A koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásai miatt hivatalosan három hónap alatt 100 ezren lettek munkanélküliek és kérték regisztrációjukat álláskeresőként a munkaügyi hivataloknál. A munka nélkül maradtak valós száma ennek akár többszöröse is lehet, mivel aki feketemunkát végzett, vagy, aki vállalkozóként maradt megbízások nélkül, nem jogosult álláskeresői státuszra, így a vele együtt járó álláskeresési járadékra sem. Részben emiatt, részben pedig a járadék rekordalacsony 3 hónapos időtartama miatt felerősödtek a kritikus hangok a kormány "nincs ingyenpénz" elve miatt. Az Orbán-kormány 2010 óta ugyanis minden lehetséges módon igyekszik magától távoltartani a segélyosztó jelzőt, az ugyanis egyáltalán nem fér bele a "segély helyett munkát" mottóval jellemezhető ideológiájába.
Többen javasolták a kormánynak, hogy ebben a rendkívüli helyzetben legalább átmenetileg hosszabbítsa meg az álláskeresési járadék jogosultsági idejét. Azt is felvetették, hogy átmenetileg éljen egyfajta feltétel nélkül veszélyhelyzeti alapjövedelem lehetőségével legalább az állásukat elvesztők esetében, de mindkét esetben a kérések süket kormányzati fülekre találtak. Olyannyira, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a parlamentben számos alkalommal kényszerült magát ismételve győzködni az ellenzéki képviselőket.
"Aki elveszítette a munkáját és "kiment alóla a munkanélküli segély", annak munkát fogunk biztosítani vagy a versenyszférában vagy az állami szektorban" - vázolta a szavai alapján egyetlen lehetséges jövőt Orbán Viktor a parlamentben még április 27-én.
Az persze nagy kérdés volt, hogy a versenyszférában milyen eszközökkel tud azonnal munkát biztosítani az érintetteknek - a munkahely-teremtő támogatásoknak és -beruházásoknak idő kell, hogy beérjenek, ezek azonnali eszközként nehezen működhetnek. Piacgazdaság lévén pedig az állam nem teheti meg, hogy egy magánvállalkozáshoz bekopogtat és új dolgozók felvételére kötelezi a céget. Mindenesetre a kormányzati ideológiából kiindulva kézenfekvő lépés volt a közfoglalkoztatás újbóli felpörgetése, már csak azért is, mert ez egyszer már tesztelt és bevált eszköznek bizonyult. A kormány rögzítette is: az idei 100 ezer fős keretszámot megduplázzák és 200 ezerre emelik. Több kormánytag is nyomatékosította: ha szükséges, már holnap 100 ezer embert be tudnak vonni a közfoglalkoztatásba.
Mindez csak kormányzati hablaty lett volna?
Ilyen előzmények, ennyi nyomatékosítás után egészen mellbevágó statisztikát közölt a minap a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat. A kiadott havi jelentésnek van ugyanis egy munkahelyekre vonatkozó része: közlik azon újonnan megnyílt pozíciók számát, amelyeket a piaci cégek valós munkaerőigényük alapján jelentenek be a hivatalokhoz, valamint azokét is, amelyek állami támogatással jönnek létre. Utóbbi szinte teljes egészében a közfoglalkoztatás valamely eszközére vonatkozó adat.
Az, hogy a veszélyhelyzet, a gazdaság leállása idején (március és május között) az előző évi közel felére, 27 ezerre esett vissza az új piaci, támogatás nélkül létrejövő munkahelyek száma, egyáltalán nem meglepetés. Az viszont már sokkal inkább, hogy
a kormányzati kommunikáció ellenére ugyanezen időszak alatt annyira kevés közmunkás helyet nyitott meg a kormány, mint legutóbb nyolc évvel ezelőtt. Ez egészen abszurd hozzáállásra utalhatna.
