Kinek fáj jobban az ír határ?
A brit miniszterelnöki javaslat, miszerint Észak-Írország úgy része az európai vámuniónak, hogy közben nem része, érthető módon nem győzte meg az európai vezetőket. Donald Tuskra maradt, hogy kimondja a nemet, azzal indokolva, hogy ez a megoldás aláásná az európai egységes piacot. May azt mondta, hogy ez volt az egyetlen komoly lehetőség, hogy elkerüljék Írország két része között a határellenőrzés visszaállítását, de kérdés, hogy ki ijed meg ettől.
A nemzet határral való újra szétválasztása természetesen az íreknek tragikus, és az EU-nak az Ír Köztársaságra is tekintettel kell lenni, de az Egyesült Királyság területi integritását fenyegeti hosszabb távon azzal, hogy az egyre növekvő számú ír köztársasági érzelmű katolikus északír lakosság lesz elégedetlen, olyannyira, hogy egyszer mégiscsak az Írországhoz való csatlakozást választják. Félnivalója tehát inkább Maynek van, már ha nagyon ragaszkodik Észak-Írországhoz.
A görög minta
May azzal is fenyegetőzött, mint már több alkalommal, hogy terveket készít arra az esetre, ha semmilyen megegyezés nem születik országa és az EU között a kilépés jövő márciusi idejére, de hát ezzel ki veszít többet? Az EU talán még örülne is neki valamennyire, hisz ez remek példastatuálás. Angela Merkel azt hangsúlyozta, hogy az egységes piaccal kapcsolatban nincsenek kompromisszumok, vagy tagja valaki annak minden következményével együtt, vagy kívül van, fél lábbal nem lehet benne lenni.
A megegyezés nélküli kilépés persze mindenkinek rossz, de mégiscsak a Egyesült Királyság kerülne hirtelen egy kvázi gazdasági blokád alá, legalábbis a mostani helyzethez képest, így mégiscsak rákényszerülne valamilyen megállapodásra, ahogy Görögország is rákényszerült, miután 2015-ben az EKB elzárta a pénzcsapot, és hirtelen ott állt a görög lakosság euró nélkül. Egy héten belül meglett a megegyezés.
Patthelyzet
Emmanuel Macron francia elnök a 2016-os eseményekre tért vissza: most láthatja a brit közönség, hogy akik két éve könnyű megoldásokkal, a kilépés számtalan előnyével, sok pénzzel biztattak, nagyokat hazudtak és rögtön vissza is vonultak, meghagyva a nagy káoszt az ország népének (nem véletlen, hogy igen csak megfordult azóta a kilépést támogatók és ellenzők aránya).
Ezek után most ismét Theresa Maytől várja mindenki, hogy előjöjjön egy újabb javaslattal, miközben az idő erősen fogy. Olyan javaslat, megoldás nem létezik, ami mindenkinek jó, hisz May pártjában van egy makacs rész, akik elleneznek minden szorosabb kapcsolatot az EU-val. Ők most már az ország szintjén egy erős kisebbség, amely túszként tartja fogva mind a pártot, mind a miniszterelnököt, végül, ami a leglényegesebb, az egész országot. Patthelyzet esetén még kivezető út lehet egy népszavazás arról, hogy az ország maradjon-e az egységes piac és a vámunió tagja, ennek minden velejárójával, vagy sem.
Márciusban alig változtak, minimálisan emelkedtek a globális élelmiszerárak. 
