2014 és 2019 között Magyarország a régió harmadik leggyorsabban növekvő gazdasága volt, évi 4,2 százalékos bővüléssel. 2022 után ez megfordult: 2025-ben a régió leglassabban növekvő gazdasága lettünk, 0,5 százalékos növekedéssel, szemben a régiós 1,9 százalékkal. A GKI elemzése azt mutatja, mi állt a korábbi sikerek mögött, miért apadt el a lendület, és mit kellene az új kormánynak másképpen csinálnia.
Miért lettünk a régió leglassabban növekvő gazdasága?
A korábbi növekedési modell munkaerőre és tőkebevonásra épült. Ez a tartalék kimerült. A foglalkoztatottak száma 2020 után csökkenésnek indult, a külföldi tőkebeáramlás dinamikája mérséklődött. A mesterséges, költségvetési és uniós forrású keresletélénkítés egyre kevésbé termelt GDP-növekedést, ehelyett inflációt és többletimportot generált.
Az extenzív modell nem versenyképes tovább.
Fotó: DepositPhotos.com
Mit mutatnak az euróban és vásárlóerő-paritáson mért adatok, és miért fontosak?
Forintban mérve a növekedés látványosnak tűnik, de az infláció nagy részét felfalta. Euróban mérve Magyarország 15 év alatt 70 százalékkal bővült, szemben Lengyelország 155 és Románia 200 százalékával. Vásárlóerő-paritáson a kép hasonló: a román gazdaság 132, a lengyel 109 százalékot nőtt, a magyar 70-et. Csak Szlovákia teljesített nálunk gyengébben. A volumennövekedés tehát nem konvertálódott át tényleges életszínvonal-javulássá, részben azért, mert a külföldi tőke által dominált ágazatokban a megtermelt érték jelentős része nem a belföldi jövedelmekben csapódott le.
Mit kell az új kormánynak másképpen csinálnia?
A növekedést 2016 óta nem az ipar, hanem a szolgáltatások húzzák, elsősorban a tudásalapú szolgáltatóközpontok és a bővülő lakossági fogyasztás révén. Ez éles ellentétben áll az előző kormány deklarált újraiparosítási stratégiájával, amelynek kiemelten támogatott ipara nem tudott húzóágazattá válni. A GKI elemzése szerint a keresletélénkítés helyett versenyképes kapacitásokat kell teremteni. A magasabb hozzáadott értékű szegmenseken, különösen a szolgáltatóiparban keresztül kell bekapcsolódni a globális értékláncokba. Az olcsó munkaerőre épülő modell helyett technológia és tudásvezérelt váltás szükséges – mutat rá a GKI.
