„Két módon érhet véget az ukrajnai háború” – interjú egy Oroszország-szakértővel

„Két módon érhet véget az orosz-ukrán háború” – jelentette ki Konstantin Eggert, a Deutsche Welle állandó szerzője, a BBC Russian Service korábbi moszkvai irodavezetője a Privátbankárnak adott interjúban.

Változatok a háború végére  

Az egyik lehetőség, hogy Putyin meghal, vagy valamilyen módon kiesik a politikai hatalomból. A másik opció, hogy Oroszország súlyos vereséget szenved a csatatéren. Illetve van még egy harmadik lehetőség is – tette hozzá –, amely lényegében a vereség egy másik fajtája: ha az orosz gazdaság és a bankrendszer összeomlik a háború és a nyugati szankciók következtében.

A szakértő, aki a keddi Budapest Energy and Security Talks 2026 című konferencia vendégeként érkezett Budapestre, kiemelte: ez a háború Putyin számára egzisztenciális választás. Az orosz elnök „az orosz sors” egyfajta beteljesítőjének látja magát, azt hiszi, hogy majd történelmileg „naggyá válik” a háborúval, és ettől semmilyen szankció nem fogja eltántorítani.

Azon kérdésünkre, hogy melyek az orosz vezető valódi céljai, Konstantin Eggert kijelentette: a háború elindításakor, 2022 februárjában a cél Kijev elfoglalása és egy Kremlt kiszolgáló bábkormány hatalomba juttatása volt.

Putyin azonban mostanra belátta, hogy ezt nem tudja elérni, és ma már „csak” az ukrán állam összeomlása és ezáltal újabb területek bekebelezése a cél. „Úgy gondolja, hogy ebben az esetben bármit elfoglalhat keleten, például a Donbász maradék (még ukrán kézen lévő) részét is ”, fogalmazott a szakértő.

Éppen ezért nem hiszi, hogy a Kreml komolyan fontolgatna érdemi tárgyalást Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel és a jelenlegi kormánnyal, vagy bármilyen olyan ukrán vezetéssel, amely legitim és harcol Oroszország ellen.

Arra a felvetésünkre, hogy van-e lehetőség a háború kompromisszumos lezárására – az elmúlt bő egy évben számos olyan hír érkezett, miszerint a színfalak mögött formálódik egy ilyen forgatókönyv –, Eggert azt válaszolta: „Ez csak akkor lesz lehetséges, ha Putyin meg lesz győződve arról, hogy kompromisszum nélkül el fog bukni”.

Elviszik a háborút az orosz nagyvárosokba  

Ami az ukrán vezetés jelenlegi céljait illeti, a szakértő ezek között említette az orosz energiaellátási rendszer aláásását (Ukrajna rendszeresen támadja sikerrel az orosz energiainfrastruktúrát), valamint azt, hogy „elvigyék a háborút” az orosz emberekhez és különösen a nagyvárosokba (a hétfői ukrán dróntámadások például több halálos áldozatot követeltek a moszkvai régióban).

Ennek pszichológiai szempontból az a célja, hogy a lakosság elkezdje követelni a háború befejezését, véli a szakértő.

Hozzátette: a nagyvárosokban élő oroszok többsége mindeddig megpróbált nem tudomást venni a háborúról. „Az oroszok pedig nagyon jók a valóság ignorálásában.”

Eggert úgy véli, hogy Zelenszkij komolyan fontolgatja az összes elvesztett ukrán terület, beleértve a Krím visszaszerzését. „Nem állítom, hogy ezt el fogja érni, de az ukránok a tetteikből ítélve úgy gondolják, hogy képesek lehetnek olyan pozícióba kerülni, hogy követelhetik ezt”, fogalmazott.

Hozzátette: 62 évesen már sok mindent látott, például a Szovjetunió összeomlását, így „más csodák is lehetségesek”. Tehát nem lehetetlen, hogy „kirúgják majd a megszállót az illegálisan megszállt területről” egy súlyos politikai és gazdasági válság; az ukrán sikerek, az orosz lakosság és a hadsereg demoralizációja, valamint „a minden szintet elérő korrupció” eredményeként.

„A területek visszaszerzése most nem tűnik irreálisnak, ha bizonyos tényezők kombinációja megvalósul”, jegyezte meg.   

Lesz-e összeomlás?   

Arra a kérdésünkre, hogy látja-e a jeleit Putyin hatalma esetleges összeomlásának, azt felelte:

ez megnyerhetetlen háború Oroszország számára, ami meggyengítette a Putyin-rezsimet. „Ez persze nem jelenti azt, hogy holnap össze fog omlani”.

Szerinte az egyik ilyen jel, hogy az orosz kormány teljes egészében kontrollálni készül az oroszok külföldre utazását, például még a baráti Kazahsztánba is. Ez arra utal, hogy a kormány „az agyak” további elvándorlásától (azaz újabb emigrációs hullámtól), valamint katonahiánytól tart, és valamilyen szintű mozgósításra készül (általános mozgósítás továbbra sincs Oroszországban). Utóbbi ugyanakkor politikailag veszélyes lépés lenne.

Hozzátette: már a Putyinhoz lojális Izvesztyija is arról ír, hogy az éttermek Oroszország-szerte egyszerűsítik a menüiket, mivel már nem rendelkeznek megfelelő minőségű alapanyagokkal, valamint nincs elég szakácsuk az emigráció és a sorozások miatt. „Ezek apró jelei annak, hogy nem mennek jól a dolgok.”

