„Rendes” fociszurkolóként, de akár csak focit néha-néha, kikapcsolódásként néző emberként sem könnyű megérteni, hogy Gianni Infantino a botrányai ellenére hogyan lehet még mindig a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke.
Ha csak a nemrég spanyol győzelemmel zárult világbajnokságot nézzük, Infantino volt az, aki minden szabályt áthágva közbenjárt, hogy Donald Trump amerikai elnök nyomására töröljék el az Egyesült Államok válogatottja legjobb csatárának, Folarin Balogunnak a bosnyákok ellen kapott piros lapért járó eltiltását. (Igaz, az amerikaiak ennek ellenére, Balogunnal a soraikban is simán kikaptak Belgiumtól a nyolcaddöntőben.)
Ő volt az is, aki a semmiből kitalált egy FIFA Békedíj nevű elismerést, hogy Trump díjak utáni kielégíthetetlen vágyakozását enyhítse, majd ő volt az is, aki a döntő utáni díjátadóra is meginvitálta az amerikai elnököt. Trump egyébként a döntőn kívül a torna egyetlen meccsére sem ment ki, de a győztesek dicsőségében azért szívesen osztozott.
És hát eleve Infantino ötlete volt, hogy 32-ről 48-ra emeljék a résztvevő válogatottak számát, sokak szerint „felhigítva” ezzel a mezőnyt, de mindenképpen a korábbiakhoz képest sokkal bonyolultabb formátumot bevezetve – és a vb után már rögtön be is dobta a 64 csapatos torna ötletét.
És Infantino volt az is, aki még 2024-ben – Ausztrália visszalépése után – egy nagyon furcsa eljárás végén, más pályázó hiányában Szaúd-Arábiának adta a 2034-es vb rendezési jogát, pedig a 2022-es katari torna is rengeteg kritikát kapott a szükségszerű téli rendezés, illetve az országban uralkodó emberi jogi állapotok miatt.
Lecsorgó pénzek
Mindennek ellenére a világbajnokság után is gyakorlatilag biztosnak tűnt, hogy az immár tíz éve „uralkodó” Infantinót elsöprő többséggel választják majd újra a FIFA élére. Ez hogyan lehetséges?
A háttérben – mint oly sokszor – a pénz keresendő. Infantinót ugyanis nem a szurkolók, de még csak nem is a labdarúgók választják meg, hanem a labdarúgó-szövetségek. Márpedig a FIFA 211 tagszervezete közül rengeteg van (főleg a harmadik világban), amely nem létezhetne a FIFA-tól kapott pénzek nélkül.
Infantino elnöksége alatt a tagszervezeteknek kiutalt finanszírozás összege a négyszeresére nőtt, miközben hétszeresére emelkedtek a világszerte a futballhoz kapcsolódó projektekre fordított összegek is (amelyekből minden bizonnyal „csurrant, cseppent” a helyi szövetségi vezetőknek is).
A FIFA pénze nélkül ellehetetlenülő tagszövetségek vezetőit nem igazán érdekli, hogy Infantino milyen alkukat köt Trumppal, a szaúdi uralkodócsaláddal vagy bármilyen, megkérdőjelezhető moralitású szereplővel, ha a pénzek közben rendben, egyre növekvő mértékben érkeznek.
Fotó: MTI/AP/Jacquelyn Martin
És hát bármit is gondoljunk a most véget ért, három ország (Egyesült Államok, Kanada, Mexikó) által rendezett világbajnokságról, tény: a torna a becslések szerint mintegy 9 milliárd dollár bevételt hozott, messze meghaladva a katari vb 6,3 milliárdos bevételét.
Kiárusítás
Akkor viszont inkább az a kérdés: miként lehetséges, hogy Infantino a következő elnökválasztáson mégis megbukhat? Mert a jelen állás szerint erre komoly esély van.
A FIFA elnöke a világbajnokság vége után nem sokkal hozta nyilvánosságra legújabb tervét, amely magánbefektetőket vont volna be a FIFA három fő tornája, a férfi és női világbajnokság, illetve a tavaly új formátumban (szintén a korábbiaknál jóval nagyobb pénzdíjakkal és bevétellel) megrendezett klubvilágbajnokság megrendezésébe. A bejelentés – saját elmondásuk szerint – még a FIFA magas rangú tisztviselőinek egy jó részét is meglepetésként érte, és azonnal hatalmas felháborodást váltott ki a szurkolók körében világszerte.
