Cikizzük a kínaiakat, pedig nem kéne

A magyar sajtó egy része a szokásos magabiztos korlátoltsággal kezelte a miniszterelnök kínai látogatását, igaz, azok a lapok, amelyek csak az irónia vagy az otromba viccelődés hangján írtak a dologról, azt már nem tartották fontosnak, hogy meg is kérdezzenek valakit: mi történt, mi volt a lényege a tárgyalásoknak.

Már csak ezért sem haszontalan, hogy a Gazdasági Rádió többször visszatér a látogatásra, meg hát van még egy apró ok, amiért oda kell figyelnünk: a kínai kapcsolat sok mindenben befolyásolja a jövőnket. Hát persze, hogy nem mi leszünk ennek az óriásnak a legfontosabb partnere, ezt senki sem képzelte, de hogy ennek az óriásnak a rezdülései is sokat segítenek, ha a rezdülések a magyar gazdaságot élénkítik, az biztos.

Tehát a félreértések tisztázása végett: egy ilyen látogatásnak nem az a fő eredménye, hogy lesz egy nyolcszáz fős gyár Magyarországon, hanem hogy a politikai kapcsolatok harmonizálódnak, ez ma még feltétele ugyanis a sikeres üzletnek Kínában és a kínaiak beruházásainak nálunk. Az igazán értékes nyereség nemcsak az, ahogy a kínaiak jelen vannak és lesznek itt, hanem ha magyar cégek tudnak jelen lenni, főképp befektetni, beruházni ott.

A magyarországi kínai gyáralapítás nyilván a honi sajtó szigorú tekintete előtt zajlik, a Kínában várható magyar gyáralapításokat viszont várhatóan sok lap meg sem említi majd. Pedig az is a mi gazdaságunkat erősíti, ha sikerül élelmiszeripari és környezetvédelmi beruházásokat beindítani, mondjuk egy néhánymilliós kisváros baromfiellátására, vagy egy apró, tenger nagyságú tó vizének megtisztítására.

Aztán: a sajtóbeli felhördülésekkel ellentétben a Magyarországon tanuló kínai diákok oktatását nem Magyarország finanszírozza, viszont a kínai diákok a későbbiekben újabb kínai üzleteket jelenthetnek. Azon tényleg érdemes ironizálni, de főképp saját magunkon, hogy Kínában, ha felületesen is, de sokan ismerik, és becsülik is Magyarországot, míg a honi közvélemény széles rétegei jobb esetben a szimpla idegenkedés, ha nem az idegengyűlölet nem túl tág keretei között kezelik az itt élő kínaiakat. Magáról Kínáról pedig a magyarok többsége gyakorlatilag semmit se tud. Bármilyen megmosolyogtató Petőfi verse a kínai óvodások előadásában, ez is inkább blamál bennünket, mint a kínaiakat.

Azok után, hogy nem is olyan rég még egyfajta katasztrófa-előrejelzésként kezelték nálunk annak eshetőségét, hogy még sok kínai ide telepedik, jóindulatú néplélektani csoda, hogy a magyarországi kínai kolónia pozitív képet rajzol rólunk az anyaországban. Pedig a mostani látogatás tanúsága szerint épp a magyarországi kínaiak pozitív üzenetein múlik, hogy Kína épp itt akarja berendezni hídfőállását az Unió felé.

Márványi Péter jegyzete

Megszorították Gyurcsány kezét Kínában
Felavatták a Petőfi-szobrot Sanghajban
Gyurcsány elbódult Sanghajban