Hová tűnik a pénz? Hogyan lesz a mesterséges intelligenciából osztalék?

Az osztalékbefektetés legnagyobb előnye, hogy a részvényesnek nem kell kizárólag a következő részvényvásárlók vételi kedvében bíznia, a vállalatok működéséből, nyereségéből is részesedhet. A rendszeres kifizetés kapaszkodót adhat a bizonytalan piacokon, ennek újrabefektetése pedig hosszú távon látványosan gyarapíthatja a vagyont. A Fidelity által bemutatott, húsz évet átfogó összehasonlításban számos részvénypiacon a teljes hozam megközelítőleg felét adták az újrabefektetett osztalékok – derült ki a vagyonkezelő cégcsoport által rendezett e heti befektetői találkozón.

A fenntartható osztalék többnyire a vállalat minőségéről is árulkodhat. Amely cég tartósan tud magas szinten fizetni, annak rendszerint van miből: megfelelő a pénztermelő képessége, ellenálló az üzletmenete és a részvényesek érdekeit is kellőképp figyelembe vevő cégvezetés állhat mögötte. Fred Sykes portfóliómenedzser arra is rámutatott, hogy az osztalék növekedni is szokott, így hosszabb távon az infláció ellen is védelmet nyújthat. Ez azonban nem garantált és nem automatikus, a kifizetést esetleg csökkenthetik is, az árfolyam pedig közben eshet.

A kiugró osztalék vészjelzés is lehet

Nem feltétlenül az a jó osztalékrészvény, amelyik mellett a legnagyobb százalékos érték, azaz osztalékhozam virít. (Az osztalékhozam az osztalék és az árfolyam hányadosa, a kötvények hozamához hasonló, de becslésszerű mutató.) A kiugró osztalékhozam gyakran azért alakul ki, mert a részvény árfolyama már nagyot zuhant, mert a piac a vállalat valamilyen nehézségeit árazza be.

Ha azután tényleg romlik az üzletmenet, éppen akkor vághatják vissza az osztalékot, amikor a befektető a leginkább számítana rá. A magas hozam tehát nem feltétlenül ajándék, hanem gyakran figyelmeztető jel is lehet.

A Fidelity alapkezelői megközelítése ezért nem a legnagyobb kifizetésekre, hanem azok tartósságára vadászik. Inkább jobb minőségű, mérsékeltebb osztalékhozamú vállalatokat keresnek, emellett pedig a bevételt egy második forrásból egészítik ki, az opciós díjakból. A Fidelity Global Dividend Plus néven működő alapja ilyen stratégiát alkalmaz, és globálisan is a cégcsoport zászlóshajója Al Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója szerint.

A rendszeres bevételek ára

A konstrukció alapja az alap által megvett részvényekre kiírt, úgynevezett fedezett vételi opció. A vevő díjat fizet azért a jogért, hogy meghatározott feltételekkel, előre rögzített áron megvehesse a részvényt. Ha az árfolyam egy bizonyos mértékben emelkedik, az opció kiírójának teljesítenie kell a megállapodást, így a további drágulásból már nem feltétlenül részesedik. Ha viszont az árfolyam nem jut el addig a szintig, az opció díja többletbevételt jelent. (A fedezetet a meglévő részvény adja, de ez nem jelent egyben az árfolyamveszteségek elleni biztosítást.)

A bemutatott portfólió részvényoldala nagyjából 3-4 százalékos osztalékhozamot céloz meg, amelyhez az opciós bevétel is társul. Így az éves kifizetési cél összességében 5–6 százalék körüli. Ez azonban nem garantált, nem azt jelenti, hogy a befektetés értéke ennyivel biztosan nő. E kifizetés mellett árfolyamveszteség vagy veszteség is keletkezhet. A stratégia inkább oldalazó, mérsékelten emelkedő piacokon lehet gyümölcsöző, míg egy látványos tőzsdei szárnyalásban lemaradhat. Nagy esésnél a beszedett opciós díj csak korlátozott mértékű puffert, egyfajta kárpótlást jelent.

Nem mindegy, mikor húzzuk be a féket

Az opciókiírás sem feltétlenül mechanikus művelet, ha például egy papír olcsóbbá válik, és a vagyonkezelők nagyobb felértékelődést várnak, visszafoghatják az opciókiírást, hogy több maradjon a későbbi árfolyamemelkedésből. Egy erős részvényárdrágulás után viszont vonzóbb lehet az opciós konstrukció is.

Fred Sykes szerint az amerikai részvények értékeltségi felára sokkal nagyobb annál, mint amit a legismertebb technológiai óriások kiugró profitnövekedése önmagában indokolna. Ebből azonban nem következik, hogy Amerikát kerülni kell, inkább csak az, hogy máshol is érdemes keresgélni.

Amerikát Londonban is meg lehet venni

A földrajzi címkék egyébként is már gyakran félrevezethetik a befektetőket. A brit tőzsdén jegyzett Compass Group például bevételeinek nagyobb részét Észak-Amerikában szerzi, egyébként vállalati étkeztetéssel és más vendéglátási szolgáltatásokkal foglalkozik.

A diverzifikáció (a kockázatmegosztás) megítélésénél nem elég számolni a zászlókat a portfólióban: azt is vizsgálni kell, hol vannak a vevők, miből keletkezik az árbevétel, és mely gazdasági folyamatoktól függ a nyereség.

