Egy fontos célját bukhatja be az Orbán-kormány

Az elmúlt időszakban az újabbnál újabb csúcsokat döntő foglalkoztatottsággal kapcsolatban gyakran kitérnek arra a nyilatkozó kormánytagok, hogy 2010-hez, pontosabban a kormányváltáshoz képest mennyivel nőtt a munkahelyek száma. Legutóbb maga Orbán Viktor, miniszterelnök szolgáltatott friss adatot hétfőn a parlamenti beszédében.

"Átálltunk a munkaalapú gazdasági rendszerre, a munkanélküliségi ráta 3,4 százalékra csökkent, a munkahelyek száma 2010-től 808 ezerrel nőtt" - sorolta a miniszterelnök.

A munkahelyek számának növekedése egyáltalán nem elhanyagolható információ a kormány számára. Sőt, kormányzásuk egyik alapját jelenti, hiszen a 2010-es hatalomra kerülésekor a Nemzeti Együttműködés Programjában is célként rögzítette.

"A cél (...), hogy Magyarországon egy évtizeden belül egymillió új, adózó munkahely jöjjön létre. (...) Az egymillió új munkahelyet a Magyarországon működő vállalkozások teremtik meg."

Mivel 7 hónap múlva ünnepli a kormány a 10. évét a hatalmon, a miniszterelnök beszéde megfelelő apropót szolgáltat arra, hogy megnézzük, mi is teljesült pontosan az egymillió új munkahely ígéretéből és mennyi esélye van arra, hogy kipipálhassa ezt a vállalását a kormány.

808 ezer új munkahely, ami nem is 808 ezer

Mondhatni már, hogy ha sikerpropagandáról van szó - lásd a minimálbér kérdését a Magyarország jobban teljesít kampányban - szokásához híven kicsit szakmaiatlan hozzáállásáról tanúskodik a kormány, amikor a 808 ezer új munkahellyel dicsekszik. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján nagyon gyorsan kideríthető ugyanis, hogy helytelenül a legfrissebb - június-augusztus havi - adatot veti össze a 2010-es kormányváltás időszakával, a március-május háromhavi átlaggal.

A munkaerőpiac eltérő időszakainak összevetésekor a szezonalitásból fakadó különbségek jelentik a problémát. Az őszi és a téli hónapokban ugyanis a munkaerőpiac a csúnyábbik oldalát mutatja: a mezőgazdasági és építőipari átmeneti munkák szűkülésével párhuzamosan emelkedni kezd a munkanélküliség és csökkenni a foglalkoztatás. A tavaszi és nyári időszakokban pedig, amikor a mezőgazdaságban és az építőiparban is csúcsra emelkedik a munkaerőigény, a foglalkoztatottság nő, a munkanélküliség pedig mérséklődik. Vagyis a 808 ezer új munkahelyet úgy kapta meg a kormány, hogy a nyári, csúcsidőszakot vetette össze azokkal a hónapokkal, amikor - az időjárás függvényében - épp csak éledezni kezd a munkaerőigény.

Ha - helyesen - azonos időszaki adatokat vetünk össze, akkor kiderül:

• 2010. március-májusa és 2019. március-májusa között 791 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, vagyis ennyivel nőtt a munkahelyek száma,
• vagy 2010. június-augusztusa és 2019. június-augusztusa között 759 ezer fős bővülésről árulkodnak az adatok.

Igenám, azonban a 808 ezer fős eredmény nem csak ebből az egy szempontból hibádzik. Ez a szám arra mutat rá, hogy a 15-74 éves korcsoportban foglalkoztatottak száma mennyivel változott a vizsgált időszak alatt. Ez a statisztikai fogalom azokat takarja, akik a vonatkozó héten legalább 1 órányi munkajövedelmet biztosító tevékenységet végeztek és benne vannak a közfoglalkoztatottak valamint azok is, akik külföldi telephelyen dolgoznak. Egyik csoport munkavállalását sem lehet idehaza létrehozott új munkahelynek nevezni; a külföldi telephelyen dolgozók esete nem szorul különösebb magyarázatra, a közfoglalkoztatásban résztvevőké viszont igen.

A közfoglalkoztatást alapvetően a kormány részben foglalkoztatás-, részben szociálpolitikai eszköznek tekinti, az állam által ilyen módon létrehozott munkahelyeket azonban nehezen lehetne gazdasági sikernek titulálni. Már csak azért is, mert a korábban idézett Nemzeti Együttműködés Programjában a kormány a vállalkozások feladatának nevezte a munkahelyteremtést - ami egy jól működő piacgazdaságban alapvető tényező is. A közmunka eredendően azt a célt szolgálta, hogy a régóta nem dolgozókat visszavezesse a munka világába azáltal, hogy a szociális segélyeknél magasabb, ám az elérhető minimálbérnél kevesebb juttatást, munkabért biztosít. A programok - főként 2014 és 2016 között - nagyban hozzájárultak a munkaerőpiaci statisztikák javulásához, hosszú ideig ez volt az, ami igazán mozgatta a munkaerőpiacot. Ma már a vállalkozások felfokozott munkaerőigényével összefüggésben a kormány is kevésbé támaszkodik a közfoglalkoztatásra, kevesebb pénzt biztosít erre a célra és szűkíteni kezdte a résztvevők számát. Így az állami foglalkoztatási programban zömében már csak a piacra nehezen visszavezethető, foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű személyek vesznek részt.

Külföldi telephelyen megközelítőleg 117 ezer fő dolgozik a KSH adatai szerint, a közfoglalkoztatottak létszáma pedig 100 ezer fő. Ha ezzel korrigáljuk a foglalkoztatottak 4,515 milliós számát, akkor 4,3 millió dolgozó az eredmény. Ugyanez az adat március-május vonatkozásában 4,283 millió. 2010-ben a módosított létszám 3,6 millió. Vagyis az új munkahelyek növekménye mindössze 683 ezer - ha ugyanazt a tavaszi időszakot hasonlítjuk össze 2010 és 2019 vonatkozásában is.