Márciusban - hagyományosan az új programok beindításának hónapjában - több mint 92 ezer új államilag támogatott munkahely jött létre Magyarországon. Ez az előző évinél mintegy 14 ezerrel kevesebb, a trend megfelel a járvány előtt jellemző, közmunka-programok szűkítésére irányuló kormányzati szándéknak. Erre áprilisban 9300, májusban pedig ennél alig több, 10 400 közmunka-lehetőséget nyitott meg az Orbán-kormány. Ha ezt összeadjuk, akkor három hónap alatt mindössze 112 ezer támogatott álláslehetőségről beszélhetünk szemben az előző évi 135 ezerrel. Ha eltekintünk a márciusi adattól, még kiábrándítóbb a szám: április-májusban 19 771 hellyel bővült a közmunka-program, miközben tavaly ez több mint 28 ezer volt, előtte években pedig ennek akár a többszörösével is lehetett találkozni.
Az tehát, hogy majdnem az elmúlt évtized legalacsonyabb számú közmunkás álláslehetősége jött létre a veszélyhelyzet idején, meglehetősen visszás képet nyújt a kormány hozzáállásáról. De ez a látszat csalóka!
Közfoglalkoztatási programban a jogszabályok szerint ugyanis az vehet részt, aki egyebek mellett nem jogosult álláskeresési járadékra. Vagyis előbb - a miniszterelnök szavajárását idézve - ki kell futnia alóla a munkanélküli segélynek, csak utána állhat be közmunkásnak. Így tehát azok, akik a koronavírus-járvány miatt márciusban veszítették el az állásukat, mostanában léphetnek be az állami foglalkoztatási programba. Ennek fényében pedig külön izgalmas kérdés lehetne, hogy hogyan alakulnak az egy hónap múlva nyilvánosságra kerülő júniusi számok. A legérdekesebbek azonban még sem ezek, hanem majd a júliusi adatok lesznek. Azt ugyanis tudjuk a már megjelent statisztikákból, hogy hivatalosan mindössze 14 ezren kérték márciusban az álláskeresőként történő regisztrációjukat, aminek már a többszöröse volt az igény áprilisban.
Az idővonal alapján tehát tömegével áprilisban jelentkeztek segélyre az állásukat elvesztők, akik legkorábban - ha addig nem találnak munkát maguknak - júliusban állhatnak be közmunkásnak.
Egyelőre még az eredeti kormányzati forgatókönyv szerint alakul a statisztika
A fentiekből is jól látszik, hogy van olyan munkaerőpiaci statisztika, mely egyelőre a járvány és a válsághelyzet ellenére is pont olyan "kedvezően" alakul, ahogy azt a kormány eredetileg tervezte. A közmunkaprogramok a békeidőben elképzelt szűkített keretek között döcögnek, és a belépők, valamint a közmunkásként foglalkoztatottak száma is elmarad az előző évi szinttől.
Utóbbira a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási oldalán közzétett statisztika utal. A legutóbbi, áprilisi adatsor szerint a negyedik hónapban a tavalyi 9224 fő után már "csak" 6438-an léptek be a közfoglalkoztatási programokba, amelyekben a résztvevők teljes létszáma 84 866 volt a 2019 áprilisában rögzített 104 117 után. Vagyis nemcsak kevesebben dolgoztak közmunkásként idén már a tavalyihoz képest, de a programok igénybevétele is elmaradt az egy évvel korábbi szinttől. Ez a megállapítás az idei év első négy hónapjára egyaránt igaz volt.
Összefoglalva tehát a legfrissebb, új munkahelyekre vonatkozó adatok a koronavírus-járvány hatására megváltozott munkaerőpiaci körülmények miatt meglehetősen kedvezőtlen, hanyag és nemtörődöm színben tüntethetik fel a kormányt. Az adatokat lehetne úgy is értelmezni, hogy ígéretével ellentétben három hónapon keresztül nem pörgette fel a közfoglalkoztatási programokat, holott százezrek maradtak munka nélkül a válsághelyzetben. Valójában ilyenről szó nincs egyelőre. Bár a kérdésre a biztos választ majd csak a júniusi, még inkább a júliusi statisztikák fogják megadni, a jogszabályi előírások miatt még biztosan van ideje arra, hogy újra nagyobb mértékben bővíteni kezdje a közmunka-programokat. Ráadásul optimális esetben - ha a gazdaság képes gyorsan talpra állni -, még az is előfordulhat, hogy a bővítésre csak kis mértékben vagy egyáltalán nem lesz szükség.
A versenyjogi hatósághoz fordulnak. 
