A panaszosoknak adnak igazat két magyar ügyben is - az E.ON Földgáz Trade által az energiahivatal ellen, valamint a UPC Magyarország által a fogyasztóvédelmi hatóság ellen indított perben - a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság főtanácsnokai a csütörtökön ismertetett állásfoglalásuk szerint.

A főtanácsnokok indítványai ugyan nem kötik a bíróságot a későbbi döntéshozatal során, ám mivel a  főtanácsnok feladata, hogy - pártatlanul és független módon - a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a bírák elé, a végső ítéletekre nézve iránymutató a véleménye.

A kárt szenvedő igenis jogalany

Pedro Cruz Villalón az E.ON ügyében kifejtette: ellentétes az uniós joggal az a magyar bírósági gyakorlat, amely kizárja a közigazgatási bíráskodáshoz való hozzáférésből az olyan gázkereskedőt, amely a nemzeti szabályozó hatóság egyik határozatát akarja megtámadni.
Az E.ON-ügy lényege, hogy a cég gázszállítási kapacitást akart vásárolni a magyar gázvezetékrendszert üzemeltető FGSZ Földgázszállító Zrt.-től, ám jóval többet, mint amennyi rendelkezésre állt. Az FGSZ akkori, az energiahivatal által jóváhagyott szabályai szerint a szabad kapacitásokat az igények beérkezésének sorrendjében kellett kiosztani. Miután nem volt elegendő kapacitás az E.ON igényeinek kiszolgálására, az FGSZ az energiahivataltól kért iránymutatást. Az energiahivatal visszavonta az addig hatályos rendelkezéseket, arra hivatkozva, hogy akadályozzák az új szereplőket a piacra lépésben. Egyben felszólította az FGSZ-t, hogy - a földgázszállító cégekkel együttműködve - terjesszen elő új kiosztási szabályokat jóváhagyásra.
Az E.ON az energiahivatalnak a szabályok visszavonását jelentő döntését akarta megtámadni magyar bíróságon. A bíróságok szerint azonban a cégnek erre nincs joga, mert a döntés nem neki szól, hanem az FGSZ-nek. Luxembourgba a Kúria küldte el az ügyet, azzal a kérdéssel, hogy a gázkereskedő cég az uniós jog értelmében olyan érintett félnek minősül-e, amelynek biztosítani kell a jogorvoslat lehetőségét.
A főtanácsnok szerint a válasz gyakorlatilag igen, miután "az alkalmazandó uniós szabályok a gázkereskedők jogainak részeként a szabályozó hatóság számára előírják, hogy a kapacitások elosztására vonatkozó határozatokat az átláthatóság és a megkülönböztetési tilalom kritériumaira figyelemmel fogadja el", a tagállamoknak pedig saját bíróságaikon keresztül kell szavatolniuk az érintett gázszereplőknek az uniós jog által garantált jogokat.

Egyedi esetből nem lehet általánosítani
A UPC által kezdeményezett eljárásban Nils Wahl főtanácsnok szerint nem tekinthető tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak az egyetlen fogyasztóval szembeni valótlan információközlés, ha az elkülönült esetnek minősül.
A UPC által indított eljárás azzal kezdődött, hogy egy korábbi tájékoztatás ellenére a cég egy ügyfelétől nem 2011. február 10-éig, hanem február 14-éig kért előfizetői díjat. A kliens panaszt tett, a fogyasztóvédelem pedig neki adott igazat, megállapítva, hogy a UPC tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott. A cég elírásra hivatkozott, s azt mondta az ügyfélnek, hogy az elszámolási időszak valódi vége február 14., a 10-ei dátumot tévesen jelölték meg. Az ügyfél az iránt érdeklődött, hogy pontosan milyen időszakra vonatkozik a neki kiküldött éves számla, mert az a dokumentumból nem derült ki. A válasz birtokában aztán február 10-étől fel akarta mondani a szerződést, amit a UPC csak 14-étől tett lehetővé. A fogyasztóvédelem 25 ezer forint bírságot szabott ki a cégre ezért.
Ez az ügy is a Kúriáról kerül Luxembourgba, azzal a kérdéssel, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megállapításához elegendő-e, hogy a szolgáltató - bármilyen okból - valótlan információt közöl az ügyféllel vagy bizonyítani kell, hogy nem járt el kellő gonddal. A Kúria szerint ebben az ügyben minden jel arra utal, hogy nem szisztematikusan követett jogsértő gyakorlatról, hanem egy egyetlen ügyfelet érintő ügyintézői tévedésről van szó, ezért azt is szeretné megtudni, hogy egyáltalán "kereskedelmi gyakorlatnak" tekinthető-e az, ha egyetlen fogyasztóval közölnek valótlan információt.
Az első kérdésre a bíróság már egy korábbi ügyben hozott ítélettel válaszolt, megállapította, hogy a megtévesztő kereskedelmi gyakorlat minden körülmények között tisztességtelen és ezért tilos. Ebben az ügyben ugyanakkor Nils Wahl véleménye az, hogy nem tekinthető tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak az, ha csak egyetlen elszigetelt esetről van szó.
"Ahhoz, hogy egy magatartás +gyakorlatnak+ minősüljön, az kell, hogy az vagy címzettek meghatározatlan csoportja felé irányuljon, vagy több fogyasztó vonatkozásában ismétlődjön" - indokolja állásfoglalását az Európai Bíróság főtanácsnoka.