A válság után évekig attól féltek Amerikában és Európában egyaránt, hogy az infláció hiánya miatt újabb recesszió kezdődik, ami megnöveli a munkanélküliséget, ezért a jegybankok különleges monetáris könnyítésbe kezdtek. Az infláció lassan indult növekedésnek, ezzel szemben a munkanélküliség nem hogy nőtt volna, de erősen csökkenni kezdett, mára pedig Amerika sok államában lényegében 0-ra csökkent, páratlan módon. Persze ha lasszóval kell fogni a munkaerőt, akkor a bérek is meglódulnak, tudjuk ezt itthonról.
A dollár szerepe
Amerikában a szövetségi államok legalább felében elérte tavaly a 3 százalékot a bérnövekedés, ami egy alacsony inflációjú, de igen fejlett, és különösen világviszonylatban is nagyon magas bérekkel rendelkező országban nem akármilyen teljesítmény. Ezt a folyamatot persze segíthette a dollár bő 15 százalékos leértékelődése az euróhoz képest, miközben sok más devizához képest is gyengült, ha nem is ilyen nagymértékben. Így más devizákban még olcsóbbak is lettek az amerikai bérek, versenyképesebb lett az amerikai export, de hát pont ezért kellett a dollár leértékelődése. Túl nagy volt Amerikai kereskedelmi hiánya sok partnerével szemben.
Szokatlan helyzet
Az elmúlt 4 évben 10 millió új munkahely keletkezett Amerikában, a munkanélküliség pedig több évtizedes minimumra csökkent, a nagy béremelkedés azonban nem indult be, egészen tavalyig. Államokra bontva az emelkedés a Reuters szerint Kaliforniában, Oregonban és Arkansas-ban volt a legnagyobb, egyúttal ezeken a helyeken ütött fel fejét leginkább a munkaerőhiány. San Francisco környékén sok cég és üzlet számára kifejezetten nehéz munkaerőt találni, ami Amerika történetében meglehetősen ritka esemény.
Eddig a jegybank szerepét betöltő Fedet nyugtalanította a viszonylag alacsony bérnövekedés és alacsony infláció, ezért szánta rá nehezen magát a kamatemelési ciklus beindítására, majd folytatására. Végül azonban mégiscsak sor került erre, különösen Trump megválasztása után lettek rendszeresek a kamatemelések, azóta 4 emelés zajlott, és az alapkamat elérte a másfél százalékos szintet, és a piac márciusra újabb emelést vár.
Mit tesz a jegybank?
Kérdés, hogy a mostani adatok módosíthatják-e a további várakozásokat, különösen azt, hogy meddig emelkednek a kamatok ebben az emelési ciklusban. A Fed inflációs célja 2 százalékos, erős béremelkedés mellett könnyen előfordulhat, hogy a várva várt inflációs növekedés is megindul, sőt akár túl lőhet a jegybanki célon, ami a Fedet arra ösztönözheti, hogy a tervezettnél magasabbra emelje a kamatszintet. Ez már a 10 éves amerikai államkötvényhozamban is kezd mutatkozni, hisz már 2,8 százalék fölé került, vagyis a piac a következő 10 év átlagában közel 3 százalékos kamatszintet vár.
Európai helyzet
Ezek után felmerül a kérdés, hogy Európában is megtörténhet-e ugyanez, és a még mindig eszközvásárlási programot fenntartó EKB változtat-e monetáris politikáján? Nos, az eurózónában annyival bonyolultabb a szituáció, hogy az országok gazdasága erősen eltérő állapotban van, így míg Németországban, Ausztriában, a Benelux-államokban és néhány másik országban könnyen előállhat az amerikai helyzet (Németországban már most is az egyesítés oda a legalacsonyabb a munkanélküliség és meglódultak a bérek), addig Spanyolországban és Olaszországban, sőt Franciaországban még mindig magas a munkanélküliség, és ez részben a túlzottan magas bérekből adódik. A jegybanknak így azt kell mérlegelnie, melyik rész igényéhez mennyire alkalmazkodjon, hogyan találjon középutat.
Íme, a kedd esti árfolyamok. 
