A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bérekről szóló legújabb globális kutatásának eredményei szerint tavaly 2 százalékkal nőttek a bérek világszerte, a 2012-ben mért 2,2 százalék után. A válság előtt 3 százalék körüli növekedést regisztráltak.
|
Így állunk mi Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint szeptemberben 2,4 százalékra gyorsult a havi bruttó és nettó átlagkeresetek emelkedése az egy évvel korábbihoz képest az augusztusi 2,2 százalékról. A közfoglalkoztatottak nélkül az éves növekedési ütem 4,4 százalékra emelkedett a megelőző havi 3,9 százalékról. |
A szerény méretű globális bérnövekedés mögött a G20 államok (a világ 19 legnagyobb fejlett és felzárkózó gazdasága, valamint az Európai Unió) feltörekvő gazdaságai állnak, ahol a bérek 2012-ben 6,7 százalékkal, 2013-ban 5,9 százalékkal emelkedtek. Ázsiában 6, Kelet-Európában és Közép-Ázsiában 5,8 százalékkal nőttek a bérek 2013-ban, de Latin-Amerikában és a Karib térségben ez a növekedési ráta csak 0,8 százalék volt az ILO jelentése szerint, ami mutatja a fejlődő országok esetében a régiók közötti hatalmas különbségeket.
Kihez kerül a pénz?
A fejlett gazdaságokban az utóbbi két évben a bérnövekedés majdnem nullára esett vissza, egyes országokban csökkentek a bérek - idézi a jelentés Sandra Polaskit, az ILO politikáért felelős főigazgató-helyettesét, aki hozzátette: ez rányomta a bélyegét az általános gazdasági teljesítményre, a legtöbb fent említett gazdaságban stagnál a lakossági kereslet, az euróövezetben a defláció egyre nagyobb kockázatát okozva.
A munkaerő termelékenysége - az alkalmazottanként megtermelt áruk és szolgáltatások értéke - továbbra is gyorsabban emelkedik, mint a bérek a fejlett gazdaságokban. A termelékenység és a bérek közötti növekvő szakadék azt jelenti, hogy a hazai össztermék (GDP) egyre kisebb része kerül a munkavállalókhoz és egyre nagyobb részét kapják a tőketulajdonosok - olvasható a jelentésben.
A bérek a fejlett és a feltörekvő országokban is a háztartási jövedelem jelentős részét, 70-80 százalékát teszik ki, különösen a közepes jövedelmű háztartások esetében. A felső és alsó 10 százalék nagyobb mértékben támaszkodik egyéb jövedelemforrásokra.
A feltörekvő és fejlődő gazdaságokban, ahol gyakoribb az önfoglalkoztatás, általában alacsonyabb mértékben járulnak hozzá a bérek a háztartási bevételhez. Ez az arány Mexikóban, Oroszországban, Argentínában nagyjából 50-60 százalék, Peruban 40, Vietnamban pedig 30 százalék. Egyes országokban, mint Brazília, Argentína és Oroszország a bérek, valamint a foglalkoztatási szint emelkedésének köszönhetően csökkentek az egyenlőtlenségek.
Hogyan lehetne felszámolni az egyenlőtlenséget?
Sandra Polaski elmondta: míg az újraelosztási mechanizmusok - ideértve az adókat és a szociális védelmi politikákat - szintén a megoldás részét képezik, nem lehet teljes mértékben ezekre alapozni az egyenlőtlenség kérdésének megoldását. Az átfogó stratégiának ki kell terjednie a minimálbér-politikára, a kollektív tárgyalások megerősítésére, a kiszolgáltatott csoportokkal szembeni diszkrimináció eltörlésére, valamint a progresszív adózást megalapozó politikákra és a megfelelő szociális védelmi rendszerekre - jegyezte meg az ILO politikáért felelős főigazgató-helyettese a jelentés szerint.
Emellett szükség van a reálgazdaságban a vállalatok, főként a kis- és középvállalkozások nagyobb mértékű támogatására, ami lehetővé teszi a növekedésüket és új munkahelyek teremtését. Számos ország tehetne többet azért, hogy a hiteleket elérhetővé tegyék a számukra, és előmozdítsák az új üzleti vállalkozások létrehozását - mondta Sandra Polaski.
Még a republikánusok körében is visszaesett. 
