Az Izrael és a Hamász között zajló konfliktus továbbra is összetett és bizonytalanságokkal teli. Izrael eltökélt szándéka, hogy felszámolja a Hamász katonai képességeit, de hogy utána mi a stratégiája az övezettel kapcsolatban, az ködbe vész. Netanjahu megjegyzései ellentétesek a Washingtonban megfogalmazott azon véleményekkel, amelyek szerint Izrael - amely 1967 és 2005 között katonailag ellenőrizte Gázát – kerülje el az övezet újbóli elfoglalását.
Mindezen ellentmondások aggodalomra adnak okot a konfliktus elhúzódásával kapcsolatban, amely szélesebb körű regionális következményekkel járhat, beleértve a proxi-háborút is.
Most kezdődik a véres harc
A szárazföldi hadművelet október 27-i kezdete óta az izraeli hadsereg (IDF) közlése szerint 2500 célpont ellen hajtott végre műveleteket az övezetben.
A Hamásznak azonban legalább 500 kilométernyi alagútja van, a szervezet szinte minden katonai képessége a föld alatt van, a tényleges vezetésétől kezdve a rakétákig minden a föld alatt van.
Egy 2021-es jelentés szerint a Hamász több mint nyolcezer rakétával rendelkezik, ami azt jelenti, hogy még ha nem is növelte készleteit az elmúlt két évben, akkor is több ezer rakéta áll rendelkezésére, amelyekkel az IDF támadó szárazföldi erőit célba veheti. Az egyik kihívás, amely lényegesen komolyabb lesz, mint amivel Izraelnek a korábbi városi hadviselés során szembesülnie kellett, a drónok teljes spektrumának használata - a katonai célú öngyilkos drónoktól a kereskedelmi forgalomban kapható quadcopterekig, amelyeket lőszerek ledobására módosítottak.
A Hamász közzétett egy videót arról, hogy erői drónokat használnak a legutóbbi támadás során, és bemutatja a készletében lévő nagyobb drónokat, amelyek hasonlóak az orosz erők által Ukrajnában használt irániakhoz.
A hadviselés gyorsan növekvő jellemzőjeként a közelmúltbeli városi harcok sokkal nagyobb mértékben vonták be a drónokat, mint bármi, amivel az IDF korábban szembesült.
A legutóbbi, 2014-es hadművelet során az IDF járművei a Hamasz páncéltörő irányított rakéták széles skáláját lőtte ki, mint például a Malyutkákat, Konkursokat, Fagotokat és Korneteket, valamint a közvetlen tüzelésű rakétagránátokat, beleértve az RPG-7-eseket és a modern és nagy képességű RPG-29-eseket. Mindkét típus és az ember által hordozható, de hatékony fegyverek más, modern változatai könnyen szállíthatók és elrejthetők a városi terep szűk és korlátozott harci pozícióiban.
2014-ben a Hamász 2500-3500 harcost vetett be a Gázai övezet védelmére, akik rakétákat, aknavetőket, páncéltörő irányított rakétákat, rakétagránátokat, gépfegyvereket és kézifegyvereket használtak, főként védett erődpontokról.
Jelenleg a Hamásznak a becslések szerint 40 ezer harcosa van, és várhatóan klasszikus gerilla-hadviselési taktikát fog alkalmazni, beleértve a rajtaütéses támadásokat. A Hamász fegyverarzenálja ráadásul eközben jelentősen fejlődött a 2014-es gázai háború óta.
Várható emberi veszteségek
A jelenlegi háborút megelőzően az IDF 2007 óta négy másik háborút is vívott Gázában, elsősorban azért, hogy megfékezze a Hamász rakétahasználatát és a beszivárgó alagúthálózatának növekedését.
A legjelentősebb a 2014-es Protective Edge hadművelet volt, amelyben a csapatok szárazföldi támadásban vettek részt. A katonák komoly kihívásokkal szembesültek a harcok során, az elit Golani-dandár már a kezdetektől fogva súlyos veszteségeket szenvedett.
Akkor is intenzíven alkalmazták a légierőt, és mint a többi háborúban, akkor is a civilek szenvedtek a legtöbbet. Összességében az izraeliek több mint 300 embert vesztettek ebben a négy háborúban.
Csökkenő nemzetközi támogatás
Négy héttel ezelőtt Izrael súlyos vereséget szenvedett, és jogosan kapott hatalmas kezdeti támogatást, de ez máris fogyatkozik.
Egyre több ország hívja vissza nagykövetét Tel-Avivból a szörnyű gázai állapotok láttán: legutóbb Dél-Afrika, de hasonlóan döntött Bahrain, Csád, Chile, Kolumbia, Honduras, Jordánia és Törökország is - Bolívia pedig egyenesen felszámolta a diplomáciai kapcsolatokat.
Ami még rosszabb, hogy a jelenlegi izraeli kormány mintha képtelen lenne fölmérni a gázai szárazföldi invázió politikai veszélyeit, holott a palesztin civilek halálos áldozatainak száma már így is napi több száz fővel növekszik.
Egyelőre az izraeli közhangulat még mindig támogatja a Netanjahu-kormányt, bármennyire is népszerűtlen volt az alig egy hónappal ezelőtt. De a túszok családjainak kicsi, viszont kitartó kampánya, hogy őket helyezzék előtérbe, érezteti hatását.
De mindenekelőtt a nemzetközi hangulatváltás az, ami mély aggodalomra ad okot a Biden-kormányzatban. Ezt mutatta a két héttel ezelőtti vita az ENSZ közgyűlésében, amikor csak 12 állam támogatta az Egyesült Államokat és Izraelt a "humanitárius szünet" elleni szavazásban. Emellett nyolc EU-s tagállam volt az indítványt támogató 120 között, és a 45 tartózkodó között még Nagy-Britannia is ott volt.
Néhány korábbi izraeli katonai akció esetében a vég akkor következett be, amikor az Izraelnek nyújtott nemzetközi támogatás összeomlott, vagy közel került ehhez.
Ha a Hamász elleni szárazföldi háború az október 7-i sokk után néhány napon belül megkezdődött volna, és ha ez a hadművelet sikeres lett volna, akkor Netanjahu sikert könyvelhetett volna el.
Ez nem történt meg, és most sem fog megtörténni. Ehelyett minden esély megvan egy elkeseredett háborúra, amelyben további több ezer palesztin hal meg. Eközben több tízezer fiatal palesztin még inkább kész lesz a jövőben harcolni, és az izraeli-palesztin konfliktus békés megoldása legalább egy újabb generációval későbbre tolódik.
Kína és Oroszország megakadályozta, hogy hét, Észak-Koreához köthető hajót felvegyenek az ENSZ szankciós listájára. 