Ennél is fontosabb viszont, hogy váratlanul kemény válasz érkezett a kontinensek szövetségeinek részéről is. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) két nappal később közölte, hogy tagországai egyenesen bojkottálnák a FIFA tornáit, amennyiben ez megvalósulna.
Könnyű belátni, hogy európai válogatottak nélkül a világbajnokság sportértéke – és az Infantino számára legalább ennyire fontos marketingértéke is – a töredékére zuhanna (emlékezzünk, hogy a mostani vb-n a legjobb nyolc közé hat európai csapat került be). És elítélően nyilatkozott az Észak- és Közép-Amerika szövetségeit tömörítő CONCACAF, valamint az ázsiai szövetségeket összefogó AFC is. Ezzel papíron 143 tagország állt az ellenzők táborába, és a maradék 68-ból kellett volna összehozni 106 támogató szavazatot – nem nehéz belátni, hogy a tervnek ezzel be is fellegzett.
Infantino aztán némi halogatás után nyilvánosan is visszakozott.
„A jövőben az a szándékom, hogy a következő napokban és hetekben újra összehozzam az összes érdekelt felet a labdarúgás iránti közös érdek szellemében, azzal a céllal, hogy továbbra is mindenhol fejlesszük a labdarúgást, különösen azokban az országokban, amelyeknek leginkább szükségük van a támogatásunkra”
– írta augusztus 1-jén. De elég lesz-e ez, hogy az elnöki székben maradjon?
Érthetetlen elképzelés
És egyáltalán: miért pont ez verte ki most ennyire a biztosítékot mindenkinél? A korábbi botrányok esetén a tagországok és a kontinensek szövetségei legfeljebb a bajuszuk alatt morogtak kicsit, de szó sem volt egységes kiállásról, bojkottal fenyegetésről. Infantino pedig a legbiztosabb fegyverét vetette be ezúttal is: 40 millió dollárt ígért minden egyes tagszervezetnek a FIFA Forward Enterprise (FFE) értékesítéséből befolyó összegből. (Ez a leányvállalat működtette volna az említett tornákat – a szerk.)
Mondhatnánk, hogy ezúttal az elvek győztek a csúnya anyagiasság felett, de ennyire azért nem egyszerű a dolog. Infantino legújabb nagy terve nem elsősorban azért esett gyorsan kútba, mert kiárusította volna a futballt, hanem azért, mert semmi értelme nem volt.
Először is: miért szokott egy gazdasági entitás saját magából eladni egy részt befektetőknek? Hogy tőkét vonjon be, amellyel a jövőbeli növekedést lehetővé tevő beruházásokat hajthat végre. Azonban erre a FIFA-nak semmi szüksége nincsen. A szövetség már a pénzügyi értelemben hatalmas sikert hozó 2026-os világbajnokság előtt is 2,7 milliárd dollárnyi készpénztartalékkal rendelkezett, és semmi kétség afelől, hogy szükség esetén hatalmas összegű hiteleket is fel tudott volna venni jó kamatozással. De eleve, mire kellene többmilliárd dollár a FIFA-nak, amely ugyebár nem épít például stadionokat, csak tornákat szervez, a futballt népszerűsítő projekteket futtat és a tagszövetségeit finanszírozza?
A másik ok, amiért külső befektetőket szoktak bevonni, az az, ha a szervezetnek olyan szakértelemre van szüksége, amellyel házon belül nem rendelkezik. De hát a fentiekben írtuk le, hogy a FIFA bevételei hatalmasat emelkedtek az elmúlt években, és néhány hete rendezte meg minden idők kereskedelmi értelemben messze legsikeresebb világbajnokságát.
Mit tudna ehhez hozzátenni Trump vejének testvére, Josh Kushner és az általa vezetett Thrive Capital kockázati tőkebefektető cég (ez vette volna meg az említett FFE 21 százalékát 4,2 milliárd dollárért a terv szerint)? Nehéz elképzelni – arról már nem is beszélve, hogy amennyiben a FIFA-nak szakértőkre van szüksége valamilyen területen, akkor meg is tudja fizetni a legjobbakat.
Infantino explica la privatización del Mundial.
