Nem mindegy, mit ír a sajtó: előrejelzi a válságokat a cikkek elemzése az MNB szerint

A makrogazdasági és pénzügyi kockázatok értékelése során a jegybankok hagyományosan számszerű, úgynevezett kemény piaci adatokra – például részvényindexekre, kamatfelárakra és volatilitási mutatókra – támaszkodnak. Ezen indikátorok korlátja, hogy többnyire a már bekövetkezett piaci reakciókat tükrözik. 

A strukturálatlan szöveges adatok feldolgozásának fejlődésével az empirikus kutatások új iránya jelent meg, amely a hírek hangvételéből, az információs aszimmetriákból és a piaci szereplők várakozásaiból igyekszik következtetéseket levonni – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tanulmányából. Ennek szerzői – Horváth Beáta, Berki Tamás, Ónozó Lívia Réka és Temesvári Csanád – egy algoritmus segítségével számszerűsíthető stresszindexszé alakították a hazai sajtómegjelenéseket. 

Témamodellezés és kulcsszó-kapcsolatok a gyakorlatban

A kutatás módszertani alapját két pontosan meg nem nevezett, de meghatározónak minősített magyar online hírportál 2005 és 2020 közötti cikkarchívuma adta, amely napi átlagban 95 megjelent anyagot foglalt magában. Mivel az általános hírportálok a gazdaságon kívül számos egyéb témával is foglalkoznak, a releváns tartalom elkülönítése alapvető fontosságú volt. A szerzők ehhez az LDA (Latent Dirichlet Allocation) algoritmust alkalmazták, amely például automatikusan kiszűrte a sport- vagy időjárási híreket, és csak a 13 releváns gazdasági témakört tartotta meg. 

A megszűrt szövegtesten ezt követően egy szakértők által összeállított kulcsszókeresést futtattak le, amely pontozta az anyagokat. A módszertan megértéséhez a tanulmány két gyakorlati példát mutat be a pontozási rendszer működésére: 

2-es pontszámú cikk (alacsonyabb stressz): 

Egy MTI-hír az online banki csalások veszélyeire hívja fel a figyelmet. A szövegben a „bank” és „pénzügyi” szavak (pénzügyi rendszer szókészlet) mellett egyszer szerepel a „kockázat” (stressz szókészlet). Mivel a fogalmak összekapcsolódnak, a cikk 2-es alapértéket kap. 

4-es pontszámú cikk (magasabb feszültség): 

Egy vámháborúról szóló elemzés kifejti, hogy a globális intézkedések miatt nő a „gazdasági” és „pénzpiaci” (pénzügyi rendszer szókészlet) „bizonytalanság”, valamint az inflációs „kockázat” (stressz szókészlet) Magyarországon. A kulcsszavak sűrűbb együttállása miatt ez a cikk már 4-es pontszámmal súlyozza az indexet. 

A matematikai képlet biztosítja, hogy az index nem a szavak puszta számát tükrözi, hanem azt, hogy a válságnarratíva mennyire dominálja a pénzügyi híreket. 

Történelmi validáció és előrejelző képesség

Az így kapott szentiment alapú pénzügyi stresszindexet (SFSI) a vizsgált 15 éves időszak ismert válságperiódusaival vetették össze. Az index kilengései pontos egybeesést mutattak a hazai és globális pénzügyi sokkokkal. A következő időszakokban emelkedett az értéke:

2007 nyara: Az amerikai jelzálogpiaci válság korai szakaszában a mutató emelkedése jelezte a növekvő kockázatkerülést. 

2008 ősze: A Lehman Brothers csődje a rendszerszintű bizonytalanság hirtelen megugrását hozta, ami az indexen is megmutatkozott.

2009 eleje: A forintárfolyam jelentős leértékelődése és a lakossági devizahitel-kitettséggel kapcsolatos aggodalmak időszakát az index szintén pontosan rögzítette.

2011–2012: Az európai szuverén adósságválság felerősödése, valamint a devizahitelek kedvezményes végtörlesztésének bejelentése lokális csúcsokat eredményezett a mutatóban. 

2020 tavasza: A koronavírus-járvány miatti korlátozások és a vállalati fizetőképességi kockázatok egy újabb, tartósan magas stresszperiódust idéztek elő. 

Gyakorlati alkalmazhatóság a stabilitás megőrzésében

Az persze nem meglepő, hogy a válságokban több cikk szól a krízisről, de a tanulmány azt is megállapította, hogy az index és a piaci mutatók között dinamikus a kapcsolat. Az elvégzett ökonometriai tesztek alapján a pénzügyi stresszindex szignifikáns információt hordoz a jövőre nézve is, képes akár egy hónappal előre jelezni a magyar államcsőd elleni biztosítási díj (ötéves szuverén CDS-felár) alakulását. A modellek szerint a hírhangulat változása tartós hatást gyakorol a CDS-felárra, és a hatás a behatást követő ötödik hónapban éri el a maximumát. 

A kutatás szerteágazó eredményei arra utalnak, hogy a nyelvi elemzésen alapuló mutatók értékes kiegészítői lehetnek a jegybanki elemzői munkának. Legfőbb előnyük a rugalmasságukban rejlik: míg a hagyományos makrogazdasági adatok gyakran hetekkel vagy hónapokkal az adott időszak után válnak elérhetővé, a sajtómegjelenésekből származtatott index szinte valós időben, tetszőleges gyakorisággal előállítható. Ez a tulajdonság hozzájárulhat a pénzügyi feszültségek korai felismeréséhez és a hatékonyabb makroprudenciális döntéshozatalhoz.