„A felszámolási projekt” – ezzel a címmel közölte a héten a B’Tselem izraeli emberi jogi szervezet a tanulmányát Ciszjordániáról. A 249 oldalas dokumentum több mint kétezer palesztin személyes beszámolójára és arra a több mint három évtizedes munkára támaszkodik, amely – mint a szervezet fogalmaz – dokumentálja „az izraeli apartheid rezsim emberi jogi visszaéléseit” Ciszjordániában.
Új fokozatba kapcsolt a megszállás
A jelentés legfőbb megállapítása, hogy a zsidó állam „szisztematikusan felszámolja a palesztin kollektív életet” Ciszjordániában. A jelenlegi Netanjahu-kormány beiktatása, 2022 vége és különösen 2023. október 7-e (a Hamász-terrortámadás) óta Izrael drámaian fokozta a támadásait, amely a palesztinok életének minden aspektusát érinti.
„A palesztinok bármikor ki lehetnek téve a katonák vagy a fegyveres telepesek erőszakának, letartóztathatják és bebörtönözhetik őket, visszaéléseknek és megalázásoknak vannak kitéve, és néha meg is ölik őket” – írja a tanulmány.
Fotó: MTI/EPA/Alaa Badarneh
A ciszjordániai „felszámolási projektet” ma már a korábbinál nyíltabban, közvetlenebbül és erőszakosabban hajtja végre Izrael, az egyre inkább hagyatkozik a hatóságok és a Ciszjordániában működő, állam által támogatott telepes milíciák együttműködésén.
A történések hátteréhez hozzátartozik, hogy Ciszjordániában (Kelet-Jeruzsálemet is beszámítva) jelenleg mintegy 3,3 millió palesztin, valamint 670 ezer zsidó telepes él (közülük 220 ezer Kelet-Jeruzsálemben), akik száma folyamatosan növekszik.
A terület 1967 óta izraeli megszállás alatt áll nemzetközi jogi értelemben. Izrael ezt vitatja, önvédelemre hivatkozik, valamint arra, hogy történelmi-vallási okok miatt nem hajlandó lemondani róla.
A palesztinok ugyanakkor szintén a magukénak tekintik a területet, amely elvileg Gázával együtt alkotja a palesztin államot. Ezt több mint 150 állam már elismerte, a gyakorlatban mégsem létezik. A Netanjahu-kormány pedig már jelezte, hogy – a nemzetközi közösség nagy részével ellentétben – ellenzi annak létrehozását, és biztonsági okokra hivatkozva elutasítja a kétállami megoldást.
Erőszak, elüldözés, terjeszkedés
De pontosan mi történik Ciszjordániában, hogyan számolja vagy próbálja felszámolni Izrael az ottani palesztin életet?
A tanulmány öt módszert azonosított: erőszak és megfélemlítés, a szabad mozgás korlátozása, a gazdaság megfojtása, a társadalom és politika lerombolása, etnikai tisztogatás és területi terjeszkedés. Utóbbi az izraeli telepek folyamatos bővítését jelenti, amit az izraeli kormány a nemzetközi tiltakozás ellenére is folytat.
A ciszjordániai palesztinok élete gyakorlatilag – írja az izraeli tanulmány – állandó veszélyben van. Az elmúlt közel három évben drámaian nőtt az áldozatok száma: 2023. október 7-e és 2026. június 30-a között összesen 1087 palesztint öltek meg, köztük 242 gyereket és 21 nőt. (A telepesek elleni palesztin erőszak ennél nagyságrendekkel kisebb.) Az erőszakot az izraeli hatóságok és a telepes milíciák követik el, akik szinte teljes büntetlenséget élveznek. (Ez a gyakorlatban például a palesztinok házának felgyújtását, megrongálását vagy a palesztin gazdálkodók földjeinek tönkretételét jelenti, amiről rendszeresen érkeznek hírek.)
