Az Európai Pilóták Szövetsége (ECA) által közel 7200 kapitány és elsőtiszt körében végzett felmérés eredményei alapján a pilóták többek között kevés pihenőidőről, a munkaidő meghosszabbításától való szorongásról és alkalmatlanná nyilvánításuk miatti félelmükről számoltak be.
A pilóták közel negyede (24 százalék) elismerte, hogy a legtöbbször elvállalja a repülést, ahelyett, hogy fáradtság miatt alkalmatlannak tartaná magát, míg további 16,8 százalék mondta azt, hogy inkább beteget jelent – írja a The Guardian.
A repülésben a fáradtság oka lehet a hosszú szolgálati idő, a nem elegendő pihenés, a rendszertelen munkabeosztás és az időzónák közötti repülés, amelyek megzavarják a szervezet természetes alvási ciklusát. Ez jelentős biztonsági aggályt jelent, mivel ronthatja a pilóták ítélőképességét, lelassíthatja a reakcióikat, csökkentheti az éberségüket és a váratlan helyzetekre adott válaszaik reakcióidejét.
Fotó: DepositPhotos.com
Az európai repülésbiztonsági előírások értelmében a légitársaságoknak a személyzet fáradtságának azonosítására, nyomon követésére és kezelésére szolgáló rendszereknek sokkal jobbaknak kéne lenniük.
A pilóták zöme bealszik a pilótafülkében
Az augusztusban végzett felmérés szerint a válaszadók háromnegyede legalább egy mikroalvást – rövid, akaratlan alvási epizódot – tapasztalt a repülőgép vezetése közben az elmúlt négy hétben.
A legtöbb rövid alvásról az ír és a máltai légitársaságoknál dolgozó pilóták számoltak be. Több mint egyharmaduk azt állítja, nem alszik eleget ahhoz, hogy elkerülje a fáradtság felhalmozódását.
Annak ellenére, mennyire gyakori, hogy kimerültnek érzik magukat a pilóták, csak minden harmadik vallotta be, hogy fáradtság esetén alkalmatlannak jelenti magát a szolgálatra. A pilóták fele pedig elismerte, hogy a felmérést megelőző három hónapban olyan repülést hajtott végre, amikor túl fáradtnak kellett volna nyilváníttatnia magát a repüléshez.
A válaszadók közel fele nyilatkozta, hogy fél a negatív következményektől, attól, hogy fáradtság miatt alkalmatlannak mondja magát, s mindössze 11,9 százalékuk bízik a légitársaság úgynevezett fáradtságjelentési rendszerében.
Precízebb fáradtságjelentési rendszerek kellenének
Ian Holder, a Baines Simmons repülésbiztonsági tanácsadó cég ügyvezető igazgatója szerint jelentős különbségek tapasztalhatóak a légitársaságok és a nemzeti hatóságok fáradtságkezelési módszereiben. „Ez a felmérés azt vizsgálta, hogy az európai pilóták hogyan élik meg a fáradtság kockázatának kezelését a gyakorlatban” – magyarázta.
Hangsúlyozta, hogy az eredmények a pilóták első kézből származó tapasztalatait tükrözik, nem pedig a repülésbiztonsági eredmények közvetlen mérését, de elmondta, hogy az eredmények három éven át tartó következetessége arra világított rá, ez valóban figyelmet igénylő terület. Mintaként említette Finnországot és Hollandiát, ahol szigorúbb a fáradtságjelentési kultúra.
A felmérés szerint az ír és a máltai légitársaságoknál dolgozó pilóták voltak azok, akik a leginkább féltek a vezetőség megtorlásától, és a legkevésbé bíztak a jelentési rendszerekben.
Spanyolországban, Írországban és Franciaországban volt a legmagasabb azoknak a pilótáknak az aránya, akik azt mondták: fáradtan is repülnek. A spanyolországi légitársaságoknál dolgozó pilóták kétötöde, az ír és franciaországi légitársaságoknál dolgozók egyharmada pedig azt mondta, hogy szinte mindig fáradtan repül. Ez az arány az Egyesült Királyságban működő légitársaságoknál repülõ pilótáknak csak tizede.
A fapados légitársaságoknál a pilóták mindössze 15,6 százaléka vélte úgy, hogy légitársasága jól kezeli a fáradtság kockázatát, szemben az ACMI-nál (Aircraft, Crew, Maintenance, and Insurance – magyarul Repülőgép, Személyzet, Karbantartás és Biztosítás) vagy a wet-lease üzemeltetőknél – olyan bérbeadó légitársaságok vagy vállalatok, amelyek nemcsak magát a repülőgépet biztosítjál a bérlőnek, hanem a teljes üzemeltetési hátteret is – tapasztalt 18,6 százalékkal.
Félelmek és szorongások
A pilóták közel kétötöde nyilatkozott úgy, hogy a felmérést megelőző hónapban legalább egyszer élt a parancsnok belátási jogával – amely lehetővé teszi a kapitányok számára, hogy kivételes körülmények között meghosszabbítsák a személyzet munkaidejét vagy csökkentsék a pihenőidőket.
Közel 70 százalékuk azonban az aggodalmát fejezte ki a szolgálatuk meghosszabbításának megtagadása miatt, ami arra utal, hogy a kivételes helyzetekre szánt intézkedés jelentős nyomást gyakorolhat a repülőszemélyzetre.
A fapados és wet-lease légitársaságok pilótái, valamint az Írországban és Máltán bejegyzett légitársaságoknál dolgozók számoltak be a legnagyobb aggodalmakról.
Tanja Harter kapitány, az ECA elnöke szerint a légitársaságoknak és a szabályozó hatóságoknak felelősséget kell vállalniuk, ahelyett, hogy a pilótákra hagynák a kockázatok kezelését.
„Ezt nem lehet egyszerűen ránk – pilótákra – bízni, miközben a repülőfedélzeten vagyunk, és azt várják tőlünk, hogy utasainkat biztonságosan célba juttassuk” – mondta.
Felszólította az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségét, hogy szigorítsa a fáradtságkezelési szabályokat, és biztosítsa, hogy a légitársaságok betartsák a nem büntető jellegű jelentéstételeket és a parancsnok mérlegelési jogkörének precízebb tisztázását.
Egyre kevésbé vagyunk startupbarát ország. 
