Olyan mély gödörbe kormányozták magukat Trumpék, hogy évekig nem fognak kimászni belőle

Kemény csörtét hozott kedden Pete Hegseth amerikai hadügyminiszter és Dan Caine, az amerikai haderő vezérkari főnökének szenátusi meghallgatása. Erre azért került sor, mert az amerikai kormányzat újabb 70 milliárd dollárnyi (azaz jelenlegi árfolyamon nagyjából 22 ezer milliárd forintnyi) forrást kér a törvényhozástól az iráni háború kapcsán felmerült és más pluszkiadások finanszírozására.

„Biankó csekket kér az amerikai emberektől, mert a Trump-kormányzat erőfeszítései – megint csak – teljes és csúfos kudarcot vallottak ennek a háborúnak a megnyerésére”

– olvasta például Hegseth fejére Gary Peters, Michigan demokrata szenátora, majd Hegseth válaszként felhozott vádjára, miszerint a kritikusok aláássák a háborús erőfeszítést és lekicsinylik az amerikai katonák önfeláldozását, közölte:

„Uram, maga a kudarc. Nem a férfiak és a nők a frontvonalon.”

Ezt persze lehetne csak szokásos politikai adok-kapokként értelmezni, de nagyon is valóságos frusztráció és problémák vannak mögötte. Az Egyesült Államok ugyanis egyelőre nem tudja megnyerni az Irán elleni háborút (amelyet még február végén indított Izraellel közösen) – és még ennél is fájdalmasabb lehet, hogy a kormányzat olyan tervet sem igazán tud bemutatni, ami a győzelem (azaz a háború elején kinyilvánított amerikai célok teljesülése, de legalább a háború előtti status quo, azaz például a Hormuzi-szoros szabad hajózhatóságának visszaállítása) reményével kecsegtetne.

Ezt jól mutatja, hogy nemcsak demokrata, de republikánus szenátorok is elég keményen felkérdezték Hegsethet és Caine-t. John Kennedy lousianai republikánus szenátor például többször is felszólította őket, hogy „ne beszéljenek mellé”, és mondják el például, mi is történne, ha az Egyesült Államok egyszerűen visszavonulna. Irán megadóztatná a Hormuzi-szoros forgalmát? Újrakezdené az atombomba építését? A válaszok valami olyasmik voltak, hogy ezek hipotetikus kérdések, ezért nem lehet rájuk válaszolni.

A konkrét vita most a háború költségei körül alakult ki. Erről annyi derült ki, hogy Hegseth szerint az Epic Fury hadművelet (az amerikaiak kezdetben így keresztelték el a háborút – a szerk.) eddig 37,5 milliárd dollárt emésztett fel. Májusban a Pentagon még egy 29 milliárd dolláros becslést közölt, de hát azóta ugye eltelt közel két hónap, ráadásul egy kis szünet utánm július 7-én a harcok is kiújultak.

Kérdés viszont, hogy ebbe mit számolnak bele. Csak a közvetlen költségeket, vagy például az amerikai bázisokban esett károk jövőbeli kijavításának kiadásai és egyéb áttételes, jövőbeni költségek is benne vannak? Ez nem derült ki, de nem valószínű.

Lefogyott készletek

De valójában nem ez a fő gondja az amerikai haderőnek, és a kormányzat részéről sem ez lehet a fő aggodalom forrása. 37,5 vagy éppen 70 milliárd dollár ugyan nagyon sok pénz, de az 1500 milliárd dollár körüli amerikai védelmi költségvetéshez képest azért nem egy mellbevágó összeg. Főleg akkor, ha – mint azt Trumpék állítják – az Egyesült Államokra leselkedő halálos veszély elhárításáról van szó. (Irán cáfolja, hogy veszélyt jelentene az USA-ra – a szerk.)

Csakhogy ennek elhárítása most már egyértelműen hátráltatja az amerikai haderőt abban, hogy más potenciális veszélyeket felkészülten várjon. Korábban már írtunk arról, hogy milyen lőszerekből mekkora mennyiséget használtak el az amerikai erők és mennyire csökkentek le ezzel a rendelkezésre álló készletek (a cikket az alábbi ajánlóra kattintva olvashatja el).

A legkritikusabb a helyzet a légvédelmi rakéták, illetve a Tomahawk robotrepülőgépek terén alakult ki. Ezek hiánya nemcsak az Irán elleni hadműveletek folytatását teszi kérdésessé. A készletek csökkenése miatt az Egyesült Államok stratégiai tervezőinek komoly aggodalmat okozhat, hogy mondjuk egy Tajvan körüli, Kínával kialakuló konfliktus esetén honnan szednének elő megfelelő mennyiségű lőszert, miközben szövetségeseik készleteit sem tudják újra- vagy feltölteni, hiába fizetnének ők jó pénzt az amerikai fegyverekért.

És ugyan tavasszal Trump arról beszélt, hogy aggodalomra semmi ok, sokszorosára emelik a hadiipari cégek a legyártott mennyiségeket, a valóság megint expresszvonatként jön szembe az alagútban az amerikai elnökkel. A Center for Strategic and International Studies (CSIS) júliusi jelentése ugyanis így fogalmaz:

„Az iráni háborúban elhasznált lőszerek pótlása évekig tarthat, az olcsóbb verziók pedig még nincsenek gyártásban.”

