Pontosan egy hónapja indult az Izrael elleni Hamász terrortámadás. Érdemes tehát egy rövid számvetést végezni az eddigi folyamatokról és kitekinteni a valószínűsíthető közeljövőről.
Hol is tartunk most?
Izrael megkezdte katonai műveletének "második szakaszát", szárazföldi inváziót indítva a Gázai övezetben a Hamász felszámolására. Mindez elképesztő rombolással jár, a civil áldozatok száma pedig tegnap átlépte a 10 ezret.
A Hamász-támadás nemcsak a palesztin-izraeli konfliktus útját változtatta meg, hanem az egész Közel-Kelet dinamikáját is. A térségben az Egyesült Államok deeszkalációs stratégiája romokban hever; a támadás a nyugati szövetséges arab kormányokat nehéz helyzetbe hozta, és megnyitotta az utat a nagyobb kínai és orosz szerepvállalás előtt.
Eközben az Izrael ellen Libanonból és Jemenből – valamint az amerikai célpontok ellen Szíriában és Irakban – indított támadások egy még szélesebb körű háborút vetíthetnek előre.
A támadások arra is kényszerítették az Egyesült Államokat, hogy megfordítsa a csökkentett katonai jelenlétre vonatkozó politikáját a régióban, és elrendelje a legnagyobb arányú katonai erősítést az Iszlám Állam elleni háború óta.
A Pentagon egy repülőgép-hordozót telepített a Földközi-tenger keleti részére, egy másikat pedig az Öbölbe küldtek. Ezek együttesen több mint 100 támadó képességű repülőgépet, valamint Tomahawk rakétákkal felszerelt cirkálókat, rombolókat és tengeralattjárókat biztosítanak.
Vasárnap egy ballisztikus rakétákkal felszerelt amerikai atom-tengeralattjáró érkezett a térségbe. Washington szerint mindez azt hivatott megakadályozni, hogy egy harmadik fél újabb frontot nyisson Izrael ellen.
Arab és iráni dilemmák
A Hamász-támadás és a Gáza elleni izraeli háború a regionális kormányokat is nehéz helyzetbe hozza. Az USA-barát arab kormányok egyelőre erős retorikához folyamodnak, hogy csillapítsák a közvélemény haragját.
Ha azonban Izrael folytatja a Gáza elleni halálos támadást, a szavak nem lesznek elegendőek – cselekedniük kell, és vissza kell fordítaniuk a normalizálódási folyamatot Izraellel, ami feldühítheti az Egyesült Államokat.
Irán is nehéz helyzetben van, bár más okok miatt. Az iráni vezetés dicsérte a Hamász október 7-i támadását, miközben tagadta, hogy bármi köze lett volna hozzá.Teherán óvatosan lépked, hogy ne keveredjen közvetlen konfrontációba Izraellel vagy szövetségesével, az Egyesült Államokkal, miközben támogatja a Hamászt.
Az orosz és kínai játszma
Az USA bevonása egy újabb közel-keleti konfliktusba és az arab államokkal kötött szövetségeinek gyengülése Moszkva és Peking számára örvendetes fejlemény. Mindkét országnak hasznára váltak Washington térségbeli véres beavatkozásai az elmúlt két évtizedben.
Az Egyesült Államok vezette "terrorizmus elleni háború" az elmúlt két évtizedben ártott tekintélyének a muszlim világban, és elősegítette Oroszország és Kína pozitív megítélését. Emellett Washingtont is lefoglalta a Közel-Keleten, teret adva a két nagyhatalomnak, hogy megszilárdítsák befolyásukat a szomszédságukban.
Az USA közel-keleti katonai jelenlétének megerősítése, az izraeli hadseregnek nyújtott nagyobb támogatás és az Izrael támogatására összpontosító amerikai diplomáciai tevékenység azt jelenti, hogy kevesebb katonai, pénzügyi és diplomáciai erőforrás áll rendelkezésre az ukrajnai háborús erőfeszítések és azon ázsiai szövetségesek támogatására, akik megpróbálnak ellenállni a kínai nyomásnak.
Ráadásul az USA feltétel nélküli támogatása Izrael irányába még jobban aláássa pozícióját a muszlim világban, lehetővé téve Moszkva és Peking számára, hogy teret és befolyást nyerjenek.
Ugyanilyen szembetűnő volt a Biden-kormányzat elutasítása, hogy bármit is tegyen a Gázában rekedt 500-600 palesztin-amerikai állampolgár megsegítésére. Az USA virtuális hallgatása Gáza válogatás nélküli izraeli bombázásával szemben bizony magas labda Putyin és Hszi számára.
Ahogy pár nyugati diplomata (nem hivatalosan) megjegyezte, az Izraelnek nyújtott rendíthetetlen amerikai támogatás szétzilálta a Biden-kormányzat stratégiáját, amely Kínával versenyez a befolyásért a "Globális Délen".
De mi jön a Hamász után?
Izrael még nem fogalmazta meg sem a gázai politikai céljait, sem az azok eléréséhez tervezett eszközöket. Ehelyett az Egyesült Államokra marad, hogy elkezdje megfogalmazni a katonai műveletet követő megközelítésre vonatkozó elképzeléseket.
Antony Blinken külügyminiszter és az amerikai agytrösztök egyes prominens képviselői arról beszélnek, hogy kívánatos lenne, ha egy "hatékony és megújult" Palesztin Hatóság újra átvenné a Gázai övezet irányítását – anélkül, hogy meghatároznák, miért jutott a Palesztin Hatóság a palesztinok körében a politikai és erkölcsi tekintélyének jelenlegi mélypontjára.
Márpedig ennek az eróziónak az okai elválaszthatatlanul összefüggnek az izraeli megszállással és azzal, hogy a Palesztin Hatóság nem képes megvédeni az izraeli ellenőrzés alatt álló palesztinok biztonságát és méltóságát.
Ezek a tényezők nem fognak változni, hacsak nem történik teljesen váratlan fordulat az izraeli politikában. Emellett kérdéses, hogy a Palesztin Hatóság túl fogja-e élni egyáltalán saját hitelvesztését, ha a ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi palesztinokra gyakorolt izraeli nyomás továbbra is ellenőrizetlenül folytatódik.
Blinken utalt "más ideiglenes megállapodások lehetőségére is, amelyekben a régió számos más országa is részt vehet", valamint "nemzetközi ügynökségekre, amelyek segítenének a biztonság és a kormányzás biztosításában". Az az elképzelés, hogy ezek a megállapodások ideiglenesek lennének, ellentmond a regionális tapasztalatoknak – az ENSZ négy évtizede van jelen Dél-Libanonban.
Hamász 2.0
Hacsak Palesztina megszállása nem ér véget – ami nem várható –, a háború következménye valószínűleg a Hamász 2.0-ás verziójának megjelenése lesz, amely erőszakosabb, tekintélyelvűbb és valószínűleg globálisabb irányultságú lesz, mint korábban.
A nyugati retorika ellenére nem várható kétállami megoldás, és nem sok kilátás van arra, hogy érdemi lépéseket tegyenek annak elérése érdekében.
Ehelyett az erőszak ismétlődő ciklusai lehetnek napirenden.
A Hamász szimpatizánsai szerte a Levante-régióban még inkább motiváltak lehetnek, hogy megszervezzék és kidolgozzák az Izrael elleni harc más módozatait.
Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el,Nagyító rovatunk korábbi cikkeit pedig itt olvashatják.
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
