Nem érzékenyültek el a nagyok, ha leépítésről volt szó

A magyarországi nagyvállalatok 68 százaléka kizárólag üzleti szempontokat vett figyelembe a válság miatt feleslegessé vált munkavállalói elbocsátásakor, míg 32 százalék egyéb, például szociális szempontokat is mérlegelt a csoportos létszámleépítésnél - derül ki a GKI Gazdaságkutató Zrt. felméréséből.

A GKI több mint száz, 500-nál több munkavállalót foglalkoztató nagyvállalatot kérdezett meg az idén a munkavállalókról való gondoskodás gyakorlatáról, a válaszadó cégek összesen 76.292 embert foglalkoztattak. Az adatbázisból kiszűrték az állami cégeket, a leányvállalatokat, illetve azokat a vállalatokat is, amelyek ágazati szempontból biztosan nem terveztek csoportos elbocsátást.

Bank Dénes, a GKI kutatásvezetője az MTI-nek elmondta: a mérlegelt üzleti szempontok között a legfontosabbak az adott pozíció szükségessége, az egyéni teljesítmény és hatékonyság, valamint a munkaviszony megszüntetésének teljes költsége - például az elveszített betaníttatási költség, a végkielégítés mértéke - voltak.

Ezek alapján a cégek jellemzően a határozott idejű, rövid távú munkaszerződéssel rendelkező munkavállalókat  bocsátották el, miközben a vállalatok a rugalmasság miatt egyre inkább épp ezt a foglalkoztatási formát preferálják - mondta Bank Dénes.

Hozzáfűzte: jellemző volt, hogy a cégek leépítéskor inkább azok közül választottak, akik közel voltak a nyugdíjkorhatárhoz, és a vállalatok többsége ezt a kiválasztási gyakorlatot egyben a szociális szempontok érvényesülésének tekintette, nem számolva azzal, hogy e korcsoport újraelhelyezkedési esélyei az átlagosnál lényegesen rosszabbak.

Azoknál a cégeknél, ahol az elbocsátások során nemcsak az üzleti szempontokat vették figyelembe, ott a vállalatok általában más területeken is törekedtek társadalmilag felelősek lenni. Ezek a cégek leépítéskor a teljesítmény mellett a családi körülményeket, az újraelhelyezkedés esélyeit, az eltartott gyermekek számát, és a család szociális körülményeit  is mérlegelték. 

A GKI felméréséből kiderül az is, hogy a válaszadó vállalatok közel fele rendelkezett információval arról, hogy elbocsátott dolgozói el tudtak-e helyezkedni, 38 százaléka pedig valamilyen formában segítette is egykori munkavállalóit. A cégek elsősorban a helyi munkaügyi központ, valamint a környékbeli cégek bevonásával próbáltak munkahelyet keresni, de voltak olyanok is, akik fejvadászokkal, munkaerő-közvetítőkkel konzultáltak.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) legutóbbi adatai szerint 2010 első nyolc hónapjában 170, összesen 6.854 munkavállalót érintő csoportos létszámleépítési bejelentés érkezett a munkaügyi központok kirendeltségeihez, míg az előző év azonos időszakában ennél jóval több, 488 bejelentés érkezett, több mint 30.000 munkavállalót érintve. Tavaly összesen 693 bejelentés érkezett, 39.000 főt érintően.

Bank Dénes szerint a recesszió miatt állásukat elvesztők nagy valószínűséggel újra munkába tudnak állni, ugyanakkor továbbra is kedvezőtlenek maradnak az elhelyezkedési esélyek az aprófalvas, elöregedő és egyébként is nagy munkanélküliséggel rendelkező térségekben. A szakértő szerint ezeken a területeken többek között a speciális közfoglalkoztató projektek teremthetnek álláslehetőségeket, különösen a népesség öregedésével összefüggő szociális, egészségügyi és egyéb személyi szolgáltatások területén. Emellett a mezőgazdaság is nagy felvevő lehet, amennyiben sikerül az olyan munkaigényesebb termelések felé elmozdulni, mint például a biogazdálkodás, a zöldség- és gyümölcstermelés, illetve feldolgozás.

 

MTI