van szükség az ország helyrepofozására.

Idegesség a piacokon

Káncz Csaba

Tegnap tovább tágult, így 2012 szeptembere óta nem látott szintet ért el a német-francia kötvényhozam spread és gyengült az euró. Ez nagyrészt a Le Pen programnak köszönhető, melyben az EU szétverésének szándékát hirdette meg. Eddig kevésbé foglalkozott ezzel a piac, de most már érezhető a növekvő feszültség.

Eddig ugyanis a bal- és jobboldali szavazók konzekvensen összezártak a radikális jobboldali alakulat előtt, ha az jó eredményeket produkált az első fordulóban, és csak azért, hogy megakadályozzák az FN sikerét, a legesélyesebb fősodratú jelöltekre szavaztak. Ez a taktika azonban a mostani, elsősorban a bevándorlásnak, a terrorizmusnak és a gazdasági stagnálásnak köszönhető elégedetlenségi hullám mellett nem biztos, hogy működni fog, így könnyen lehet, hogy az FN meghatározó erővé válik a törvényhozásban.

A franciák a szemük sarkából mindig a németeket figyelik. Márpedig a globális pénzügyi válság előtt még minimális volt a különbség a német és a francia életszínvonal között, hiszen a német 40 ezer dollár körüli egy főre jutó GDP-hez 37 300-as francia érték párosult 2008-ban. Az olló mostanra jelentősen kinyílt, az IMF becslései szerint tavaly a franciáknál 42 400 dollár közelében volt ez az érték, miközben Németországban már a 48 ezer dollárt is meghaladta az egy főre jutó GDP.

Mit akar a francia Trump?

Az FN a hétvégén közzétette 144 pontban a politikai céljait, melyek között szerepel az Eurozónából való kilépés egy menedzselt árfolyamrendszerrel, valamint az EU radikális átalakítása számos, a tagállamok között is protekcionista korlátokat felhúzó elemmel - ezek sikere viszont kizárt, mivel az EU alapelveivel ellentétesek. Amennyiben ez nem sikerül 6 hónap alatt, úgy az EU tagságról is népszavazást tartana. A Standard & Poors hitelminősítő már reagált is: a francia adósság FN által tervezett átkonvertálása euróról egy új devizára egyértelműen nemfizetési esemény lenne.

Az FN kötelezővé tenné minden boltban egy bizonyos, egyelőre nem meghatározott százaléknyi francia áru jelenlétét, a francia ipar feltámasztását tűzi ki célul és minden nemzetközi szabadkereskedelmi egyezményt elvetne. Le Pen adócsökkentést ígér, a munkahét 35 órán tartását, a nyugdíjkorhatár csökkentését 62-ről 60 évre, a gyerekek utáni kedvezményeket nem kötnék a szülők jövedelméhez, azok alanyi jogon járnának. Ingyenes oktatásban és szociális lakhatásban csak francia állampolgárok részesülhetnek, más uniós tagállamok polgárai nem. Azoknak a cégeknek, amelyek külföldieket alkalmaznak, 10 százalékos illetéket kell majd fizetniük. Ha Le Pen lesz az államfő, 10 ezerrel emeli majd a rendőrök számát és 40 ezerrel bővíti a börtön-férőhelyek számát is.

Igencsak radikális lépéseket tervez a bevándorlás és menekültkérdésben is – maximum 10 ezer menekültet fogadna be évente Franciaország. Kemény idők jönnének a franciaországi muszlimokra. Le Pen szerint az ország nem akar tovább az iszlám fundamentalizmus igája alatt élni. Szerinte egy büszke francia sem fogadja el a burkát, a mecseteket és az utcai imádságot.

Káncz Csaba jegyzete