Ötpárti tárgyalások, ötpárti felelőtlenségek

Egyes ugyancsak rokonszenves ötletek pedig egyenesen burleszké fajulhatnak. El is tudom képzelni, amint a választási gyűlésen a megnyerően szónokló pártelnök bejelenti mondjuk a sokszázalékos adócsökkentést, aztán gyorsan szót kér egy kis kopasz költségvetési hivatalnok gyűrött zakóban és félrecsúszott nyakkendőben, és a reflektorok fényében kalkulátorát böködve hosszú számsorokat motyog a mikrofonba a vészes költségvetési kihatásokról.

Ez a tegnapi ötpárti gyülekezet azért tetszett nagyon nekem, mert tulajdonképp olyan sokmindenkinek igazat lehetett adni. Alapvetően igazuk volt a pártoknak, hogy keresik a hiányokat valóban kordában tartó költségvetési tervezés intézményét, de abban is igaza van az egyetlen pártnak, amely nem támogatja a Költségvetési Hivatal felállítását, hogy nem új intézménnyel, hanem az érvényes törvények betartásával kellene kezdeni a dolgot. Közben az is igaz, ahogy a pénzügyminiszter elmagyarázta, hogy az Állami Számvevőszék csak utólagos ellenőrzésre és elemzésre jogosult.

Valóban egy hivatalon múlna a felelős büdzsé? Az MSZP, az SZDSZ és a KDNP egyetért abban, hogy egy független költségvetési hivatalt hozzanak létre, az MDF viszont nem támogatta a javaslatot.

Ha tehát mégiscsak kell új hivatal, akkor annak legyen vétójoga is, ne csak ellenőrizzen, teszik hozzá rögtön a másik oldalról. És persze ebben is van ráció. De az is nehezen elkerülhető, hogy a Költségvetési Hivatalról egyeseknek ne a Tervhivatal jusson az eszébe. Hosszabb távon nyújtana biztonságot a hároméves költségvetés, mondja az egyik párt, amire a másik úgy kontráz, hogy de ha mégis változtatni kell időközben, az legyen komoly politikai megegyezés tárgya, magyarán legyen kétharmados ügy. Vagyis kegyetlenül kössék meg az adott kormányzat kezét.

Közben az sem épp elvetendő ötlet, hogy ha valahová többletet akar valamelyik politikai erő átcsoportosítani, azt a tételt is meg kell jelölnie, honnan vonják el az ehhez szükséges összeget. A sok igazság mögött tehát azért csak felrémlenek az ellentétes érdekek, aszerint, hogy melyik oldal kormányoz éppen és melyik nem, de felfedezhető annak szándéka is, hogy egy jeles gazdaságpolitikai témát akár tüntetéseken kiabálható aktuál-politikai szlogenekké lehessen alakítani, ha például a hiányokért személyesen felelősségre vonható bűnösökről van szó.

Egyes ugyancsak rokonszenves ötletek pedig egyenesen burleszké fajulhatnak. Például egy elsőre igen ésszerű javaslat szerint ne lehessen felelőtlenül bedobni grandiózus ígéreteket a választási kampányba anélkül, hogy annak költségvetési vonzatai ne kerüljenek azonnal ugyancsak nyilvánosságra. El is tudom képzelni, amint a választási gyűlésen a megnyerően szónokló pártelnök bejelenti mondjuk a sokszázalékos adócsökkentést, aztán gyorsan szót kér egy kis kopasz költségvetési hivatalnok gyűrött zakóban és félrecsúszott nyakkendőben, és a reflektorok fényében kalkulátorát böködve hosszú számsorokat motyog a mikrofonba a vészes költségvetési kihatásokról. Nem tudom, mekkora lenne a sikere. Jó, vannak más lehetőségek is, például egy másik párt ugyancsak megnyerő politikusa mondja bele a maga mikrofonjába, hogy az adócsökkentés miként veszélyezteti a költségvetést. De ha jól emlékszem, ezzel most már pontosan ott vagyunk, ahogy most történnek a dolgok. Bár az eddigi kampányokhoz képest már az is biztatóbb, ha egy felelőtlen ígéretre nem egy még felelőtlenebb ígéret a válasz.

Márványi Péter jegyzete

Szigorítanák az önkormányzatok hitelfelvételi lehetőségeit (hanganyag)
Egyszer mégis lesz költségvetési fegyelem