Nehéz új embert találni, a régieket megtartani
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége felhívja a figyelmet: új helyzet tapasztalható a hazai vállalatoknál: egyre gyakoribb, hogy a magyar cégek bővíthetnék piacukat a megfelelő kereslet nyomán, de kapacitásuk bővítéséhez, technológiai fejlesztéseikhez nem találnak elegendő és/vagy megfelelően képzett munkaerőt, és gondot okoz, hogy megtartsák alkalmazottaikat, illetve a (külföldre vagy belföldre) távozókat pótolják. Közben a közszférában foglalkoztatottak száma nem csökken.
A feszített munkaerő-piaci helyzet erős béremelési nyomás alatt tartja a munkaadókat, miközben a béremelés a világszinten magas adóék miatt komoly terhet jelent.
Ha nem kellene ennyit adózni, könnyebb lenne bért emelni
A MGYOSZ azt kéri: az állam elégedjen meg a versenyszféra munkával kapcsolatos terheinek reálértéken történő szinten tartásával. A javaslat alapján tehát, amennyiben például egy adott évben az infláció 2%, a versenyszféra béremelkedése 5%, akkor a versenyszféra munkáltatói által befizetett közterhek és adók (TB, stb.) csökkenjenek 3%-kal (azaz ami ma 31,5% az legyen 30,55%).
Ezzel a szabállyal az MGYOSZ szerint egy pozitív visszacsatolás indulhat be: a demográfiai trendek, az elvándorlás és a beinduló gazdasági növekedés által amúgy is jelentkező bérnyomás kezelésében a vállalatok a várhatóan csökkenő közterhek miatt rugalmasabbak lesznek, a vásárlóerő nő, és az állam költekezése keretek közé szorul.
Ha mindez párosul a közszféra létszámának csökkentésével, akkor egy egészségesen emelkedő reálbérszínvonal mellett a munkaerőpiac megfelelő kínálata is megvalósul - írják.
Kezdjék el leépíteni a közszférát!
A MGYOSZ azt is javasolja: határozzon meg a kormányzat transzparens és jól mérhető célokat és hozzárendelt akciótervet a közszférában alkalmazottak létszámának csökkentésére. A közmunkára fordított források egyre növekvő részét pedig fordítsa a kormányzat a mobilitás, és ezen belül is a relokáció (átköltözés) és a hatékony képzés támogatására.
|
A MGYOSZ javaslatai * Határozzon meg a kormányzat transzparens és jól mérhető célokat és hozzárendelt akciótervet a közszférában alkalmazottak létszámának csökkentésére, amelynek eredményeiről a közvéleményt negyedéves rendszerességgel tájékoztatja. Az akcióterv fordítson különös figyelmet az így felszabaduló munkaerő versenyszférában történő alkalmazására, illetve képzésekkel alkalmassá tételére. * A versenyszféra munkaerőigényeinek növekedésével párhuzamosan a közmunkára fordított források egyre növekvő részét fordítsa a kormányzat a mobilitás, és ezen belül is a relokáció (átköltözés) és a hatékony képzés támogatására. * A nemzetközi összehasonlításban magas adóék a gazdaság fejlődését gátló tényező, végső hatásában a munkavállalók nettó jövedelmét korlátozza. A munkáltatók elsődleges célja természetesen az adóék - ezen belül is a munkáltatói terhek - csökkentése, hiszen nemzetközi viszonylatban az SZJA ma már versenyképesebb. * Minimális célként az MGYOSZ azt fogalmazza meg, hogy elégedjen meg az állam a versenyszféra munkáltatóitól (nemzetgazdasági szinten, nem az egyes munkáltatók szintjén mérve és értékelve) a munkával kapcsolatos terhek reálértéken való szinten-tartásával. Más szóval, a gazdaság reálértéken való növekedésének közvetlen eredményének ez a része ne a reálértéken nagyobb állami költekezést tegye lehetővé. Azaz amennyiben az egyik évben az infláció 2%, a versenyszféra béremelkedése 5%, akkor a versenyszféra munkáltatói által befizetett közterhek és adók (TB, stb.) csökkenjenek 3%-kal (azaz ami ma 31,5% az legyen 30,55%). Ez a szabály legyen mindaddig érvényben, amíg az adóék nem éri el a visegrádi országok (esetleg az újonnan csatlakozott EU-tagok) átlagát. * Ezzel a szabállyal egy pozitív visszacsatolás indulhat be: a demográfiai trendek, az elvándorlás és a beinduló gazdasági növekedés által amúgy is jelentkező bérnyomás kezelésében a vállalatok a várhatóan csökkenő közterhek miatt rugalmasabbak lesznek, a vásárlóerő nő, és az állam költekezése keretek közé szorul. * Ha mindez párosul a közszféra létszámának csökkentésével, akkor egy egészségesen emelkedő reálbérszínvonal mellett a munkaerőpiac megfelelő kínálata is megvalósul. |
Nem lesz zökkenőmentes az átmenet. 
