Szívem, ma van a 40 éves évfordulónk

Egy évforduló, amire jó szívvel gondolunk vissza, vagy ha rossz a szívünk, némi reménykedéssel. Ma negyven éve Fokvárosban Chris Barnard sebész egy autóbalesetben elhunyt nő, Denise Darwall szívét ültette át egy 54 éves kiskereskedő Louis Washkansky mellkasába, akinek a harmadik infarktusa után nem maradt más reménye, mint a nagyra törő professzor bátorsága.

Washkansky csak 18 napot élt új szívével, az immunrendszere nagyon legyengült, végül tüdőgyulladás végzett vele, de ettől még az első szívátültetés az egész földgolyót izgalomba hozta. Az, hogy az egyik ember szíve a másikban dobogjon tovább, megdobogtatta az emberek szívét.

Közhely már, de mostanság úgy tekintünk a hatvanas évekre, mint az emberiség történetének legoptimistább néhány évére. Az űrrepülésről is csak később derült ki, hogy nem váltja meg két évtizeden belül az emberiséget, sőt, az a terv sem vált valóra, hogy az újszívesek alacsony gravitációjú holdbéli szanatóriumokban lábadozzanak. Magáról a szívátültetésről pedig viszonylag hamar nyilvánvaló vált, amit persze az orvosok tudtak korábban is, hogy sokat kell még fejlődnie a sebészeten kívüli területeknek ahhoz, hogy a pácienseknek nagyobb legyen az esélyük.

Barnard professzort is sok kritika érte, a szakmai kifogások mögött persze sokszor lehetett érzékelni a szimpla irigységet. A jóképű doktor egycsapásra világhírű lett, és gazdag is persze, ugyancsak irigylésre méltó nőügyei voltak, miközben komoly sikerekkel folytatta az átültetéseket is, volt páciense, akinek életét 24 évvel sikerült meghosszabbítania. Később reuma támadta meg a kezét, nem operálhatott többé, de ekkor is az izgatta, hogyan lehet késleltetni a halált, azonban az általa készített öregedés-elleni szer nem bizonyult igazán hatásosnak.

A slusszpoén természetesen az lehetne, hogy a világ első szívátültetésének végrehajtója 79 évesen szívroham következtében hunyt volna el, így is szóltak az első hírek, de a vizsgálatok megállapították, hogy valójában asztmaroham végzett vele.

 Noha a szívátültetés 1992 óta már Magyarországon sem szenzáció, valami mitikus aurája most is van. Egy magyar specialista mondja, hogy az újszívesek olykor komoly lelki változásokon mennek át, valaki a műtét után kezdte imádni a vizet és a vitorlázást, miután egy vízi sportoló szívével élt tovább, egy izgága, örökmozgó fickó pedig megintcsak új szíve egykori tulajdonosának habitusát vette át, lenyugodott, lehiggadt. Sokan merengtek már negyven éve is azon, hogy az első ilyen műtét során egy nő szíve került egy férfiba, és sokan hiszik, hogy sokat segítene az emberiségnek, ha szívtelen férfiak szívét melegszívű nők szívére cserélnék.

Szkeptikusabbak viszont azt mondják, nem minden férfi szívtelen és nem minden nő nagyszívű. A csere úgysem segítene, mit érnénk azzal, ha mostantól a nők lennének szívtelenek és a férfiak szívélyesek. Különben is, a szív ilyetén átalakítása sajnos műtéti úton ritkán megoldható.

Márványi Péter jegyzete

Korábbi jegyzetek:

Annyian vannak, mint a kínaiak - Afrikában
Motiválatlan alkalmazottak, motiválatlan gazdaság
Harc minden fronton: zöldüljenek a lakóházak is
Döbbenetes érdektelenség: Európa nem volt téma
A spam, ami a bűntudatra játszik