Matt Egerton portfóliómenedzser szerint ma a technológiai innováció sokkal nemzetközibb, mint amit az amerikai túlsúlyú részvényindexek sugallnak. A tervezés, a gyártás, a berendezések és az alkatrészek különböző országokban találhatók, ezért egyetlen régióból nézve könnyű félreérteni a folyamatokat. A londoni és hongkongi szakembereik nézőpontjának összeillesztése nem pusztán több ázsiai részvényt jelent a portfóliókban, hanem segíthet megérteni azt is, mi történik egy amerikai megrendelő körül.

Hol a nyereség az AI-sztori mögött?

A mesterséges intelligencia (AI) körüli legfontosabb kérdés egyre prózaibb: visszajön-e a rengeteg befektetett pénz? Egerton a felhőszolgáltatások keresletét és jövedelmezőségét, valamint a számítási kapacitások szűkösségét sorolta a biztató jelek közé. Egy-egy sikeres vállalati alkalmazás azonban még nem bizonyítja az egész beruházási hullám megtérülését. A gazdaság egészére kiterjedő termelékenységi fordulat nagysága továbbra is nyitott kérdés.

Az előadó szerint az adatközpont-építés 2028 körül tetőzhet, különösen az Egyesült Államokban. Ez azonban nem feltétlenül jelentené az AI történetének végét. A korlátot részben az áramellátás, a megfelelő telephelyek, a vízigény és az engedélyezés jelenthetik. A legkönnyebben megvalósítható beruházások után a következők egyre nehezebbek lehetnek. Ettől még a meglévő infrastruktúra kihasználása, az alkalmazások terjedése és a technológia fejlesztése hosszú ideig folytatódhat.

Az adatközpont nem csak chipeket eszik.

A szűkös energia ráadásul felértékeli a hatékonyságot is. Ha nem lehet korlátlanul új kapacitást építeni, többet ér az a megoldás, amely ugyanannyi áramból több használható számítási teljesítményt hoz ki. Ez lehetőséget teremthet például az optikai összeköttetések és az adatközponti hálózatok szállítóinak.

A trend erősödése mellett is lehetnek vesztesek, miközben kevésbé ismert szereplők kerülnek előtérbe. Így a nyertes cégek nem feltétlenül mesterséges intelligenciát árulnak – hangzott el.

Hogyan lesz az AI-ból osztalék?

Az osztalékos és a technológiai szemlélet találkozási pontját pont az AI alkalmazói jelenthetik. Egy gyógyszergyártónál a saját klinikai adatvagyon jobb feldolgozása segítheti a kutatást. Egy erős fogyasztói márkához kapcsolódó vállalatnál a költségcsökkentés növelheti a nyereséget, ha a megtakarítást nem kell teljes egészében átadni a vásárlóknak. Sykes a Roche, a Coca-Cola European Partners és a Relx példáján érzékeltette, hogy a haszonélvezők között nemcsak chipgyártók vagy felhőszolgáltatók lehetnek.

A saját, nehezen másolható adatok különösen értékessé válhatnak. A Relx üzleti és jogi információs szolgáltatásainál például az a kérdés, hogy az AI kiszorítja-e a szolgáltatót, vagy éppen ellenkezőleg, használhatóbbá teszi a már meglévő adatbázisát. A piac könnyen vesztest kiált, mielőtt ez eldőlne.

A befektető feladata ezért nem pusztán az AI-címke keresése, hanem annak vizsgálata, ki rendelkezik megfelelő árazási erővel, védhető tudással és valódi lehetőséggel a hatékonyabb működésre.

Nem minden innováció a Szilícium-völgyben születik

Az innovációt egyébként sem érdemes csak a technológiai szektorral azonosítani. A rendezvényen bemutatott befektetési gondolat szerint egy új vezetés, egy javuló iparági környezet vagy egy átalakuló üzleti modell is nagy változást hozhat. Lehetőség adódhat a már sikeres, tovább javuló vállalatoknál, de a sokáig gyengélkedő, fordulat előtt álló cégeknél is.

A közös kérdés: mi változik, mennyire tartósan, és ebből mennyit vett már észre a piac? A puszta olcsóság vagy drágaság vizsgálata önmagában kevés.

Egerton a következő lehetséges technológiai hullámok közül a kvantumszámítást emelte ki. Szerinte az AI a kvantumtechnológia fejlesztését is gyorsíthatja, később pedig a két terület egymást erősítheti például a gyógyszerkutatásban vagy az anyagtudományban. A szélesebb kereskedelmi hasznosítás időzítése ugyanakkor bizonytalan, ahogy az is, mely technikai megoldások lesznek életképesek.

Ezért itt különösen veszélyes egyetlen befutóra feltenni mindent, az ígéretes tudománytól a jó részvénybefektetésig még hosszú lehet az út.

A robot sem végez el mindent

A panelbeszélgetésben a személyes vállalatkutatás szerepe is előkerült. Az AI sok információ feldolgozását megkönnyítheti, de az előadók szerint nem helyettesíti teljesen a beszállítókkal, szakemberekkel és vezetőkkel folytatott beszélgetéseket. Egy globális értéklánc különböző pontjain szerzett tapasztalatok között ugyanis ellentmondások lehetnek. Éppen ezekből derülhet ki, hol túl optimista a piac, és hol maradt le a változás megértésében.

Az osztalék és az innováció így nem feltétlenül egymás ellentétei. Az egyik a mai pénztermelést és a kifizetések tartósságát hangsúlyozza, a másik a jövőbeli javulás forrásait keresi.

Meg kell érteni, honnan jön a pénz, meddig maradhat meg, és mennyit fizetünk érte – hangzott el.