A nikkelbányák miatt megy a lázadó Új-Kaledóniába Emmanuel Macron?

A francia köztársasági elnök Emmanuel Macron csütörtökön érkezik Franciaország tengerentúli területére a csendes-óceáni térségben, miután az egy hete Franciaországban elfogadott választási reform a távoli területen erőszakos tiltakozáshullámot robbantott ki, amely hat ember halálát okozta, és pusztító nyomokat hagyott maga után kifosztott üzletekkel, felgyújtott autókkal és épületekkel – jelentette a Reuters hírügynökség. A sziget függetlenség-párti vezetői szerint a választójog kiterjesztése az újabb francia betelepülőkre felhígítja a bennszülött kanakok képviseletét, akik a lakosság 40 százalékát teszik ki. Az új-kaledóniai kormány tájékoztatása szerint Macron látogatásának bejelentése után nem sokkal nagyszabású kibertámadás is érte a szigetet, aminek célja az internetes szolgáltatások elérhetetlenné tétele volt.

A szigeten lévő francia főbizottság közölte, hogy Macront védelmi és belügyminiszterei kísérik el a csütörtöki tárgyalásokra, és a GIGN elit taktikai reagálási csoport mintegy 100 tagját telepítették Új-Kaledóniába. A zavargások miatt kedden körülbelül 20 letartóztatásra került sor, az elmúlt héten összesen 280 embert tartóztattak le.

Jimmy Naouna, az új-kaledóniai Kanak Szocialista Nemzeti Felszabadító Front (FLNKS) szóvivője szerint a függetlenségpárti politikai párt felszólította a tüntetőket, hogy távolítsák el a mozgást és az élelmiszerellátást korlátozó úttorlaszokat a fővárosban, Noumeában.

„A rendőri erők körbejárnak és lebontják ezeket a barikádokat, de rögtön utána a fiatalok újra felállítják őket, szóval ez egy macska-egér játék. Meglátjuk, mi lesz, ha Macron ideér" - mondta Naouna a Reutersnek adott interjúban.

Sonia Lagarde, Noumea polgármestere, Macron Újjászületés pártjának tagja azt mondta, reméli, hogy Macron látogatása segít „lehűteni a kedélyeket", és majd bejelenti, hogy elhalasztja a francia Nemzetgyűlés és a Szenátus együttes ülését az alsóház által elfogadott választási reform ratifikálására.

A jóváhagyott változtatások lehetővé tennék, hogy a 10 éve Új-Kaledóniában élő francia lakosok szavazhassanak a tartományi választásokon – a helyi vezetők ellenzik, de a kormány szerint szükség van rá, hogy a választások demokratikusak legyenek. A választói névjegyzéket 1998-ban befagyasztották a Noumea Egyezmény értelmében, amely egy évtizedes erőszaknak vetett véget, és utat nyitott a sziget fokozatos autonómiához, amely folyamat egyesek szerint mára kisiklott.

Új-Kaledónia nikkelhatalom

Új-Kaledónia a becslések szerint a világ nikkelkészletének 25 százalékával rendelkezik, és a világ fémtermelésének 6 százalékát adja, így a terület méretét meghazudtoló befolyást gyakorol az iparra – írja elemzésében az amerikai Foreign Policy.

„Bármi, ami Új-Kaledóniában történik, érdekli a nikkelipart” – mondta Adrian Gardner, a Wood Mackenzie energiakutató cég nikkelpiaci vezető elemzője.

Bár az új-kaledóniai nikkelbányák már 1888 óta működnek, jelentőségük különösen megnőtt Franciaország számára az elmúlt években mivel a nikkel az elektromos járművekben használt lítium-ion akkumulátorok kulcsfontosságú összetevője, és kritikus eleme a fenntarthatóbb energiaforrásokra való átállásra irányuló szélesebb körű globális erőfeszítéseknek. Az elektromos járművek a globális nikkel iránti keresletnek ma csak körülbelül 10 százalékát teszik ki, míg a rozsdamentes acél gyártása felel a kereslet túlnyomó többségéért, 65 százalékáért. Új-Kaledónia két fő nikkelfeldolgozó üzeme – a Doniambo és a Koniambo – a ferronikkelből, a rozsdamentes acélgyártásban használt egyik kulcsfontosságú ötvözetből származó globális kínálat közel negyedét adja.

