„Amint feltettem a sellőfarkat, az életem megváltozott” – mondja egy hivatásos hableány

Csillogó szilikonfarkával Katrin Gray a víz alatt forog, és csókokat küld a közönségnek, miközben hosszú, rézvörös haja az arca körül lebeg. Akár egy igazi hableány, aki életre kelt egy meséből. Látszólag könnyed mozgása mögött rengeteg munka van – egy profi sellő szabadtüdős merülése és előadóművészete képzést, gyakorlást és teljes koncentrációt igényel.

A sellők, avagy hableányok mitológiai lények. Olyan leányok, akiknek a teste halfarokban végződik. A félig ember, félig hal testű lények sok nép folklórjában fellelhetők, a Közel-Kelettől kezdve Európán és Ázsián át Afrikáig.

A sellőbúvárkodás globális kisiparrá vált, szépségversenyekkel, konferenciákkal, elvonulásokkal és találkozókkal, ahol az erre fogékony emberek gyakorolják a delfinmozgásokat. Kézműves vállalkozók egyedi sellőfarkokat, drágaköves melltartókat, sellőhajakat és még protézis kopoltyúkat is készítenek a profi és a hobbi „hableányok” számára. A Netflix- dokumentumsorozata, a MerPeople pedig – amely profi sellők időnként veszélyes útjait mutatja meg –, minden bizonnyal nagy lökést adott az egyedülálló hobbina, írja a The Guardian.

Gray, akit művésznevén Mermaid Katnek hívnak, ma már veterán sellőnek számít. Amikor Phuketen búvároktatóként dolgozott, gyermekkori kedvence, A kis hableány arra késztette, hogy csináltasson egy sellőfarkat és abban úszkáljon.

„Phuket elég kicsi sziget, és az embereknek nem kellett sok idő, hogy észrevegyék ezt az őrült lányt, aki sellőfarokban úszkál” – mondja. Ezek után több helyen is felkérték, hogy lépjen fel születésnapi bulikban és nyilvános rendezvényeken, és nem sokkal később már teljes munkaidőben sellőként dolgozott. „Egyszerűen beindult.”

2012-ben Gray megalapította a világ első sellőiskoláját. Azóta több mint 12 ezer diák vett részt az óráin és a workshopjain Németországban, Thaiföldön és Ausztráliában. Amellett, hogy megtanulnak összekötözött lábakkal, delfinmozgással lemerülni a víz alá, Gray kezdő óráin a biztonságról, a felszíni úszásról és arról is szó esik, hogy az „óceán nagykövete”. Többnapos nemzetközi elvonulásaira a helyek – amelyek teljes munkaidőben dolgozó hableányoknak szólnak – hónapokkal előre elfogynak.

A Melbourne-ben élő Tara Schwarz, akit Mermaid Tarielle néven ismernek, szintén „karriert csinált a csillogó farokban való úszásból”. Tavaly részt vett egy sellőtalálkozón Németországban, ahol workshopokat tartott a vízálló sminkelésről.

Foglalkozási ártalmak

Ám a varázslat mögött foglalkozási ártalmak is állhatnak. A víz alatti nyitvatartott szem begyulladhat és homályos látást eredményezhet; gyakoriak az arcüreg- és fülgyulladások; de kihűlés és tengeribetegség is előfordulhat, és a szorosan illeszkedő szilikonból való kibújás is valódi küzdelem az úszás után.

Gray-nek és Schwarz-nak már kijutott az extrém vízi kalandokból is. Gray egy kíváncsi pörölycápa oldalán szerepelt egy cápauszony-ellenes kampányvideóban a Bahamákon, Schwarz pedig egyáltalán nem érezte magát komfortosan, amikor egy 4 méter hosszú amerikai krokodil elúszott a feje felett Mexikóban.

