A libanoni Hezbollah csoport szombaton megerősítette, hogy vezetője és egyik alapítója, Haszan Naszrallah meghalt egy előző napi bejrúti izraeli légicsapásban. A Hezbollah az Iráni Iszlám Köztársaság koronaékszere - az egyetlen hatékony „vállalkozás”, amelyet az iráni forradalmárok 1979 óta felépítettek -, és Naszrallah döntő szerepet játszott Irán hatalmának kiterjesztésében.

A Hezbollahot, amely Libanon nagy részét ténylegesen uralja, több ország, köztük az USA és Németország is terrorista szervezetnek minősíti - az EU a fegyveres szárnyát minősíti terrorista csoportnak. A síita iszlamista milíciát alapvetően Irán finanszírozza, szereli fel és képzi ki.

Az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács (SNSC), amely a legmagasabb rangú védelmi és külpolitikai testület Iránban, szeptember 27-én rendkívüli ülést tartott a 85 éves Ali Hámenei Legfelsőbb Vezető rezidenciáján, hogy megvitassák Naszrallah meggyilkolását. Hámenei jellemzően csak súlyos válsághelyzetekben vesz részt az SNSC ülésein, például közvetlenül azután, hogy Izrael idén júliusban megölte Iszmail Haníje-t, illetve az USA 2020 januárjában kiiktatta Kasszem Szolejmáni tábornokot.

Az iráni legfelsőbb vezető szombati első beszédében feltűnően tartózkodott attól, hogy a hozzá közel álló Naszrallah halálának megerősítése ellenére bosszúért kiáltson. Ehelyett felszólította az összes muszlimot, hogy „álljanak ki Libanon népe és a büszke Hezbollah mellett, bármilyen eszközzel, és segítsék őket” az Izraellel való szembenállásban.

Proxik az út szélén

Izrael nemcsak jelentősen meggyengítette az iráni proxikat és elrettentő képességeit, hanem megalázta Iránt, és megmutatta a világnak, hogy Irán nem képes megvédeni a proxijait. A Hezbollah most kihívást jelentő dilemma előtt áll, hiszen el kell döntenie, hogy folytassa-e a harcot, vagy engedjen Izrael követeléseinek.

Netanjahu ígéretet tett arra, hogy nem fogja megengedni Iránnak, hogy nukleáris fegyverekhez jusson, miközben olyan pletykák keringenek, hogy Irán közel áll az ilyen képességek kifejlesztéséhez.

Ahhoz, hogy Izrael a jövőben potenciálisan célba vehesse az iráni nukleáris infrastruktúrát, csökkentenie kellett az iráni elrettentő erő egy részét. Ezt a Hamász és a Hezbollah erejének gyengítésével már részben el is érte.

Izrael továbbra is nyomást fog gyakorolni Irán proxijaira, míg Iránnak meg kell találnia a módját, hogy válaszoljon, hogy mentse a hírnevét - bár ez a teljes körű háborúba való átcsapás nélkül kihívást jelent.

Milyen eszkaláció?

A médiában most sok szó esik a közelgő eszkalációról. A legutóbbi libanoni események azonban mindenekelőtt a síita „Ellenállás Tengelyének” katonai gyengeségét mutatják. Sem Irán, sem a Hezbollah nem rendelkezik jelentős légierővel. Az áprilisi rakéta- és dróntámadásokkal - válaszul a damaszkuszi iráni konzulátus elleni izraeli légicsapásra - Teherán valójában lejáratta magát otthon és külföldön.

A Hezbollah rakéta- és drónereje az elmúlt napokban is szinte kizárólag légiriadót váltott ki Izraelben, de nagyobb károk okozása nélkül. A legtöbb lövedéket és drónt az izraeli védelmi rakéták - mint például a Vaskupola, a Nyíl vagy a Dávid-nyíl - feltartóztatták. A Hezbollah néhány rakétája nemrégiben az észak-izraeli kisváros, Safed területére zuhant. Itt állomásozik az Izraeli Védelmi Erők Északi Parancsnoksága.

Az északi csapatokkal Tel-Aviv fenyegető hátteret teremtett egy dél-libanoni szárazföldi invázióhoz. E célból a Gázai övezetből is kivontak egységeket. Ez azért volt lehetséges, mert a Hamász ott már csak árnyéka önmagának - nem utolsósorban azért, mert az utánpótlási alagútjainak megsemmisítése miatt nagyrészt elvesztette a kapcsolatot a szomszédos Egyiptommal.

Az izraeli hadsereg szombaton közölte, hogy további tartalékos katonákat mozgósít a Libanonnal szembeni feszültségek fokozódása miatt, és három zászlóaljnyi tartalékos katonát aktivált, akik országszerte teljesítenek szolgálatot. A múlt hét elején két dandárt küldött Észak-Izraelbe, hogy egy esetleges szárazföldi invázióra felkészüljenek.

