Amikor egymás mellett és nem egymás mellé beszélnek

Ha az európai logika rákényszeríti magát a hazai közéletre, az legalább olyan fontos a mai Magyarország számára, mint maga az európai pénz - jegyzet

Tegnap azon morfondíroztam, vajon a háborús bombatámadás, a földrengés és egyéb katasztrófák mellett mekkora pusztító hatása lehet a városképre, ha azt a politika alakítja. Aztán egy nap elteltével rögtön rám cáfolt az élet. No nem állt helyre a kormányzati negyed koncepciója, viszont helyreállíthatónak tűnik a belváros.

Politikusok homokozója a pesti köztér
Plasztikázzák a Belvárost: rá sem fogunk ismerni

Amúgy egy még decemberi döntésről van szó, amelynek értelmében a kormány, a főváros és az V. kerület egyesíti erőfeszítéseit az európai források megszerzésére, így a Kálvin tértől a Szabadság térig gyakorlatilag szinte minden fontos pontja megújulhat a kiskörút által bezárt területnek, megújulhat Budapest szíve, ahogy ezt a méltán hangzatos elnevezést adták a projektnek.

A döntés a fővárosi közgyűlésben tehát már korábban megszületett, a döntés legfőbb érintettjei azonban most fontosnak érezték, hogy együtt tartsanak róla sajtótájékoztatót. És ahogy az urak egymás mellett és nem egymás mellé beszéltek, már jelentős eseménye volt a zilált hazai közéletnek. Az egyik úr ugyanis, az V. kerület volt polgármestere, most főpolgármester-helyettes: szocialista, a másik úr pedig, a jelenlegi belvárosi kerületvezető: fideszes.

Korábbi jegyzetek: - Tragikus egybeesésen bukhat el az olcsó laptop - Határok nélkül, de korlátoltan - Nincs vízum, nincs pisi - A következő milliárd nagyon más lesz

Nem tudom, volt-e az elmúlt években olyasfajta országos jelentőségű nyilvános fellépés, amikor így egymás mellett és egymással összhangban beszélt volna kormányoldal és ellenzék. Egyébként gyanítok a dolog mögött egy kis fondorlatot, a kormány ugyanis még nem döntött a program költségeinek ráeső részéről, de azt hiszem egy ilyen kiállás után éppenséggel súlyos politikai kényszer hatása alatt kell mindenképp megadnia a tőle várt összeget, ha már ebben a fejlesztési programban ilyen jeles, és az elmúlt években nehezen elképzelhető együttműködés testesül meg.

Illetve ez azért így nem igaz: helyi szinten, az önkormányzatokban igenis sokfelé volt példa arra, hogy a kettészakadt parlamenttel ellentétben a település közgyűlése képes volt egységesen dönteni. De hát az ilyen pillanatokat csak pillanatokra plankolta fel a sajtó. Steiner Pál és Rogán Antal kiállása viszont jelzi, születőben a felismerés, hogy ma már a választópolgárok többsége a politikumon túlnyúló ésszerű együttműködésre szavaz, ehhez képest akár a saját pártja győzelme sem annyira fontos, ha a diadal utáni marakodásban elvész minden lehetséges program.

Mindemögött pedig csendben ott lapulnak az idén végre bővebben beinduló európai források, amelyek hasznosítása egyre nyilvánvalóbb mód nem sikerülhet pártpolitikai alapokon. Ha ez az európai logika rákényszeríti magát a hazai közéletre, az legalább olyan fontos a mai Magyarország számára, mint maga az európai pénz, ami e logika révén megszerezhető.

Márványi Péter