— Albert Ortega (@AlbertOrtegaES1) July 30, 2026
-„Es una oferta, no una obligación”
-„Es una oportunidad de oro”
-„Las federaciones pasarían de ingresar 10 millones de dólares a 40 millones”
-„Queremos crear un nuevo Cabo Verde”
También dice que es "un proceso democrático… https://t.co/wvZfJjnHz2 pic.twitter.com/uKytZZScGz
És ha már az összegnél tartunk: ha mindenképpen ezt a megoldást akarták választani, akkor miért nem nyitották meg a licitet, és várták meg, hogy milyen ajánlatok érkeznek erre a tulajdonrészre? A Thrive Capital szép kerek 20 milliárd dollárra becsülte a FIFA-tornák megrendezésére létrehozott cég értékét – de nem lehet, hogy más mondjuk 30-ra értékelte volna? Nem tudjuk, mert a tárgyalások végig zárt ajtók mögött zajlottak.
Az is elég érthetetlen, hogy Infantino miért sietett annyira ezzel az egésszel. A következő elnökválasztás jövő tavasszal lesz, és minden botrány és kritika ellenére idén július 17-én még 200 tagország nyilvánosan állt ki újraválasztása mellett – annak ellenére is, hogy elvileg nem lehetne egy negyedik ciklusra is megválasztani ugyanazt az elnököt. (Infantino azt a kiskaput találta meg, hogy elődje, Sepp Blatter korrupciós botrányokat követő lemondása miatt az első ciklusa nem számít ebbe bele. Az egész tőkebevonásos terv egyik lényege is az lett volna egyébként Infantino szempontjából, hogy utolsó elnöki ciklusa után a kiszervezett cég élére állva is megőrizhesse befolyását a futballvilág felett.)
Infantino a jövő tavaszi választás után is előállhatott volna a tervével, és utána lett volna még négy éve, hogy a hullámok elülepedjenek, esetleg a háttérben kicsit „megolajozza” mondjuk az európai szövetségek vezetőségének fogaskerekeit is.
Erős kihívóra várva
De nem így tett, úgyhogy most hirtelen éles lett a lefutottnak hitt verseny a FIFA elnökségéért. Az UEFA már bejelentette, hogy hiába a visszakozás, nem támogatják Infantino újraválasztását. És ugyan az egy szövetség, egy szavazat rendszer miatt „csak” afrikai, ázsiai és óceániai szavazatokkal is lehet nyerni, ez a ballépés megmutatta, hogy Infantino sem olyan sebezhetetlen, mint amilyennek eddig látszott.
BREAKING: Senior FIFA staff to attend crisis meeting with Gianni Infantino pic.twitter.com/7Ux4rWLpIz
— Sky Sports News (@SkySportsNews) August 4, 2026
Az elnökségre pályázóknak november 18-áig kell hivatalosan is jelezni indulásukat. Egyelőre nem merült fel konkrét, erős kihívó neve, de nehéz lenne elképzelni, hogy mindezek után nem lesz senki, aki megpróbálná kicsavarni Infantino kezéből a karmesteri pálcát, amely egyben évi több milliárd dollár elosztását is irányítja. Bár Infantinónak még mindig vannak lapjai, és a színfalak mögött a Trump-kormányzattal, Szaúd-Arábiával vagy éppen Katarral felépített jó kapcsolatait is mozgósíthatja, hogy nyomást gyakoroljon a tagszervezetekre, könnyen elképzelhető, hogy ezúttal túl közel repült a naphoz.
Szerdai hírek szerint Infantino válságértekezletet hívott össze a marokkói Rabatba. A lázadás terjed a FIFA-n belül is: a szervezet döntéshozó tanácsában többen igyekeznek maguk mellé állítani a többséget (ez 19 tagot jelent), hogy Infantinót a „kiárusítási terv” és a Balogun-ügy kezelése miatt a testület elé idézzék. Az eddig szilárdan az elnök mögött mögött felsorakozó arab országok közül Jordánia lemorzsolódni látszik, miután a helyi szövetség elnöke „zsarolással” vádolta meg a FIFA-t.
Az UEFA pedig közölte, hogy „jogi lépéseket” fontolgat az FFE terve kapcsán, és felszólította a FIFA-t, hogy minden, a tervvel kapcsolatos dokumentumot őrizzen meg.
Szerda esti hírek szerint Infantino megtartotta a pozícióját a szerdai találkozó után, ahol a szövetség vezetőségének többsége kiállt mellette. Az elnök ugyanakkor „őszintén elnézést kért” az FFE-ügyben elkövetett hibáiért abban a levélben, amelyet a FIFA alelnökeinek, tanácsának és mind a 211 tagszervezetnek elküldött.
Csak a Mol és a Richter tartja magát. 
