Jegybankelnökök: tessék találgatni!

Négy bankelnök - az már valami, az már tényleg komoly felvonulás a gazdaság frontvonalában

És az is sokmindent elmond, ha a négy közül háromnak annyira egybecseng sokmindenben a véleménye, sőt, annyira hasonló az elemzés higgadt stílusa is, ahogyan a jelenségeket megközelíti.

Nos, tegnap hallhatták az Üzletmenetben ezt a tanulságos összeállítást. A jelenlegi helyzetet kiindulásként egyikük sem jellemezte rózsaszínű szemüvegen át szemlélődve, mindegyik komoly nehézségeket vázolt, amelyekből valahogy ki kell evickélnie a magyar gazdaságnak, de négyük közül három határozottan elutasította, hogy ma Magyarország válságban lenne, az az egy viszont igen kemény hangon úgymond nyilvánvaló gazdasági és társadalmi válságról beszélt. Míg a többiek arról is szóltak, hogy miképp lehetne a nehézségek ellenére, vagy épp azok sürgetése okán megvalósítani a reformokat, az az egy már a szóhasználatában is érdekeset mutatott, reformblablát emlegetett, megfogalmazása szerint a nemzetközi pénzpiacok jó darabig bevették a reformblablát, de ez már nem tart sokáig.

Ő beszélt arról, hogy majd a választási költségvetés fogja az országot igazán nagy bajba sodorni, ami azért érdekes, mert még egy mégoly tapasztalt jegybankelnöknek sem lehet könnyű igazán pontos elképzelésekkel és információkkal rendelkezni 2008 áprilisában a 2010-es büdzséről, annak szerinte nyilván túlköltekező mivoltáról. A többiek az ország nehézségeiről beszéltek, ez az egy többet a kormány balfogásairól.

Korábbi jegyzetek: - Nálunk még a többségi kormányzás is "pokoli" - Jófejség, hogy nem vagyunk gyilkosok - Fiúra vágyik? Ültesse asztalhoz az asszonyt!

Három bankelnök érzékelhetően azon gyötörte agyát, arról próbált modelleket vázolni, hogyan lehetséges egymásnak ellentmondó követelményeknek megfelelnie a gazdaság- és pénzpolitikának, a negyedik leginkább az egymásnak ellentmondó követelmények ellentétének kemény kimondásával töltötte a ráeső időt. Viszont érdekesmód ő volt az egyetlen, aki kétszer is emlegette annak szükségességét, hogy csukjanak le, zárjanak börtönbe valakiket: adókerülőket, bizonyos korrupt köztisztviselőket és politikusokat.

Ezügyben egyébként igen érdekes a térségi tapasztalat, a korrupció elleni küzdelemben nem azok voltak igazán sikeresek, akik hangosan követelték sokak lecsukását, hanem akik olyan struktúrát adtak az államnak, hogy maga a felépítmény ne mutasson korrupcióra alkalmas réseket. Speciel annak az egy bankelnöknek a szájából hangzott el egyedül bármiféle párt neve az előadásokban. El ne felejtsem, a négy bankelnök közül egyvalaki volt, aki csendben megjegyezte, mindaz, aminek meg kell történnie, annak érdekében kell, hogy megtörténjen, hogy végső soron jól érezzük magunkat ebben az országban.

De ez a bankelnök, aki ezt a motívumot behozta a képbe, nem volt azonos azzal a másik eggyel, aki válságról beszélt és lecsukásokról. Hogy ki volt a négy bankelnök közül ez az egy és az az egy, azt megtudhatják, ha meghallgatják csütörtökön és vasárnap fél tizenegytől újra az összeállítást, de az a gyanúm, lesz, aki már most is ki tudja választani majd a megfelelő neveket a listáról: Bod Péter Ákos, Járai Zsigmond, Simor András és Surányi György.

Márványi Péter jegyzete