Nemzetünket a jobb angyalaink és a legsötétebb impulzusaink közötti állandó harc formálja. Itt az ideje, hogy a jobb angyalaink győzedelmeskedjenek
- mondta Joe Biden egy Delaware-i parkolóban tartott győzelmi beszédében november 7-én, miután biztossá vált: ő lesz az Egyesült Államok 46. elnöke. Hozzátette: rendbe akarja tenni Amerika lelkét.
Ezek a mondatok persze nem feltétlenül az ő fejéből pattantak ki: a beszéd egy része Abraham Lincolnig, az Egyesült Államok 16. elnökéig nyúlik vissza, téziseit pedig a Pulitzer-díjas történész-újságíró, Jon Meacham segített megformálni.
Alkalmanként valóban tanácsot adok a megválasztott elnöknek történelmi kérdésekben vagy néhány nagyobb beszédéhez
- ismerte el Meacham, akivel a Financial Times (FT) készített interjút.
Nézzük távolabbról!
Meacham a Trump-korszak alatt azt hangoztatta, hogy a demokráciát ért fenyegetést történelmi kontextusba kell helyezni.
Az Amerika lelke című könyvében például emlékeztette az amerikaiakat, hogy 1925-ben 50 ezer Ku-Klux-Klan-tag masírozott Washingtonban, hogy ismét naggyá tegye Amerikát, Franklin Roosevelt, az Egyesült Államok 32. elnöke pedig a második világháború idején táborokba internálta a japán származású amerikaiakat (és a japánokat).
Létezik egy téves elképzelés, miszerint ha visszamehetnénk egy adott évbe, minden jobb lenne. Ilyenkor mindig felteszem a kérdést: melyik évbe szeretnél visszamenni? Nevezd meg azt az évet! Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy ha nő, fekete bőrű vagy rosszul fizetett munkás lennél, akkor valószínűleg nem mennél vissza
- mondja.
Az Amerika lelkéből a közelmúltban dokumentumfilm készült, amely követi Meachamet, az intellektuel közszereplőt, amint amerikaiakkal beszélget, és felidézi nekik, fiataloknak és öregeknek történelmük szép és csúnya fejezeteit.
Az amerikaiak nem túl jók a visszatekintésben. (…) Két dolgot érdemes elkerülni: a nosztalgiát egy soha nem létezett kor iránt, és a jelenkor egyfajta nárcizmusát, amely azt sugallja, hogy a problémáink – ahogy Arthur Schlesinger történész mondta – kivételesen súlyosak.
Biden mindenesetre egyszerre ígér normalitást és progressziót a következő években.
A Newsweek magazin egykori szerkesztője Amerika kivételességének emlegetését is kerüli:
Ellenállnék az összehasonlításoknak és a szuperlatívuszoknak, mert azok szükségtelen vitákat generálnak. Nem kell jobbnak lennünk az anyaországnál.
Számára Biden választási győzelme megerősítette, hogy Amerika egy 51 százalékos ország:
Ebben a speciális esetben 51 százalék megértette a dolgot. Ez nincs mindig így.
Meachem úgy véli, most az a nagy kérdés, hogy mennyire időleges Biden győzelme, és Trump az „utolsó nacionalista, populista” bástya volt, vagy „egyike az utolsóknak”. Szerinte botorság lenne azt mondani, hogy már minden rendeződött.
A rendszer fogságában
Az FT szerint a baloldalon sokan már most leírják a Biden-adminisztrációt, mivel óriási kihívások várnak rá (vírusválság, klímavédelem, faji feszültségek), a Szenátus valószínűleg, a Legfelsőbb Bíróság pedig biztosan a republikánusokat favorizálja majd, ráadásul az egész választási rendszer lejt, és az alkotmány is egyre kevésbé tűnik zseniális alkotásnak.
A tervezők úgy alkották meg mindezt,
hogy nehéz bármit csinálni, mert azt gondolták, hogy nagyrészt csak rossz dolgokat tennénk. (…) Ha radikális változást szeretnél az Egyesült Államokban, akkor kénytelen vagy annak a rendszernek a korlátai között működni, amelyet arra terveztek, hogy lassan és nehézkesen valósítsa meg az összes változást, jót vagy rosszat. Számomra úgy tűnik, hogy ahol tudsz, győzöl, és mész tovább
- magyarázta Meacham a brit lapnak.
Ami a személyes történetét illeti, 1969-ben született, 10 évesen még Ronald Reagan mellett kampányolt. A húszas évei elején, újságíróként azonban már úgy gondolta, hogy egyetlen párt sem monopolizálhatja sem az erényt, sem a bölcsességet.
Joe Bidennel először nem sokkal azelőtt találkozott, hogy a politikus harcba indult a 2008-as demokratapárti elnökjelöltségért.
Helyén kezeli a politikát
Mennyit változott Biden az évek alatt? Szerinte karaktere alapjaiban ugyanolyan, mint régen:
Az általam ismert három legempatikusabb ember az amerikai politikában Joe Biden, George Herbert Walker Bush (amerikai elnök 1989-től 1993-ig) és John Lewis (polgárjogi aktivista). Amikor a társaságukban voltál, azt érezted, hogy mintha őszintén érdekelné őket, hogyan látod a világot. Ez politikai értelemben fontos képesség.
Meacham a megválasztott elnököt Bushhoz, Bob Dole-hoz (republikánus elnökjelölt 1996-ban) és John McCainhez (republikánus elnökjelölt 2008-ban) hasonlítja, mivel mindannyian személyes tragédiákon mentek keresztül. (Biden első felesége és egyéves kislánya autóbalesetben vesztette életét 1972-ben, egyik fia pedig agytumorban hunyt el 2015-ben. Van még egy fia és egy lánya.)
Szerinte egyikük sem adta fel, a tragédiák pedig megtanították őket arra, hogy helyén kezeljék a politikai hullámvölgyeket. Hiszen mi egy választás elvesztése egy gyerek elvesztéséhez képest?
Biden tehát széles látókörű ember, és nem igazán érdekli, ki mit ír a Twitteren.
Ha elveszíted a feleségedet, elveszíted egy gyermekedet, majd elveszíted még egy gyermekedet, ha agyi aneurizmád lesz, ha számos alkalommal hiszed azt, hogy vége a politikai karrierednek, most viszont már csak egy hajszál választ el attól, hogy a világ legnagyobb hatalmú embere legyél, akkor mindez kitágítja a látókörödet
- véli a történész-újságíró, akinek gondolatai alighanem megjelennek majd a megválasztott elnök jövő januári beiktatási beszédében is.
Ami Biden karrierjét illeti, már 1972-ben beválasztották a Szenátusba, 2009 és 2017 között, az Obama-korszakban pedig az Egyesült Államok alelnöke volt. Ő a legidősebb megválasztott elnök az ország történetében: novemberben töltötte be 78. életévét.
Győzelmi beszédében azt is mondta, hogy olyan elnök szeretne lenni, aki nem megoszt, hanem egyesít.
Nem szabad többé ellenségként kezelni ellenfeleinket, valamint itt az idő, hogy meghallgassuk egymást, és meggyógyítsuk Amerikát
- fogalmazott.
Arról, hogy mivel nyerhette meg Biden a választást, itt írtunk (A proteszthullám és a Kék Fal buktathatta meg Donald Trumpot), arról meg itt beszéltünk, hogy ki ez a két ember, és miért élnek két különböző valóságban:
Itt pedig a választási eredmény utáni helyzetet elemeztük:
