Amerika válasza a rakétahiányra? Egy még drágább és még jobb fegyver

Mit is bizonyított be az iráni háború az amerikai légvédelmi rakétákról? Leginkább azt, hogy ugyan nagyon jó képességekkel rendelkező eszközök, de „túl jók” egy ilyen háborúhoz: miközben egy Patriot rakétának nem ellenfele egy iráni drón, de még egy ballisztikus rakéta sem nagyon, ezekből az elfogórakétákból túl kevés van és túl drágák.

És mi erre a Patriot elfogókat gyártó Lockheed Martin válasza? Természetesen egy még jobb képességekkel bíró, következésképp még drágább elfogórakéta kifejlesztése. A cég október közepén mutatta be a Patriot ütegekhez kifejlesztett új rakétáját, a PAC-3 Edge-et. Ez az eszköz a rakétacsalád jelenlegi csúcsmodelljéhez, a PAC-3 MSE-hez képest is jelentős előrelépést hozhat a Lockheed szerint, bár olyan alapvető fontos paramétereket sem közöltek még, mint mondjuk a csúcssebesség, a hatótávolság vagy az eszköz méretei.

Több impulzus, nagyobb rugalmasság

Az egyik legnagyobb változást a hajtómű jelenti. Az Edge-hez a Lockheed és a Northrop Grumman egy új, három impulzusú szilárd hajtóanyagú rakétamotort fejlesztett ki. Ennek az MSE kétimpulzusú megoldásához képest a legfőbb előnye az, hogy a repülés során többször is ki, illetve be lehet kapcsolni, így a rakéta energiát, tolóerőt és manőverezőképességet „tartalékolhat” az elfogás utolsó, kritikus szakaszára, amikor a céltárgy adott esetben váratlan manőverekkel próbálhatja kicselezni az elfogórakétát.

Javítottak a rakéta manőverezőképességén is. Fejlettebb irányítórendszert kap az Edge, de fizikailag is gyorsabb és élesebb irányváltásokra lesz képes, ez is leginkább az elfogás utolsó fázisában jelenthet nagy különbséget.

A leginkább azonban az Edge célkereső rendszerére büszkék a Lockheednál. A cégnél erről azt mondják, hogy egyszerre lesz képes használni több különböző fajta szenzor adatait, így különösen nehéz körülmények között működhet megbízhatóbban, mint az eddigi megoldások.

„Őszintén szólva nem szeretném mindenkinek pontosan elmondani, mit csinálunk, de ez egyértelműen különbözik attól, ami jelenleg kint van a piacon”

– mondta erről Tim Cahill, a Lockheed rakétarendszerekét felelős részlegének elnöke.

A titkolózás ellenére a szakértők szerint arról lehet szó, hogy a rakéta egyszerre lehet képes optikai infravörös szenzort és aktív radart használni a cél beméréséhez, miközben a repülése során folyamatosan fogadhat adatkapcsolaton keresztül is pályakorrekciós adatokat más rendszerektől (például a kilövő üteg vagy a közelben tartózkodó repülőgépek nagyobb teljesítményű radarjainak adatait).

Cahill szerint ez már egyben a jövő technológiája is: ez a szenzorrendszer szerepet fog kapni a jövőben kifejlesztett támadó és védekező fegyverekbe is.

Összességében a PAC-3 Edge nagyobb hatótávolságot, nagyobb maximális bevetési magasságot, valamint hatékonyabb elfogást kínál majd, mindezt ugyanazokat a sztenderd kilövőegységeket használva, mint a jelenleg szolgálatban álló PAC rakéták.

Mindez elsősorban a legveszélyesebb ellenséges fegyverek, ballisztikus rakéták manőverező robbanófejei, hiperszonikus rakéták, hiperszonikus cirkálórakéták ellen jelenthet különbséget a most elérhető legjobb PAC rakétákhoz képest.

