|
| Liu He kínai miniszterelnök-helyettes és Donald Trump amerikai elnök a kézjegyével ellátott dokumentumot mutatja a Kínával kötendő amerikai kereskedelmi egyezmény első szakaszának aláírási ünnepségén (Fotó: MTI/AP/Evan Vucci) |
Hosszú huzavona után aláírták az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi megállapodást, amelyet igen optimistán első fázisként emlegetnek a washingtoni politikusok - azt hangsúlyozva, hogy a mostani egyezséget további szerződések követhetik.
Más kérdés, hogy Donald Trump így is alaposan felmagasztalja a megállapodást, folyamatosan kiemelve, hogy soha ekkora és ilyen jelentőségű egyezséget még nem kötött az USA. A mostani egyezség aláírásakor például azt mondta:
"A történelmi kereskedelmi egyezmény első szakaszának aláírásával korábban soha nem tett nagy jelentőségű lépést teszünk Kínával a kölcsönösen tisztességes kereskedelem jövője felé."
Az elnök szavai finoman fogalmazva túlzók, de az elnök pozitív hozzáállása ennek ellenére visszaköszön a sajtóbeszámolókban is, és sokan gondolják azt, hogy az USA két vállra fektette Kínát.
Miről állapodtak meg?
A dolgok persze nem feketék és fehérek, ezért érdemes először is azt megnézni, hogy a felek által szerdán szignált dokumentumban mi is szerepel. Az Egyesült Államok szempontjából a legfontosabb, hogy Peking 200 milliárd dollár értékű amerikai termék vásárlását vállalta a következő két évben. Ennek pedig számottevő része agrártermék, ami az elnök számára azért különösen fontos, mert az ország közép-nyugati részén található termelők elkötelezett támogatói. A kereskedelmi háború viszont őket különösen erősen sújtotta, így a kínai vásárlásokkal javulhat a helyzetük. A hírek szerint a 2017-es bázishoz képest fogják a kínaiak az importot növelni, amikor 186 milliárd dollár értékben vásároltak termékeket és szolgáltatásokat az USA-ból. Az összesen 200 milliárdos plusz költés pedig úgy jöhet össze, hogy 2020-ban 77 milliárddal, majd 2021-ben pedig 123 milliárd dollárral nagyobb értékben vásárolnak amerikai árukat és szolgáltatásokat. Ha teljesül, azzal már idén minden idők legnagyobb külkereskedelmi forgalmát bonyolítanák le. Nem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy Peking így is erős többlettel zár az Egyesült Államokkal szemben.
Érdekesség, hogy a megállapodás a fenti 200 milliárdos áru- és szolgáltatásvásárlásra is tett ajánlásokat, ezek szerint legjobban ipari termékekből növekedne a kínai import, abból ugyanis 77,7 milliárdos plusz költést vállaltak. Ahogy fent jeleztük, a mezőgazdaság is nyertese lehet, a megállapodásnak, hiszen 32 milliárd dollárral több agrárterméket vásárol majd Kína, érdekesség viszont, hogy korábban Donald Trump ennél nagyobb összegről beszélt. Ráadásul a korábban kivetett vám miatt visszaeső mezőgazdasági export sok termelőt veszélyeztetett - hogy ne csődöljenek be a fontos szavazónak számító farmerek, nagyon komoly állami szubvenciókkal tartották őket a víz felett. Ez az elmúlt évben 28 milliárd dollár kiadást jelentett az amerikai költségvetésnek, nagy kérdés, hogy a mostani megállapodással valóban rendeződik-e a helyzetük.
A megállapodásba bekerült egy olyan pont is, amely szerint Kína jobban védi a cégek és technológiák biztonságát, és fellépnek a szellemi tulajdon jogtalan felhasználói ellen. Ennek kapcsán még az amerikai szakértők is szkeptikusok, és azok a vélemények vannak túlsúlyban, hogy ami Peking számára fontos ipari, katonai technológia, ott a jövőben is állami szintű másolásra lehet számítani. Inkább olyan területeken számítanak előrelépésre, ahol nincs stratégiai érdek, így például a divat vagy a fogyasztói elektronika terén, esetleg termékhamisításoknál válhat szigorúbbá a kínai fellépés. Az USA azt is elérte, hogy az amerikai pénzügyi és autóipari cégek piacra jutásának feltételeit is enyhítették.