Iráni diplomáciai erőfeszítések

Az új iráni kormány Maszúd Peszeskján elnök vezetésével súlyos gazdasági válsággal küzd, és igyekszik közelebb kerülni a Nyugathoz. Bár az iráni katonai vezetés megtorlást jelentett be a Hamász külföldi vezetőjének, Iszmail Haníjának júliusi teheráni meggyilkolása után, ez mindeddig nem valósult meg.

Az iráni külügyminiszter egy teljes hetet töltött New Yorkban az ENSZ-közgyűlés alkalmával, ahol olyan európai politikusokkal találkozott, mint a német- és a brit külügyminiszter, hogy megpróbálja meggyőzni őket a 2015-ben megkötött nukleáris megállapodás visszaállításáról szóló tárgyalások újraindításáról.

Egyértelmű azonban, hogy Teherán visszafogott retorikája nem a „mérsékletesség” eredménye, még kevésbé az iráni elnök „reformizmusa”, amelyről július eleji megválasztása óta beszélnek. Kétségtelen, hogy a külügyminiszter ENSZ-beli tárgyalásai Hámenei teljes ellenőrzése alatt állt, így Irán álláspontjának enyhülése a legfelsőbb vezetésből eredezik.

Fareed Zakaria, a CNN műsorvezetője meglepődött, amikor az iráni elnök New York-i tartózkodása alatt egy interjúban elismerte neki, hogy a Hezbollah nem elég erős ahhoz, hogy felvegye a versenyt Izraellel. „A Hezbollah egy olyan országgal áll szemben, amely állig fel van fegyverkezve, és olyan fegyverrendszerekhez fér hozzá, amelyek sokkal jobbak, mint bármi más” - mondta Peszeskján az interjúban.

Édességeket osztogattak

Természetesen hatalmas az öröm Izraelben Naszrallah halála miatt. Legfeljebb az a bizonytalanság homályosítja el, hogy mi történhet ezután. A szomszédos, túlnyomórészt szunnita arab államokban is ünnepeltek.

Északnyugat-Szíria lázadók által ellenőrzött területein a férfiak édességet osztogattak az utcán. Sok, a szíriai Aszad-rezsimmel szemben kritikus arab még jól emlékszik arra, hogyan avatkoztak be a libanoni síita harcosok a szíriai polgárháborúba. Annak idején a Hezbollah mentette meg a vérszomjas diktátor Aszadot a megbuktatástól.

Sok szunnita nem bízik a síita milíciában

Még Libanonban sem mindenki szomorú, ahol a Hezbollah egy hatalmas államot hozott létre - magában az államban. A libanoni lakosság szinte egyenlően oszlik meg szunnita, síita és keresztény vallási közösségek között.

A Hezbollah iránti gyűlölet különösen erős a szunniták és a keresztények körében. Sok libanoni is úgy véli, hogy a síita milícia és szíriai segítői állnak a 2020-as óriási robbanás mögött, amely elpusztította a bejrúti kikötőt és egész városrészeket.

A Hamásszal ellentétben, amely a Gázai övezetben és Ciszjordániában még mindig nagy támogatottságra számíthat, a libanoni Hezbollah csak Bejrút egyes részein, délen és az északkeleti Bekaa-völgyben - vagyis a libanoni síiták legfontosabb településein - népszerű.

Az izraeli közvélemény

Mindazonáltal Izraelben a Hezbollahhal szemben más a hangulat, mint a szunnita Hamász vonatkozásában: hiszen ez utóbbi még mindig számos izraeli túszt tart fogva. Az izraeli közvélemény ezért megosztott a libanoni milícia elleni katonai fellépés kérdésében. Ez már csak azértis így van, mivel az 1982-es és 2006-os izraeli bevonulás rendkívül vitatott végeredményt hozott, megtépázva az izraeli hadsereg hírnevét.

A Hezbollah esetében ez nem így van, mert nincsenek túszai: Az izraeliek többsége azért támogatja a libanoni célpontok elleni kemény katonai csapásokat, mert azt akarják, hogy az a több, mint 60 ezer civil, akiknek a Hezbollah rakétái miatt kellett elmenekülnie Észak-Izraelből, végre visszatérhessen a libanoni határhoz közeli falvaiba.

Ebben az összefüggésben - és a 2006-os, 1701-es ENSZ-határozattal összhangban – Tel-Aviv a síita milícia kivonulását követeli Dél-Libanonból a Litani folyón túlra. Ez mintegy 30 kilométerre van a libanoni-izraeli demarkációs vonaltól. Ha a Hezbollah eleget tenne ennek, az észak-izraeli falvak és farmok biztonságban lennének a Hezbollah rakétáinak nagy részétől.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)