Az árról egyelőre nem közölte közelebbit, de ha abból indulunk ki, hogy egy PAC-3 MSE rakéta nagyjából 4 és 5 millió dollár között alakul, akkor abból egy 5 és 10 millió dollár közti becsült árra következtethetünk.

Jelenleg még valódi tesztek sem zajlanak, csak a rakéta egyes részeit, a hajtóművet vagy éppen a célkereső rendszert tesztelik, 2027-ben kezdődhet a kísérletezés a már „kész” Edge rakétával. Rendszeresítve optimista előrejelzések szerint is csak 2031-ben lehet az új rakéta.

Minden célponthoz megfelelő Patriot?

Egyértelmű tehát, hogy akármilyen fantasztikus is lesz az Edge, az amerikai haderő lőszergondjain a legkevésbé sem fog enyhíteni belátható időn belül. A Lockheed egyébként azt ígéri, hogy mire az Edge gyártásba kerül, addigra az MSE gyártását évi 2 ezer darab körülire futtatják fel a jelenlegi hatszázról. Csak viszonyításképpen: az iráni háború bő fél éve alatt a becslések szerint nagyjából 1700 PAC elfogót használt el csak az amerikai haderő, nem számolva a szintén részben Patriot-ütegeket használó öböl-menti szövetségeseket.

Közben ugyebár Ukrajna úgy megy neki a télnek, és ezzel az energiainfrastruktúrájára mért orosz csapásoknak, hogy gyakorlatilag kifogyott a ballisztikus rakéták ellen szinte egyedüliként használható PAC rakétákból.

De ne legyünk azért igazságtalanok: nem az Edge hibája az, hogy sem az Egyesült Államoknak, sem Ukrajnának, sem egyébként az Amerikával szövetséges Patriotot használó államoknak nincs elég PAC rakétája.

Azt is tegyük azért hozzá, hogy a PAC Edge az ígért specifikációk alapján akár a THAAD, kifejezetten nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták ellen használható légvédelmi eszköz alternatívája is lehet, márpedig THAAD ütegből és hozzá való rakétából még a Patriotokhoz viszonyítva is nagyon szűkösen állnak az Egyesült Államok fegyveres erői és szövetségeseik.

Ez a fejlesztés egy szélesebb körű erőfeszítés része, amelynek célja, hogy az amerikai légvédelem megfelelőbb választ tudjon adni minden veszélyre, legyen az egy dugattyús motorral csettegő iráni drón vagy egy hiperszonikus siklópályán váratlan manővereket végrehajtó kínai robbanófej. És a megfelelő ebben az esetben nem csak azt jelenti, hogy képesek legyenek leküzdeni ezeket a fenyegetéseket, hanem azt is, hogy ne minden fenyegetésre drága és „túl jó” eszközöket kelljen elhasználni.

Párhuzamosan az Edge fejlesztésével fut a PAC-3 ACE programja is, amely éppenséggel az MSE „lebutított”, cserébe olcsóbb változata lenne. Az ACE-ből kihagynák az MSE néhány drágább megoldását, és így 4-5 millió helyett „csak” 1-2 millió dollárba kerülne egyetlen rakéta. Ez még mindig nagyon messze van egyrészt egy iráni drón, másrészt mondjuk egy ukrán elfogódrón árától is, de mégiscsak negyede-ötöde az elmúlt hónapokban százszámra ilyen célpontokra (is) ellőtt rakétákának. És közben azért az ACE még mindig messze többet fog tudni, mint egy ukrán elfogódrón: hogy mást ne mondjunk, a Lockheed szerint korlátozottan ugyan, de például ballisztikus rakéták ellen is hatékony védelmet nyújthat.

Ha megkésve is, azért tehát lassan elkezd alkalmazkodni az amerikai légvédelem az új idők kihívásaihoz – és talán a 2030-as évekre valóban elérhetik azt is, hogy ugyanabból a Patriot ütegből minden fenyegetés ellen a megfelelő képességű és árú PAC rakéta repüljön ki.