A történetnek azonban még mindig nincs vége, hiszen a külföldi telephelyen dolgozóktól és a közfoglalkoztatottaktól megtisztított adat a versenyszféra, pontosabban a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások mellett a közszféra létszámát, illetve az 5 főnél kisebb cégeket és az egyéni vállalkozókat is magába foglalja. Ezért, hogy a teljes vállalkozói/vállalkozási szektor létszámváltozását - vagyis az új munkahelyeket - fel tudjuk mérni, a foglalkoztatotti statisztikát a külföldi telephelyen dolgozók mellett a teljes - közmunkásokat is magába foglaló - közszféra és a foglalkoztatási szempontból jelentősebb nonprofit szervezetek adatával tisztítjuk.

Ebben az esetben 2010. március-május és 2019. március-májusa között 644 ezer új munkahelyről beszélünk. Tehát az egymillió új munkahelyből ennyit sikerült létrehozni 2010-hez képest, ami valós, piaci, vállalkozások (és önfoglalkoztatók) által teremtett pozíciónak nevezhető. Az összeset újnak tekinteni azonban már nem feltétlenül lehet.

Ennek az az oka, hogy 2010-ben az Orbán-kormány pont akkor került hatalomra, amikor a magyar gazdaságra rátelepedett a válság okozta sokk. Emiatt hosszú ideig inkább még a leépítések jellemezték a hazai munkaerőpiacot, mint a munkahelyteremtés. A válság miatt megszüntetett pozíciókat a gazdaság fellendülésével párhuzamosan újra megnyitották a vállalkozások, tehát a 644 ezres bővülésben ezek is benne vannak.

Már most látszik, hogy nem sikerülhet

Az Orbán-kormánynak papíron már csak 7 hónapja, a statisztikát nézve egy éve van arra, hogy teljesítse a kitűzött célt, ez azonban szinte lehetetlennek tűnik. Ha ugyanis szigorúan csak a vállalkozói szektor által teremtett munkahelyeket nézzük, akkor még 356 ezer új munkahelyet kellene létrehozni a piacon, ami havi 50 ezres bővülést jelentene. Annak esélye, hogy ez természetes körülmények között megvalósuljon, lényegében zéró.

Ha az adatok szakmailag helyesebb összehasonlítása során kapott 791 ezres bővülést nézzük, akkor jövő év március-májusáig 209 új munkahelyre lenne szükség, amire szintén semmi esély nem mutatkozik. A foglalkoztatottak számának éves változását nézve, még a dübörgő közfoglalkoztatás idején, 2014-ben is "csak" 201 ezres növekedést sikerült elérni előző évhez képest. Ez volt 2010 óta a csúcs, utána 2015-ben már csak 101, 2016-ban pedig 148 ezres pluszt hozott össze a piac. Az elmúlt években pedig már megközelíteni sem sikerül a 100 ezret, 2017-ben 79, tavaly 64, idén pedig 43 ezer fős a foglalkoztatottság bővülésének mértéke.

Akkor sem fest sokkal szebben a helyzet, ha a kormány által kommunikált 808 ezres bővülésből indulunk ki. Statisztikailag ebben az esetben 9 hónapja van a kormánynak arra, hogy a piaci folyamatok, az állami ösztönzők eredményeként meglegyen a hiányzó 192 ezer új munkahely. Ehhez havonta 21 ezerrel kellene növekednie a foglalkoztatottak létszámának, ami már csak azért is problémás, mert a következő hónapokban legjobb esetben is stagnálhat a létszám. A munkaerőpiac szezonalitásából kiindulva sokkal inkább a dolgozói szám csökkenésére lehet számítani.

Összességében jól látható tehát, hogy akár szakmailag helyesen, akár kissé helytelenül közelítjük meg a 10 év alatt egymillió új munkahely kérdéskörét, mindenképpen vesztésre áll a kormány. 2020 tavaszáig ugyanis túl kevés idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a piac jelenlegi bővülési ütemét feltételezve maradéktalanul teljesíthető legyen a cél. Ráadásul olyan kirívó növekedést kellene felmutatni a következő hónapokban, amit természetes körülmények között huzamosabb időn keresztül a piac önmagától nem tud produkálni. Igaz, a gazdaság fellendülésével párhuzamosan, a kormány által eddig bevezetett ösztönzők révén szép foglalkoztatásbővülést sikerült regisztrálni, az elért sikert elvitatni nem lehet. Mára azonban a piac a csúcspontjára ért, lényegében kifulladt a növekedés üteme, a cégeknek egyre nehezebb határainkon belül megtalálni a megfelelő munkaerőt. Ugyan vannak területi különbségek - a keleti megyékben továbbra is magas a munkanélküliség -, de összességében a rendelkezésre álló szabad munkaerő-tartalék (munkanélküliek, közmunkások, állást kereső inaktívak) minősége már nem megfelelő a munkaadók számára. Nem is véletlen, hogy határainkon túl keresik a szakembereket.

Ugyan a kormány ösztönzi az inaktívak, nyugdíjasok, kismamák visszatérését a munkaerőpiacra, várhatóan az intézkedés nem fog átütő erővel bírni. A kismamák esetében a távmunka, részmunkaidős foglalkoztatás korlátozott elérhetősége jelenti a problémát, a nyugdíjasok esetében ezek mellett az életkorból fakadó egészségügyi helyzet sem biztos, hogy alkalmassá teszi a személyt az újabb munkavállalásra.