Hogy messze nem volt olyan komoly az egyezség, mint ahogy azt a közvéleménnyel szeretnék elhitetni, azt többek között az is jelzi, hogy a már kivetett vámokat nem törölték el, csupán az eredetileg tavaly év végén életbe lépő új tarifákat - amelyeket a bevezetés előtt felfüggesztettek - ússzák meg a kínaiak. Ha ugyanis a megállapodás valóban olyan átfogó és történelmi léptékű lenne, ahogy azt az elnök szeretné elhitetni, aligha maradhattak volna fenn ezek a sarcok. Pekingnek azzal kellett megelégedni, hogy lekerült róluk a deviza-manipulátor címke.
A politikusok nyernek vele
A BBC elemzése szerint egyébként a megállapodás legnagyobb nyertese Donald Trump, aki a szavazók előtt eljátszotta a kemény elnököt, aki nem fél szembe szállni az Egyesült Államok érdekeit veszélyeztető kínaiakkal. A megállapodást pedig úgy tudja kommunikálni, hogy térdre kényszerítette Pekinget. Ez pedig az idei elnökválasztási kampányban erős adu lehet, amikor mérlegre kerül az elnöki tevékenysége.
Trump mellett Hszi Csin-ping is a megállapodás nyertese, hiszen a független beszámolók szerint semmi olyat nem áldozott fel, amely Kína számára hátrányt jelentene. Így az amerikai import növelése nem fog fájni, hiszen a masszív külkereskedelmi többletből telik rá. Ha ennek keretében olyan gépeket, technológiákat tudnak beszerezni, ami segíti a gazdaságot, még előnyös is lehet nekik. A mezőgazdasági termékek növekvő behozatala is csak egy olyan folyamat formális keretbe foglalása, amelyre egyébként is sor került volna, hiszen a sertéspestis miatt Kína jelentős mennyiségű húst importál, de az utóbbi időben folyamatosan bővítették szójából is a behozatalt.
Az is inkább csak egy hangzatos dolog, hogy az amerikai pénzügyi és autóipari cégek piacra jutását megkönnyítik, hiszen olyan kedvezményeket ígértek nekik, amelyet más országok gyártói és szolgáltatói már rendre megkaptak. Így a kínai elnök is nagyon jól tudja majd kommunikálni, hogy túljártak Trump eszén.
Amerika viszont veszít
A korábban kivetett vámok viszont életben maradtak, így az átlag amerikai fogyasztó egyértelműen vesztese lett a megállapodásnak, hiszen a Kínából érkező termékek ára - legyen szó ruházati és divatcikkekről vagy éppen fogyasztói elektronikáról - vélhetőleg drágul, az importőrök ugyanis át fogják ezeket hárítani a vásárlókra.
Az áru- és szolgáltatás-vásárlás irányítottnak tűnik, így ebből csak a vállalatok egy szűkebb csoportja fog profitálni, a cégek többsége nem jár jól a megállapodással. A CBO (Congressional Budget Office – Kongresszusi Költségvetési Iroda) becslése szerint a vámok és a kereskedelmi háború okozta bizonytalanság 0,3 százalékkal csökkenti az amerikai gazdasági növekedést. Eközben 2018 óta az átlagos háztartások jövedelmét 580 dollárral fogta vissza.
Ami a vállalatokat illeti, nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy nagyon gyakran egy-egy globális értéklánc tagjaiként működnek (még ha esetleg az amerikai nagyvállalatok állnak is ennek a végpontjában), így a két ország közötti vámok az amerikai cégek eredményére és versenyképességére is hatnak. Ha esetleg ezeket átszervezve olyan országokba telepítik át a termelést, amelyet Trump nem sújtott extra vámmal (pl. Mexikó vagy Vietnám), az egyrészt csak hosszabb távon valósítható meg, másrészt szintén többletköltséggel jár.
A védelmi iparba is beruháznának. 
