Kína miatt hiába erőlködhet az egész világ?

Az elemzéshez fűzött táblázat azt mutatja, hogy ezer dollárnyi GDP-értékhez az Egyesült Államokban hozzávetőleg fél tonna, Kínában több mint három tonna, Indiában csaknem 2 tonna széndioxid-kibocsátás járul. Ezen a mércén egyébként Oroszország a legnagyobb szennyező, több mint 5 tonna/ezer dollárnyi GDP kibocsátási rátával.

Az egy főre jutó széndioxid-kibocsátásban Kína még mindig jóval a fejlett országok mögött jár. A kínai gazdaság fejlődésével azonban ez a mutató is gyorsan emelkedik, és mivel Kínában él a világ lakosságának ötöde, a jövőbeni globális CO2-szennyezés szintjét döntően meghatározza, hogy a fejenkénti kínai kibocsátás milyen szinten stabilizálódik. Ha ez a ráta akár csak meg is közelíti az Egyesült Államok jelenlegi szintjét, a világ többi részének semmilyen erőfeszítése nem lesz elég a széndioxid-kibocsátás növekedésének megfékezéséhez, áll a Standard & Poor"s jelentésében.

A folyamatot erősíti, hogy a kínai háztartásokat - jövedelmük növekedésével - az amerikaiakra jellemző autótulajdonlási láz kezdi hatalmába keríteni, áll a Standard & Poor"s új elemzésében.

A kínai és az indiai lakosság vagyonosodásának globális keresleti és környezetszennyezési hatásaira más londoni házak is felhívták már a figyelmet. A Barclays Capital befektetési bankcsoport egy néhány hónappal ezelőtti olajkeresleti előrejelzésében azt írta: a brit Bentley luxusautógyár többet adott el a világ egyik legdrágább autójából, az 1,2 millió dollárba kerülő Mulliner 728-as limuzinból Pekingben, mint bárhol másutt a világon, és Kína 2005-ben 23 600 BMW-t importált, 50 százalékkal többet, mint 2004-ben. A Barclays Capital 300 ezerre becsülte a kínai dollármilliomosok számát.

A 90-es évek eltörpülnek a 2000-esekhez képest
A vállalatokat nem érdekli a széndioxid-kibocsátás
A tudomány végre legyőzte a politikát
Klíma-front: csatát vesztett a Bush-vonal

MTI