Megkezdődött a tárgyalás az Európai Unió Bíróságán a magyar és szlovák kereset ügyében. A tárgyalás a két ország közös beadványának ismertetésével kezdődött, amely a menedékkérők elosztását célzó uniós mechanizmus ellen érvel. A felperesek még 2015 decemberében fordultak a luxembourgi székhelyű törvényszékhez. A 120 ezer menedékkérő áttelepítését célzó, kötelező jellegű mechanizmust az uniós belügyminiszterek minősített többségi szavazással fogadtak el néhány hónappal korábban – mások mellett Magyarország és Szlovákia ellenkezése dacára.

A magyar kormányt Fehér Miklós Zoltán, az igazságügyi minisztérium főosztályvezetője képviselte. Elmondása szerint az elfogadott keresetben tíz, tartalmi és eljárásjogi elvre hivatkozva kérték a teljes tanácsi határozat – vagy legalább azon rész – megsemmisítését, amelynek értelmében Magyarországnak csaknem 1300 menekültet kellene befogadnia. A főosztályvezető szerint az érvek sokasága már önmagában is jelzi, hogy milyen ingatag jogi talapzaton áll a szóban forgó határozat.

Megváltoztak a célok?

Magyarországnak 1294 menekültet kellene befogadnia, 988-at Görögországból és 306-ot Olaszországból.

Fehér Miklós Zoltán érvelése szerint a menedékkérők elosztását célzó uniós határozat nyilvánvalóan alkalmatlan volt a bevándorlási válság kezelésére. Ezt az is bizonyítja, hogy másfél év alatt mindössze nagyjából 18 ezer embert helyeztek át az uniós tagországok között – tette hozzá.  Az igazságügyi minisztérium főosztályvezetője elmondta, az Európai Bizottságot eredetileg az a cél vezette, hogy hatékony megoldást találjanak a migrációs nyomás enyhítésére – ez a cél ugyanakkor mintha másodlagossá vált volna, és az áthelyezések erőltetése fontosabb lett, mint a valódi megoldás.

A főosztályvezető hangsúlyozta: Bár Magyarország elismeri és teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamok közötti szolidaritás elvét a bevándorlási válság vonatkozásában, de nem tud azonosulni azzal az állásponttal, hogy a terhek megosztásának a menedékkérők áthelyezése lenne az egyetlen módja.