„Ahhoz, hogy ilyen munkát végezz, rendszeresen kell edzened, hogy növeljed a tüdőkapacitásodat. A nyugodt lelkiállapot és az alacsony pulzusszám határozza meg, mennyi erőt kell belefektetned a mozgásba, és mennyi ideig tudsz víz alatt maradni” – teszi hozzá Schwarz.

Ugyanakkor a sellőelőadások lehetőséget adnak az óceán védelmével kapcsolatos edukációra is. A születésnapi bulikon Schwarz, aki korábban gyerekszínészként dolgozott, mindig elmeséli a gyerekeknek, hogy kincseket gyűjt az óceánból, ahol sajnálatos módon sok szemetet is talál.

Fontos nekik az óceánok védelme

Az óceánok védelme a perthi Mongplearn Uttama, más néven Mermeow Awn fő tevékenysége is. „Eleinte céges rendezvényeken vettem részt, de jobban szeretem az olyan eseményeket, amelyek segítik a közösségeket. Szeretek önkéntes sellőként strand- és víz alatti takarítást végezni” – mondja.

Azt mondja, az úgynevezett „sellőcsali” erejét használja a társaival, ezzel veszik rá az embereket, hogy segítsenek nekik szemetet szedni. Úgy tűnik, működik. Amikor tudják, hogy sellők lesznek ott, eljönnek.

A sellőzés mentőövet jelentett Uttamának.

„Elvesztettem egy számomra nagyon fontos személyt, és depresszióval küzdöttem. De amikor először beugrottam a medencébe, szabadnak éreztem magam. Nem sírtam a vízben. Ott minden olyan csendes, és elnémítja az érzékeket. Nem gondoltam semmire… Csak kiúsztam magamból a könnyeimet. És amint felvettem a sellőfarkat, az életem örökre megváltozott” – mondja.

Az Uttamáéhoz hasonló történetek gyakoriak a hableányok körében. „Azok az emberek, akik sellőemberek szeretnének lenni, több színt és fantáziát akarnak vinni az életükbe, és ennek gyakran van oka” – mondja Gray.

Ami pedig a látványosabb mutatványokat illeti, Gray és Schwarz szerint egy képzett biztonsági csapat is elengedhetetlen.

„Ha bármi baj történne, képes vagyok visszajutni a levegővel, függetlenül attól, hogy hol vagyok, vagy mi történik. Ha mélyebbre merülök, mindig vannak körülöttem olyan emberek, akik értik a szabadtüdős merülés technikai oldalát, hogy megfelelő támogatást tudjanak nyújtani. Ha mindig könnyű lenne, már nem találnám szórakoztatónak. Van bennem egy rész – a szabadtüdős búvár –, aki imádja feszegetni a határait. A sellősködés szépsége abban rejlik, hogy ezt úgy teheted meg, hogy közben gyönyörű és kecses vagy” – mondja Schwarz.

Magyar sellőlány is van már

Jávor Tímea, művésznevén Adriana Magyarország első hivatásos hableánya, aki oktatja is a varázslatos sellőbúvárkodást, célja egy magyar sellőközösség kiépítése. A kétgyermekes édesanyának szintén A kis hableány volt a kedvence, és külföldön tette le a szabadtüdősbúvár- majd búvároktatói vizsgát.

„A szabadtüdős búvárkodás és a sellőbúvárkodás nagyon hasonlít egymásra, annyi különbséggel, hogy a szabadtüdős búvárkodás inkább a sportteljesítményre összpontosít, míg a sellőbúvárkodás a művészi önkifejezést állítja a középpontba. Ez tulajdonképpen a szabadtüdős búvárkodás és a tánc keveréke, amit különböző mozdulatok, és forgások tesznek még interaktívabbá. Úgynevezett buboréktrükköket is tanulunk, hogy hogyan kell szájjal és kézzel különböző alakzatokat formázni, például szíveket és gyűrűt” – magyarázza Adriana, aki sellőbúvár-túrákat is szervez.