Ezért jobbak a spanyolok, mint mi

Esélye sincs a spanyol királyi párnak, hogy a magyar közmédiában élre kerüljön, akár a hírblokkokba a tévékben és rádiókban, akár a címlapokra az újságokban. Pedig ennek a budapesti vizitnek a kapcsán elképesztően fontos dolgok végiggondolására adódna esély, nem is a kapcsolatok, hanem saját jövőnk szempontjából

A Gazdasági Rádióban tegnap az egykori madridi tudósítóval, Meruk Józseffel boncolgattuk, mi a titka annak, hogy egy országban, ahol nem valamiféle súlyos politikai konfliktus, hanem egy valóságos, véres polgárháború osztotta meg a társadalmat évtizedekre, ahol a diktatúra ugyancsak többtíz évre blokkolta a modernizációt, Franco halála után mégis egyszeribe rakétasebességgel indulhatott a fejlődés. Nem érdemes adatok tömkelegét felsorolni ahhoz, hogy világos legyen a kép: Spanyolország ma köszöni, de jól van.

Amit kollégám a gyors siker tényezőiként végigsorolt, érdekes mód szinte minden mentális faktor volt, gondolkodásbeli változás, mondhatni emberi fordulat. Az ország irányítását kézbe vevő politikusok, épp János Károly közvetítésével, paktumok sorozatában tisztázták, mi az, ami az egész ország érdekében megkérdőjelezhetetlenül fontos, tehát a továbbiakban nem képezheti vita tárgyát. Haragudhatunk egymásra, birkózhatunk, de ezekhez tartjuk magunkat - mondják és teszik is az elit tagjai.

Elképesztő ütemben építették ki az addig alig létező infrastruktúrát, nekik aztán tényleg volt mire világkiállítást és olimpiát vállalni. Igaz, hogy Spanyolország csak Portugáliával párban jutott az akkori Európai Közösségbe, nem olyan tömegesen, mint mi, de mindkettő képes volt arra, hogy profi mód, a visszaélések leleplezésével száz százalékig fel is használja a forrásokat. És ha már a mentalitásnál tartunk: sok spanyol gazdasági és politikai vezető éppenséggel attól nem volt túl boldog, hogy mi is az Unió része leszünk, mert bennünk sejtették a legkomolyabb versenytársat például az agráriumban, ez viszont nem zavarja őket abban, hogy most, hogy már bent vagyunk, a lehető legjobb gazdasági és politikai kapcsolatokra törekedjenek velünk.

Igen, a kolléga külön kiemelte, hogy a spanyolok hihetetlenül korrekt üzleti partnerek, elegük lett a korábbi világ számítgatásaiból és stiklijeiből, az egyenes út és a szilárd egyességek számítanak normának. Szóval most, hogy János Károly és hitvese elutazik innen, érdemes lenne belelátnunk a protokoll mögé: méltóságuk és tartásuk nem egyszerűen királyi viselkedés, hanem valóságos értékeken alapul, van mire büszkének lenniük. Mi pedig elmerenghetünk, melyik Spanyolországhoz hasonlítunk igazán, a maihoz, vagy ahhoz a korábbihoz, a fejletlenségével, a zavaros üzleti életével, a polgárháború, a megosztottság árnyékával.

Márványi Péter jegyzete

Korábbi jegyzetek:

Bezzeg lovak a fal előtt
Cessnával a Vörös téren - 20 év távlatából
Korrupció, népszavazás: ismerős gondok Romániában
Mutasd meg, hogy vezetsz, megmondom, ki vagy!