Ki menti meg az országot, ha nem az elit?

Aki felelősen akar gondolkodni az ország állapotáról, az egyre inkább zavarba jön; jó példa volt erre egyetlen tartalmas tévéműsor vasárnap este.

Azok után például, hogy Orbán Viktor az adásban egy odavetett félmondatban adóemelések veszélyéről beszélt, az ember visszamenőleg nem is érti, miért arról vitatkoznak a közgazdászok, az érdekvédelmi szervezetek, de speciel a politikusok is, beleértve a pénzügyminisztert, hogy kétszáz vagy háromszáz milliárdnyi adócsökkentés lehetséges-e 2009-ben.

Persze a bizonytalanság érthető, a mai miniszterelnöki évértékelő előtt megjelentek hírek hatalmas adóscsökkentésekről és arról is, hogy a kormányfő semmi ilyesmit nem fog bejelenteni. Még komolyabban meglepett Demján Sándor, aki igen keményen ostorozta a magyar politikát, a magyar mentalitást, a magyar gazdaságot, Magyarország helyzetét, és közben a kivezető út egyik legfontosabb momentumaként emlegette ő is az adócsökkentést. De ami ugyancsak érdekes, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnökeként nem a vállalkozókat nyomasztó adóterhek, hanem az szja csökkentését javasolta. Korábban pedig kijelentette, most meg is erősítette, komolyan gondolja, hogy az elkövetkezendő tíz-tizenöt évben országunk az unió legszegényebb állama lesz.

Hát, mit mondjak, kemény szavak. Az ország leggazdagabb emberének nyilván gazdagok az információs bázisai, de az ember azért ilyen helyzetben ilyen kemény kijelentések kapcsán a háttérről is morfondírozik. Miért épp most jutott a nagyvállalkozó erre a kegyetlen következtetésre? És aztán miért mondja a riporternek azt, hogy most már nincs esélye annak, hogy a vállalkozói réteg, a nagykapitalisták megegyezésre szorítsák a marakodó politikusokat? Speciel a kérdés mögött is ott egy másik, teljesen jogos felvetés: ha a gazdasági kényszerek és a nagytőke szorítása sem képes normalizálni a politikai állapotokat, akkor valóban mi más segíthetne ezen a mindenkinek káros helyzeten?

Demján pestiesen szólva láthatóan kiakadt, és ez nagyon rossz jel, még akkor is, ha az ember persze az indulat mögött ott sejt némi személyes frusztrációt, például a Trigránit és a kormányzati negyed balul sikerült kalandját, a Korda-stúdió nehézségeit. De ez a frusztráció mintha a lovak közé repülő gyeplő képében csattanna. Ha valaki ebben a zavaros helyzetben, egy, az ellenzék reményei szerint előrehozott választásokat kikényszerítő népszavazás előtt, ennyire tragikus képet fest nemcsak az ország jelenéről, hanem jövőjéről is, az valójában politikai jelentőségű kijelentést tesz, és innentől kezdve a konszenzusteremtésnek valóban kevés az esélye. Az ok egyszerű: ma Magyarországon egyik vagy másik oldal felől nem lehet konszenzust teremteni.

Márványi Péter jegyzete

Gyurcsány értékel, Orbán útra kel
Békés és közös március 15-ét kér az MDF
Gyurcsány szerint már elkezdték a terápiát
Orbán: Elsöprő győzelem után bármi megtörténhet