„Szóval ez (a rozsdamentes acél) az igazi forró pont Új-Kaledóniában a globális nikkel tekintetében” – fejtette ki a piaci elemző.

Ez magyarázatot adhat arra, hogy Franciaország miért akarja annyira megtartani a terület feletti ellenőrzést, és igyekszik jegelni a függetlenségpárti törekvéseket.

„A francia kormány gyors reagálása a fokozódó erőszakra részben az új-kaledóniai nikkeltartalékok stratégiai jelentőségének köszönhető” – mondta Cullen Hendrix, a Peterson Institute for International Economics vezető munkatársa és a Colorado School of Mines szakértője. „A nikkel stratégiai erőforrás, amely szükséges a modern hadseregek felépítéséhez, ellátásához és telepítéséhez, valamint az azokat fenntartó gazdaságok energiaellátásához. Ez igaz volt a 19. században, és a zöldenergia-technológia térnyerésével ma még inkább igaz” – tette hozzá Hendrix.

Mint a 21. századi geopolitika nagy részében, itt is van egy kínai tényező. Kína az elmúlt években megerősítette kritikus ásványianyag-ellátási láncait, hogy támogassa elektromos járműiparát – amely jelenleg a világ legnagyobbja. A nikkel megszerzése érdekében a kínai ipar különösen Indonéziára támaszkodik, amely a fém globális termelésének csaknem felét adja, és a kínai kormány kifejtette befolyását a kicsi, de stratégiailag jelentős, erőforrásokban gazdag csendes-óceáni szigetvilágban ott, ahol Új-Kaledónia is fekszik. Ez szintén hozzájárul Franciaország – és tágabb értelemben Európa – erőfeszítéseihez, hogy versenyezzen Kínával az elektromos járművek terén, és megakadályozza, hogy az olcsó kínai elektromos járművek elárasszák az európai piacokat. „Ez segít megmagyarázni, miért marad a szigetcsoport francia fennhatóság alatt" - mondta Hendrix.

A zavargásoknak köszönhetően problémák adódtak az ellátásilánc kezelésével, mely a nemesfém árfolyamának megugrásához vezetett – foglalja össze a Bitcoinbázis. Az Eramet SA francia bányászcég fennakadásokkal számolt be, az összecsapások kezdete óta minimális kapacitással üzemel. A nikkel tonnánkénti árfolyama átlépte a 21 ezer dollárt, melyre 2023 szeptembere óta nem volt példa. A héten tapasztalt 11,53 százalékos növekedés 2022 decembere óta a legnagyobb értéknövekedést eredményezte a határidős fémtőzsdéken.

A törökök is kanakok – a német rasszisták szerint

Az európaiak Új-Kaledóniát a 18. század végén fedezték fel. James Cook brit felfedező 1774-ben szállt partra a szigeten és elnevezte Új-Kaledóniának. Kaledónia Skócia latin neve. Kezdetben szantálfa-kereskedelemmel foglalkoztak, azonban ennek lehanyatlása után a kereskedelem új formája terjedt el, a „feketerigózás”, ami a helyiek rabszolgasorba taszítása volt. Új-Kaledónia, a Lojalitás-szigetek, Új-Hebridák, Új-Guinea és a Salamon-szigetek népeit Fidzsi szigetére és az ausztrál Queenslandbe hurcolták, hogy ott a cukornád-ültetvényeken dolgoztassák őket. Ez a kereskedelem csak a 20. század kezdetén szűnt meg. A kereskedők áldozataikat kanaknak hívták.

A kanak szó a kanaka maoli hawaii nyelvi kifejezésből származik, amely „közönséges embert” jelent, és amelyet egykoron válogatás nélkül alkalmaztak az európai gyarmatosítók, kereskedők és misszionáriusok Óceániában minden bennszülött szigetlakóra. Az európai érintkezés előtt Új-Kaledóniában nem léteztek egységes államok, és egyetlen önmegjelölés sem utalt lakóira. Az őslakosok leszármazottjai a múlt század nyolcvanas éveiben a francia canaque helyett a kanak írásmódot választották, a gyarmati múlttal való szakításjegyében. A sziget – és a reményeik szerint jövőbeni független állam- neve pedig Kanaky lett.

