Alig egy évvel lemondása után múlt csütörtökön a Nyugat bizalmát élvező Szaád al-Haríri ismét megbízást kapott a parlamenttől Libanon kormányzására. Haríri mindenképpen végre akarja hajtani a Macron francia elnök által javasolt – vagy inkább követelt – reformokat, és meg akarja szerezni az ezért cserébe ajánlott nemzetközi segélyeket. De nem lesz könnyű dolga, hiszen a régi elit politikai őskövületei egyelőre nem hajlandók távozni: legyen az a 85 éves libanoni elnök, vagy a 82 éves parlamenti elnök.
Amerikai diplomáciai nyomás
De az iszlám világban most érezhetően mozognak a politikai tektonikus lemezek, gondoljunk csak az Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein és Szudán kiegyezésére Izraellel. Trump elnök az elmúlt 2 hónapban ráfókuszált a külügyekre, hogy diplomáciai sikereket elérve állítsa maga mellé a bizonytalan szavazókat. Márpedig az amerikai diplomácia most komoly nyomást gyakorol a pénzügyi örvényben vergődő Libanonra is.
Washington közvetítésével – az egyébként még mindig háborúban álló – Libanon és Izrael három hete megállapodott a vitatott tengeri határukkal összefüggő tárgyalási keretrendszerről. Két hete megindultak a tárgyalások egy libanoni határváros ENSZ-irodájában. Ezen a héten pedig már a második tárgyalási forduló következik.
A két országnak óriási bizalmi szakadékot kell áthidalnia. Az 1980-as évek elején az izraeli hadsereg egészen Bejrútig hatolt előre. Csak 2000-ben sikerült a Teherán által támogatott Hezbollah milicistáinak kiszorítani Dél-Libanonból. 2006-ban aztán egy újabb háború következett a két ország között, amelyre nem szívesen emlékeznek az izraeli katonai stratégák.
Defenzívában a Hezbollah
Annál meglepőbb most, hogy a síita Hezbollah és a vele szövetséges Amal mozgalom jóváhagyta a tárgyalásokat. A Hezbollah állam az államban, a maga 50 ezer mindenre elszánt milicistájával és 150 ezer rakétájával. Amerika bizony érezhető nyomást gyakorol: a bejrúti kikötőben lezajlott robbanás után David Schenker közel-keleti megbízott Libanonba látogatott, de csak a tüntetőkkel volt hajlandó találkozni. Két héttel később az USA szankciót vezetett be két, Hezbollah-hoz közel álló volt miniszterre.
A „síita duónak” nevezett Hezbollah és Amal óriási belpolitikai nyomás alatt áll. A keresztény és szunnita népesség jó része a síita milíciákat teszi felelőssé az ország nemzetközi elszigeltségéért és a gazdaság összeomlásáért. Ebben a politikai helyzetben a két síita alakulat bizony nem merte tovább akadályozni a tengeri határról szóló tárgyalásokat.
Új perspektíva nyílhat
Mert hát nagyon nagy a tét! Az elmúlt években nagy földgázmezőket találtak a geológusok az izraeli, egyiptomi és ciprusi felségvizeken. Izrael már jelenleg is gázexportőr Egyiptom és Jordánia irányába. Miközben a tengeri földgázmezők feltüzelik a feszültséget Törökországgal, addig Libanon és Izrael között a béke elősegítője lehet.
De a földgáz tényleges kiviteléhez Libanonnak szüksége van az Eastmed Gas Forum támogatására. Ebben a nemzetközi szervezetben egyesítette erőit Izrael, Egyiptom, Jordánia, Görögország, Olaszország és a Palesztin Hatóság. Jelenleg ez a szervezet ellenőrzi a Kelet-Mediterráneum gázszállítási útvonalait és a piacokat. Ha Libanon már rendezett tengeri határokkal a felségvizein tényleg jelentős földgázkincset találna, az sokat segítene a gazdaságon és a béke kilátásain is.
Nem világos, hogy melyik oldalon harcolnak. 
