Hol van az állami segítség, szerepvállalás és az állami vagyon elherdálásának határa? – tették fel a kérdést a Privátbankár Versenyképesség 2014 konferencián az előadók kerekasztal-beszélgetésén. Az innovációt elsősorban a vállalatok végzik, a legnagyobb része a piaci kényszerek, mozgatórugók hatására jön létre, nem a felsőoktatási intézményeknél jön létre – hangzott el. Sok cégnél esetleg nem is tudják, hogy ők tulajdonképpen kutatás-fejlesztést végeznek, amikor a tevékenységüket racionalizálni próbálják.
Az amerikai kutatók elsősorban nem abban gondolkodnak, hogy mit publikálhatnak, hanem hogy piacképes eredményekre jussanak. A gazdaság a szolgáltatások irányába megy el, a szolgáltató szektor fejlődik igazán. Az adórendszer viszont elsősorban a termelésközpontú gazdaságot tükrözi elsősorban.
Fontos, hogy mindenki töltsön néhány évet külföldön. Az, hogy valakinek van-e kedve valamelyik városban élni, az nem csak a pénztől függ, hanem más körülményektől is – hangzott el. Ha a külföldre menő szakemberek azután nem jönnek vissza, akkor viszont az ország rosszul jár.
Kelet-Magyarországra sokkal több EU-támogatás áramlott, mint az ország többi részébe, ennek ellenére a térség leszakadása csak nőtt. Akármire is költötték el azt a pénzt, nem hozott igazán eredményt, bár az is lehetséges, hogy ezek nélkül sokkal nagyobb lett volna a különbség. A támogatásoknak lehet olyan hatása is, hogy a vállalkozások hozzászoknak, hogy kapják, és azután kevésbé tudnak majd tisztán piaci körülmények között működni – kritizálták a támogatási rendszert.
A magyarországi cégek történelmileg alultőkésítettek, ennek megszüntetésében lehet szerepe az EU-s forrásoknak is –vetették ellen. Az, hogy sok pénz érkezik az országba, az önmagában örömteli, de a vissza nem térítendő, normatíva nélküli támogatások idegenek a piacgazdaságtól. „Újra kéne olvasni Kornai Jánosnak a gazdaság túlzott központosításáról szóló könyvét, de vigyázzunk, nehogy utána nemsokára a Hiányt kelljen olvasni” – mondta az egyik résztvevő.