A szigetvilágban német gyarmat is volt, Német Új-Guinea néven 1880-1920 között. Így került a német nyelvbe a Kanake lealacsonyító faji jelző – amelyet ma már minden nem fehérre, sőt esetenként dél-európaiakra is, különösen a török bevándorlókra alkalmaznak -az erre hajlamos körökben.

Etnikai túltelítés

A sziget 1853 végén került Franciaország birtokába III. Napóleonnak azon törekvése következtében, hogy rivalizáljon az Ausztráliában és Új-Zélandon létesült brit gyarmatokkal. A közeli Ausztráliában alkalmazott brit példát követve 1861 és 1922 között Franciaország 22 ezer elítéltet szállított az itteni büntetőtelepekre. A korszak végére a szabad európai telepesek (köztük a korábbi elítéltek) és az ázsiai szerződéses munkások számszerűen messze többen voltak, mint a munkára kényszerített bennszülöttek. Ugyanis az említett időszakban a kanak lakosság száma drasztikusan lecsökkent a betegségek és az apartheid-szerű rendszer miatt. A bennszülött törvény a Code de l'Indigénat súlyosan korlátozta a kanakok létfeltételeit, mozgásszabadságát és földtulajdonlását.

A nikkel felfedezése, a helyi bányák munkaerő szükséglete miatt a francia hatóságok által ösztönzött új bevándorlási hullám zajlott le Wallis és Futuna szigetéről. 1969 és 1976 között a sziget lakossága több mint 20 százalékkal nőtt, közel 20 ezer új bevándorlóval.

Harc a függetlenségért

Az 1980-as években a függetlenség ellenzői és támogatói közötti feszültség a tetőfokára hágott, az összecsapások hamarosan szinte általános felkeléssé fajultak az „események” néven ismert időszakban (1984-1988). A Kanak Szocialista Nemzeti Felszabadító Front (FLNKS) 1985-ben indította meg agitációját a függetlenségért. Az erőszak 1988-ban az ouvéai túszejtéssel tetőzött. Az FLNKS vezetőjét, Jean-Marie Tjibaou-t 1989-ben meggyilkolták. Az erőszakos eseményekből való csömör után egyezményeket kötött a két küzdő fél a szigetek jövőbeli státuszának fokozatos megállapítására. 1988-ban a Matignon-egyezményt, 1998-ban a Nouméa-egyezményt írták alá.

Ezek szerint Új-Kaledónia fokozatosan elválhatott Franciaországtól. Bevezették a helyi, új-kaledóniai állampolgárságot, az identitás megerősítésére nemzeti szimbólumokat (például zászlót) fogadtak el és népszavazást irányoztak elő a teljes függetlenségről. A megállapodás értelmében a választói névjegyzéket befagyasztották, hogy „csak az érintettek szavazhassanak." Az első szavazást 2018. november 4-én tartották, melyen a 174 ezer jogosult több mint 80 százaléka vett részt és 56,4 százalékos arányban elutasították a szuverenitást.

A kanakok lakta térségekben általában a függetlenségre szavaztak, míg ott, ahol az európai bevándorlók leszármazottjaiból áll a lakosság többsége, ellene szavaztak. Mivel a szavazás végeredménye szoros volt, ezért két évvel később új népszavazást írtak ki. Az 2020 október 4-én tartott népszavazáson 85,7 százalékos részvétel mellett ismét a maradáspártiak arattak győzelmet, bár kisebb arányban: a lojalista szavazatok aránya 53,3 százalék volt. A függetlenségpártiak főleg az óceániai bevándorló származású fiatalok körében tudták növelni szavazóbázisukat, akiknek körében egyre népszerűbb a pán-óceánizmus eszméje, ami az európai hatalmak kivonulását sürgeti a térségből.

A végső népszavazás

A megállapodások alapján még egy harmadik, végleges népszavazást is lehetett tartani a függetlenség kérdésében. Ezt 2021. december 12-ére tűzték ki, és tartották meg. A függetlenség-pártiak a népszavazás elhalasztását kérték a koronavírus-járvány miatt, de a hatóságok nem engedtek, ezért a voksolás bojkottjára szólítottak fel. Ennek eredményeként a részvétel épp 44 százalék alatt maradt, és a Franciaország mellett maradás hívei 96 százalékot értek el.

Ebben a helyzetben fogadta el a francia parlament, hogy a választói névjegyzéket a legalább tíz éve, azaz legalább 2014-óta a szigeten élő franciákkal frissíthessék.