Ha pedig összevetjük a jelenlegi készleteket és a gyártási kapacitásokat, akkor a CSIS következtetése szerint az Egyesült Államok jelenleg nem áll készen egy jövőbeli, nagy intenzitású konfliktus megvívására.

Történtek azért előremutató lépések: például új cégek léptek be a piacra, hatalmas beruházásokat eszközölt az amerikai kormányzat a hadiiparban nélkülözhetetlen ritkaföldfémek kitermelésének és beszerzési lehetőségeinek szélesítése érdekében, illetve jókora szerződéseket kötöttek a kritikus lőszerek gyártásának felfuttatására. Csakhogy mindezek hatása valamikor 2-4 éves vagy még hosszabb időtávon érvényesülhet, nem néhány héten vagy hónapon belül.

Közben viszont az iráni konfliktus újabb fellángolásával a készletek a lassú visszatöltődés helyett megint fogynak, Irán pedig hatékony taktikákkal támadja az amerikai bázisokat a régióban (gondoljunk csak a három amerikai katona halálát okozó csapásra a jordániai bázis ellen).

Patriot – olcsón?

Igazán gyors, rövid távon működő megoldás nincs. Kicsit hosszabb távon azonban van némi reménysugár. A CSIS jelentése is említ olcsóbb alternatívákat, és ezek közül az elmúlt napokban kettőt is bemutattak.

A Lockheed bejelentette, hogy új, olcsóbb verziót készít a Patriot légvédelmi rakétából. A jelenlegi csúcsverziónak számító PAC-3 MSE rakéta darabonként nagyjából 5 millió dolláros árához képest a PAC-3 ACE változat „csak” 2,5 millió dollárt kóstálna.

A képességek tekintetében is lenne persze némi kompromisszum, ám a cég állítása szerint az ACE verzió is alkalmas lenne ellenséges repülőgépek, robotrepülőgépek, drónok, sőt rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták megsemmisítésére – tehát nagyjából mindarra, amire Irán ellen szükség lehet.

Miben lenne akkor gyengébb, mint a csúcsváltozat? Ezt nem árulta el a Lockheed, de a képek alapján az ACE méretei is kisebbek, mint az MSE verzióéi, így feltehetően kisebb hatótávolsággal bír, esetleg kevesebb vagy egyszerűbb szenzorokkal szerelhetik fel.

.@LockheedMartin introduces PAC‑3 ACE™ – a low‑cost, high‑performance interceptor built on the trusted PAC‑3® family. Designed for our allies, it delivers rapid‑field capability against short‑range ballistic, cruise and air‑breathing threats. pic.twitter.com/YW87z3Mq9f

— Lockheed Martin Europe (@LMEuropeNews) July 20, 2026

A cél valami olyasmi lehet, hogy a kipróbált és Ukrajnától Kelet-Ázsiáig keresett Patriot-rendszerek a beérkező veszélyhez igazodva lőhessenek ki megfelelő rakétákat, a legjobb és legdrágább elfogókat a legveszélyesebb ellenséges eszközökre tartogatva.

Az igazi kérdés most az, hogy a Lockheed mikor kezdi gyártani és leszállítani ezt az új eszközt, és hogy emellett fenn tudja-e tartani vagy inkább az ígért ütemben növelni a fejlettebb Patriotok gyártását is.

A drónok réme

De egy 2,5 millió dolláros rakéta még mindig nem igazán az az eszköz, amit mondjuk néhány tíz- vagy százezer dolláros drónokra szívesen ellövöldözgetne az ember. Erre a célra lehet alkalmas az X-Bow Systems a napokban bemutatott Buckler nevű elfogórakétája.

A Buckler árát 100 ezer dollárra teszik, és ezt a szintet eddig légvédelmi rakéták nem, csak más drónok elfogására tervezett drónok tudták hozni ebben a kategóriában. Ezekhez képest a Buckler előnye az, hogy sokkal gyorsabban eléri a célpontot, így a váratlan támadások esetén is hatékony védelmet biztosíthat. Az X-Bow állítólag már túl van az első sikeres teszteken, és reményeik szerint hamarosan elkezdődhet a sorozatgyártás is.

Now witness the power of this fully operational Solid Rocket Motor! The XB-34 is our largest SRM to date—but not for long. Stay tuned for an upcoming test that will set a new record for X-Bow.#MayThe4th —and thrust—be with you. Volume up.#StarWarsDay #SolidRocketMotor #SRM… pic.twitter.com/SuU0Fi3fOQ

— X-Bow Systems (@XBowSystems) May 4, 2026

Amíg azonban ezek az újabb rendszerek nem érkeznek meg tömegesen, kipróbálva az amerikai erőkhöz, addig marad a jelenlegi helyzet, Pete Hegsethék pedig egyrészt próbálhatják elhárítani a politikai jellegű kihívásokat, másrészt imádkozhatnak, hogy újabb valós, nagyszabású, katonai jellegű kihívással ne kelljen szembenézniük.