Katasztrófa közeleg az egészségügyi ellátásban?

“Az az érzésünk, mintha lenne egy kormány, amelynek egy része jelentősen jól dolgozik, megfelelő célokat tűz ki, ugyanakkor az egészségügyi kormányzat meg szinte nem működik. Ezt ki kell végre mondani” - nyilatkozta Balaton Péter, a Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetségének titkára a Reggel a Dunán stúdiójában pénteken.

Banai János, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) alelnöke azt mondta: legalább a kilátásokat kellene javítani az egészségügyben. Határozott kormányzati ígéret kellene arra vonatkozóan, hogy pár éven belül javulhat az egészségügyben dolgozók helyezte - másként nem lehet megállítani az óriási orvoselvándorlást. Mint mondta: a fővárosban a gondok még nem annyira érezhetők, de az országban számos helyen "hadi orvoslás" folyik, nagyon nehéz körülmények között.

Balaton Péter kijelentette: egy év eltelt az új kormány idejéből, ez alatt az egészségügyi kormányzatnak két jelentős intézkedése volt: a kötelező kamarai tagság, és a gyógyszertárakkal kapcsolatos törvénymódosítás, ám ezekhez nem kellett pénz. “Az intézkedéseket eddig a pénz nem-szükséglete jellemezte” - mondta Balaton Péter. Megjegyezte: örülnek, hogy végre van egy kormány, amelyik a gyermekáldást állítja politikája középpontjába – ám ehhez nincs meg a kellő számú szülész, sem a gyermekgyógyász szakorvos.

MOK: javítani kellene a kilátásokat

Banai János, a MOK alelnöke úgy reagált minderre: feltétlenül javítani kellene legalább a kilátásokat az egészségügyben. “Azzal mindenki tisztában van, hogy az ország gazdasági lehetőségei igencsak korlátozottak. De azt mégiscsak el kell határozni, hogy nem csak az államadósság-csökkentés az egyik fő feladata, hanem oktatás-nevelés és a lakosság egészségügyi ellátása is. Ez nem csak szóban kell, hogy fő cél legyen, hanem tettekben is” - tette hozzá.

Kijelentette: természetesen azt nem gondolják, hogy egyik pillanatról a másikra hatalmas összegek kerülhetnek az egészségügybe, de reményt mindenképpen nyújtani kellene. Emlékeztetett: az orvosi kamara sok évvel ezelőtt és most is beadta az orvosi életpálya-modellről vallott elképzeléseit, ami lépésről lépésre vezetne a helyzet javulásához.

“Nyilván, ha egy fiatalember tudja, hogy kettő-három-öt év múlva elfogadható lesz a helyzete, akkor elgondolkodik az elvándorláson. Hiszen nagyon sokan nem szeretnének elmenni, csak éppen nem szeretnének mártírok sem lenni a szakmájukban” - hangoztatta a MOK alelnöke.

Banai szerint éppen ezért mind a lakosság mind a szakmai közvélemény elé kellene tárni “a határozottan megfogalmazott elérendő célokat”. Most ugyanis szinte hadi orvoslás folyik – borzasztóan nehéz helyzetben.

Tényleg ezernél több orvos ment el tavaly?

Mára – a pénzhiányon túl – a munkaerő-hiány is katasztrofálisnak mondható, amit a budapestiek talán még kevésbé éreznek, de az ország ellátottsága természetesen nem egyenletes. “Vannak olyan helyek, ahol nem hogy szakorvos nincs, hanem egyáltalán orvos nincs, aki a betegeket el tudná látni. Szakdolgozókból is óriási hiány van – a betegápolás is alig megvalósítható” - mondta az orvosi kamara alelnöke.
Valós szám az, hogy tavaly ezerkétszáz orvos hagyta el Magyarországot, néhány évre visszatekintve ez sokkal több – hangzott a beszélgetésben, miközben nyugdíjba is mennek orvosok, ezzel is nő az orvoshiány.

Ez utóbbival kapcsolatban Banai János példaként hozta fel, hogy szinte nincs már olyan területe a gyógyításnak, ami ne lenne “hiányszakma” - erre már korábban az orvosi kamara elnöke, Éger István is felhívta a figyelmet. Régen a belgyógyászi, szülészi, sebészi állásokért harc folyt – ma már ilyet sem találni. Van olyan osztály, ahol évek óta nem találnak osztályvezető főorvost – tehát katasztrofális az orvoshiány is – szögezte le a MOK alelnöke.

Balaton Péter hozzáfűzte: Budapesten sem lehet háziorvosi praxist eladni. “Nem vidéken, nem a Nyírségben, hanem Budapesten, a tizenharmadik meg a tizenkilencedik kerületben, és még sorolhatnám – mert nincs rá jelentkező”.

A beszállító cégek hiteleznek a kórházaknak

A kórházak és rendelőintézetek szövetségének titkára arról is beszélt: akkora forráskivonás történt az egészségügyből az elmúlt években, hogy gyakorlatilag a kórházak adósságállománya, kifizetetlen számlái százmilliárdos szintre emelkedtek. Az egészségügyből kivont pénzt lényegében a kórházaknak beszállító cégek “pótolták”, úgy, hogy a “lét és nemlét határán hiteleznek a kórházaknak”. A hab a tortán - fűzte hozzá -, hogy a kibocsátott – ám nekik ki nem egyenlített – számlák után ezek a  cégek befizetik a forgalmi adót, a nyereségadót és az iparűzési adót. Így a kórházak százmilliárdos adósságállománya ezeknél a cégeknél ez százharminc milliárdot tehet ki.

Ezek a cégek, főleg a magyarok, az összeomlás határán van. Ha egyszer nem tudnak majd tovább hitelezni a kórházaknak, megáll az egészségügy működése – magyarázta Balaton Péter.

A helyzet átlendítésére Banai János egy arra vonatkozó határozott kormányzati állásfoglalást javasol, hogy “inkább előbb, mint utóbb” némi pénzbevonás történik az egészségügyi ellátásba is, hiszen csak így lehet a lakosságot ellátni. A Balaton Péter pedig azt mondta: szavak helyett végre tetteket várnak el, és azt, hogy az egészségügyi vezetés ne az ő vállukon “sírja el a bánatát”, "hanem tegyen is valamit".

Privátbankár