Így is lehet: környzetbarát reptérfejlesztés Londonban

Ma kel fokozatosan életre Európa egyik legnagyobb közlekedési beruházása, a londoni Heathrow repülőtér ötödik terminálja.

Az esemény légiközlekedési részét majd szakműsorunkban taglaljuk, ami érdekes, az a vita, amelynek megkoronázásaként ma délelőttre már tüntetőket is várnak a helyszínre, nemcsak az első induló és érkező utasokat.

Szóval a környezetvédők úgy aposztrofálják, hogy a nagyszerű létesítmény megnyitása szomorú nap Anglia és különösen a repülőtér környéke számára. A tiltakozás egyik lényeges pontja, hogy noha a terminált használó légitársaság és a repteret működtető cég is váltig állítja, hogy az új létesítmény a meglévő forgalom kultúráltabb kiszolgálására kell, és arra, hogy a British Airways végre egy fedél alá hozza a járatait, a demonstrálók meg vannak győződve arról, hogy a T5 titokban arra szolgál, hogy még több gép induljon és érkezzen.

Sőt, ez csak a kezdet, aztán majd mégis sor kerül az ugyancsak sokat vitatott harmadik pálya megépítésére, ami szerintük már végképp felér egy igazi környezeti katasztrófával. Közben a terminál építői összehozták Európa egyik legzöldebb beruházását, amelynek energiaigényét javarészt a másik négy terminál hulladék-hője szolgáltatja, a vízkészletet pedig az errefelé bőven hulló csapadékból nyerik, de ez sem győzte meg az ellenzőket.

Korábbi jegyzetek: - Utcasirató: mi kéne a Rákóczi út felélesztéséhez? - Visszaállamosítás? Láttunk már ilyet, 60 éve - Blamázs a brit energiatakarékos napon

Pedig ami a környezeti katasztrófát illeti, magának a terminálnak a felépítése is gyanúim szerint bizonyos megkönnyebbülést jelenthet a környék lakóinak.

Nekem ezügyben akkor adódott személyes tapasztalatom, amikor néhány éve egy meleg nyári napon egy utasszállító repülőgép pilótafülkéjében figyelhettem, ahogy a madarunk kigurult az állóhelyről és a pálya felé tartott. És amint kiértünk a belső terminálok szélárnyékából, egyszeribe valami egészen penetráns bűz ütötte meg az orromat.

A személyzet is sietett gyorsan becsukni a pilótafülke még nyitva lévő ablakát, pedig a felszállásig még vagy tíz percet kellett sorban állni. Nos a titok nyitja egy szennyvíztelep volt, ami a pályákon túl a reptér nyugati részén terült el, a szaga pedig szélirány szerint vagy a reptér belseje felé terjengett, amit persze az utasok a zárt gépekben és a zárt terminálépületekben nemigen érzékeltek, vagy ha megfordult a széljárás, a környék más lakott részei felé bűzlött a jeles létesítmény.

Nos az ötös terminál felépítésével ennek a szennyvíztárolónak is befellegzett, sőt, a T5 gyakorlatilag ennek a helyére települt, nos ezt nevezem én környezetmentő beavatkozásnak. No mindegy, a jelek szerint a fejlett világban most már nincs és nem is lehet olyan új épület, építmény, bármiféle ember alkotta nagyobb tárgy, ami ne váltana ki heves tiltakozást, gyaníthatóan azon a kétségkívül vitathatatlan alapon, hogy annak a helyén is lehetne zölderdő vagy rét vagy százholdas pagony.

Márványi Péter jegyzete