Eggert megemlítette azt is, hogy múlt héten egy orosz oligarcha, az orosz hadseregnek beszállító Andrej Melnicsenkó a brit Economistban ütött meg kritikus hangot (és az országát fenyegető katasztrófára figyelmeztetett). Ő az orosz gazdasági elithez tartozik, és alighanem a Kremllel történt előzetes koordnáció után szólalt meg, ami szintén Putyin gyengeségének egyik jele. 

Az Oroszország-szakértő szerint az orosz elnök nincs teljesen elvágva a valóságtól, ugyanakkor „a saját világában él”, és a hírek csak szelektálva jutnak el hozzá.

Ugyanakkor „az embereknek már világosan kell látniuk, hogy ez egy megnyerhetetlen háború, amit egy egyre inkább egy, a valóságtól is izolált diktátor visz.”

Szerinte Putyin egyértelműen megöregedett, sokat beszél a történelemről, a saját történelmi szerepével foglalkozik, ami rossz a hadviselést tekintve.

A puccs és a lázadás esélyei 

A szakértő nem zárja ki, hogy az orosz elnök ellen puccsot hajtanak majd végre, de ehhez bizonyos feltételek fennállása szükséges. Például az, hogy már a hozzá kötődő lojalisták is veszélyben érezzék magukat, vagy az, hogy a nagyvárosokban is „megtörjön valami”, például áram- és benzinhiány legyen, fosztogatások kezdődjenek, és összeomoljon a közrend.

Eggert szerint az orosz embereknek óriási a türelmük, ugyanakkor félnek is, és csak akkor lázadnak majd fel, ha totálisan a falhoz lesznek szorítva. Egy esetleges általános mozgósítás például beláthatatlan politikai következményekkel járhat.

Kiemelte azt is, hogy az orosz történelemben ez az első olyan háború, amelyet egy már teljes egészében fogyasztói társadalom vív. A jelenkori oroszok már anyagilag is nagyon sokat veszíthetnek, miközben valódi politikai jogaik nincsenek. És ez szélsőséges esetben elvezethet egy lázadáshoz. „De ezek a dolgok hirtelen történnek, nem lehet őket megjósolni”, figyelmeztetett.

Nekimegy-e Putyin a NATO-nak?    

Visszatérve az ukrajnai háborúra, a szakértőtől megkérdeztük azt is, hogy mennyire tart annak kiszélesedésétől, például egy NATO-tagország elleni nyílt orosz támadástól. „Azt hiszem, arra van esély, hogy a Putyin-rezsim valamilyen típusú provokációt hajt majd végre valószínűleg valamelyik balti állam, Finnország vagy Lengyelország ellen”, fogalmazott.

Ugyanakkor ennek a célja nem területek elfoglalása lesz – tette hozzá –, hanem a NATO eltökéltségének és egységének a tesztelése. És „annak a megmutatása, hogy a NATO, ahogy Trump elnök mondta, egy papírtigris.” Tehát ha Putyin nagyon sikertelen Ukrajnában, akkor máshol próbálkozhat eszkalációval.

Ugyanakkor – tette hozzá Eggert – minél tovább tart ez a háború és minél felkészültebb lesz a NATO Oroszországgal szemben, annál valószínűtlenebb egy ilyen lépés Moszkvától. Tehát az elrettentés taktikája működhet. A balti államokban már magas a készültség, és minden provokáció erővel lesz viszonozva.

Szerinte nagy háború a NATO és Oroszország között nem lesz, „Putyin sem akar öngyilkos lenni”.

Mit lép majd a Tisza-kormány?  

Ami pedig a magyar szálat illeti, a szakértő szerint az új magyar kormánynak fontos lenne meggyőznie a magyar közvéleményt arról, hogy „a szolidaritás és a NATO kohéziója Magyarország érdeke is”. Vilniusban, Varsóban vagy Helsinkiben pedig jogosan kérdezik azt  – tette hozzá –, hogy lesz-e nyomozás a magyar gazdaságba, társadalomba és politikába történt orosz beavatkozással kapcsolatban, tekintettel például a korábbi külügyminiszter (Szijjártó Péter) által Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel megosztott bizalmas információkra.

Egy másik kérdés pedig – hívta fel a figyelmet Eggert –, hogy változik-e majd a magyar álláspont Ukrajna és az ukrajnai fegyverszállítások ügyében, illetve mi lesz az álláspont az újabb Oroszország elleni szankciókkal kapcsolatban. Ezek azok a kérdések, amikre a szövetségesek választ szeretnének kapni.

Arra a felvetésünkre, hogy miként értékeli a magyarországi politikai korszakváltást, hogyan látja a Tisza-kormány eddigi tevékenységét, és mit vár tőle, utalt a fenti válaszára. Hozzátette: óvatosnak kell lenni azzal kapcsolatban, hogy „egy korszaknak vége van”.

A történelem ugyanis erre tanít minket, nézzünk csak Oroszországra, és más formában megismételheti önmagát. „Nem mondom azt, hogy ez fog történni Magyarországon”, ugyanakkor változni kell, és néha nagyon nehéz politikai döntésekhez is meg kell nyerni a társadalmat. Ezt jelenti a jó politikai vezetés, fogalmazott.

Eggert szerint a jelek az új magyar kormányt illetően nagyon jók, a szövetségesek pedig elégedettek azzal, hogy Magyarország növeli a honvédelmi kiadásokat, és az elődjénél pozitívabban viszonyul hozzájuk. Ugyanakkor a fent említett kérdések továbbra is napirenden maradnak, mint ahogy az is, hogy mit lép Magyarország az orosz energiáról való leválás ügyében. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a Tisza-kormánynak óriási felhatalmazása van, és ez jó lehetőség a reformok megtételére.

Konstantin Eggertnek szerdán lesz találkozója Orbán Anita külügyminiszterrel, amelyen a már említett kérdések kerülnek majd terítékre.      

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.