Miután vasárnap este a liberális FDP otthagyta a CDU/CSU-val és a Zöldekkel folytatott koalíciós tárgyalásokat, kijött az első új közvélemény-kutatás Németországban. Eszerint a CDU/CSU 30 százalék alá, 29,2 százalékra süllyedt, míg az SPD történelmi mélypontra szakadva már 20 százalék alatt jár, 19,5 százalékon mérik a szocdemeket. A kis pártok erősödtek: a rendszerkritikus AfD 13,6 százalékon, az FDP 13,2 százalékon, a Zöldek 11,9 százalékon állnak. A szélsőbal (Linke) 8,4 százalékot érne el egy jelenlegi választáson.
Ha új választás jön, akkor akár a jövő nyárig is eltarthat, amíg megalakul az új kabinet. Pedig akkorra döntő szakaszba lép a Brexit előkészítése, már közelegnek a kényes tárgyalások a következő költségvetésről és az EP ráfordul a választásokra. Azon kívül a jövő hónapban indul a féléves párbeszéd az euróövezet átalakításáról, de a siker esélyei e pillanatban csekélyek. Áldozatul eshet a politikai zavarnak a szorosabb védelmi kooperáció is.
Az eurózóna jövője kulcskérdés lehet
Az FDP kivonulásának egyik oka az volt, hogy követelte: változtassák úgy az EU szabályait, hogy a tagállamok elhagyhassák az euróövezetet anélkül, hogy egyben az EU-t is el kelljen hagyniuk. Ezt Merkel hevesen ellenezte. Holott a jövő tavaszi általános választásokra készülő Olaszországban pont ez egy kardinális kérdés.
A jelenleg három legnépszerűbb olasz párt mindegyike ki akar lépni az eurózónából, vagy legalább kacérkodik egy, az euróhoz képest párhuzamos belső valuta bevezetésének ötletével. Az 5 Csillag Mozgalom, a Lega Nord és a Forza Italia is egy leértékelt valutától várja a stagnáló olasz gazdaság beindítását és a rekordmagas munkanélküliség csökkentését. A két héttel ezelőtti szicíliai tartományi választáson pont ezek a pártok végeztek most az első három helyen, míg a baloldali kormányzó Demokrata Párt csúfosan leszerepelt.
Olaszországban pontosan ismerik azokat a politikai viharokat, amely most rátört a németekre. A második világháború vége óta 60 kormány volt hatalmon – csupán ebben a kormányzati ciklusban, 2013 óta az ország a harmadik miniszterelnökét fogyasztja. Róma tehát nagyon odafigyel ezekben a napokban Berlinre, márcsak azért is, mert a közvélemény-kutatók a tavaszi választás eredményeképpen egy politikai patthelyzetet jósolnak.
A helyzetet legpontosabban Stefano Folli ragadja meg a La Repubblica-ban, amikor azt írja: „A legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha újra választásokat tartanának Németországban, amely az országot talán még inkább a populista jobb felé tolná, miközben jövő tavasszal Olaszország a választások eredményeképpen kormányozhatatlanná válik. Sajnos ez a hipotézis egyáltalán nem légből kapott.”
Róma az adósságtengerben
|
| Káncz Csaba |
Róma számára húsbavágó kérdés ez, hiszen az országot a jegybank számításai szerint 360 milliárd eurónyi nem-teljesítő hitelállomány nyomja. Ez az összes fogyasztói hitelek közel 20 százalékát teszik ki, és ebből az összegből mintegy 200 milliárd eurót olyanok vettek föl, akiket mára fizetésképtelennek tekintenek.
Márpedig az olcsó pénz korszakának egyszer vége szakad a világban és ehhez a Mario Draghi vezette EKB-nak is alkalmazkodnia kell. Eddig az európai központi bank nagyvásárlója volt az olasz állampapíroknak, de ezt hamarosan lejjebb kell csavarnia. Az EKB helyére nem lesz könnyű más nagyvásárlót találnia Rómának, tekintve, hogy felminősítés nem várható, a GDP-arányos államadósság pedig nem állt csökkenő pályára.
Holott az államadósság az egekben tanyázik. Aránya a GDP-hez képest 133 százalékon áll, amely az EU-ban csupán Görögországban magasabb. A reálgazdaság állapotát is jól érzékelteti, hogy az olasz GDP jelenleg 8 százalékkal, az ipari termelés pedig 25 százalékkal alacsonyabb szinten áll, mint a 2008-as krízist megelőzően.
Káncz Csaba jegyzete
A Hamászt okolták. 