Október 7-e óta Izrael fokozta a légicsapásokat, a nagyszabású katonai akciókat a sűrűn lakott területeken és a menekülttáborok infrastruktúrájának lerombolását. Az őrizetbe vett vagy letartóztatott palesztinok bántalmazása és kínzása pedig nemcsak büntetésül, hanem elrettentésül is szolgál a tanulmány szerint. (Izrael visszautasítja a vádakat.)
De nem „csupán” mindennapos erőszakról van szó, hanem a napi élet ellehetetlenítéséről.
A jelentés szerint „folyamatos támadás alatt állnak” olyan mindennapi tevékenységek, mint a munkába vagy az iskolába járás, az egészségügyi ellátás, a kapcsolattartás a családtagokkal vagy éppen a földművelés.
Lassú annektálás
És mi mindennek célja? Az izraeli jogvédők szerint nem különálló jogsértésekről van szó, hanem egy átfogó mechanizmusról. Ezáltal megteremtik az izraeli szuverenitást egy olyan területen, ahol „palesztin őslakosok” élnek, és aláássák azok egzisztenciáját marginalizáció, elüldözés, kisajátítás és a területek szétszabdalása révén.
A végcél tehát hosszú távon – úgy tűnik – Ciszjordánia bekebelezése. Bár a területet Izrael hivatalosan nem annektálta („csak” megszállás alatt tartja), a gyakorlatban ezt teszi, méghozzá egyre gyorsuló ütemben – hívta fel a figyelmet ezzel párhuzamosan a brit Chatham House idei elemzése. Ez pedig aláássa a tartós béke feltételeit a térségben.
Mindemiatt múlt héten 11 európai ország (Nagy-Britannia, Franciaország, Dánia, Spanyolország, Finnország, Írország, Izland, Norvégia, Lengyelország, Svédország, Portugália), valamint Kanada szankciókat vezetett be az izraeli telepesek által előállított termékekre. Erre azután került sor, hogy az EU-tagországok nem tudtak megegyezni a közös fellépésben.
Az Orbán-kormány anno rendszeresen megvétózta az izraeli telepesek elleni szankciókat, a Tisza-kormány májusban ugyanakkor támogatott egy ilyen intézkedést – az kétséges, hogy ez a politika fennmarad-e a jövőben.
Sokkoló izraeli dokumentumfilm Gázáról
Palesztin szempontból Gázában még rosszabb a helyzet. Az 1200 áldozatot követelő Hamász-terrortámadás után indult izraeli hadműveletekben több mint 70 ezer palesztin vesztette életét, ENSZ-adatok szerint köztük több mint 21 ezer gyerek; az övezet nagy része romokban áll, a lakosság túlnyomórészt sátrakban él. A B’Tselem és több más emberi jogi szervezet (Human Rights Watch, Amnesty International) is népirtással vádolta meg Izraelt, amely visszautasítja a vádat.
A súlyos vádak azonban egyre szaporodnak. A napokban Izraelben nagy port kavart két izraeli filmrendező, Rachel Szor és Yuval Abraham dokumentumfilmje, a NAZA, amely két tucat olyan katonai és titkosszolgálati forrással készített interjún alapszik, akik segítették Izrael gázai hadműveleteit.
A dokumentumfilm azt a rendszert tárta fel, amely – mint a szinopszis fogalmaz – „a gázai palesztin civilek szándékos és tömeges legyilkolása” mögött áll.
A halálos légicsapásokat nagyban segítette a mesterséges intelligencia, a parancsokat azonban emberek adták ki. „Tudják, hogy az a ház, amit bombáznak, tele van gyerekekkel. Hallják a csecsemők sírását. Mégis kiadják a parancsot egy újabb csapásra” – mondta Yuval Abraham a The Guardiannek. Az egyik forrás szerint megtörtént, hogy egyetlen Hamász-tag likvidálása céljából 500 további ember megölését is jóváhagyták.
A dokumentumfilm óriási felzúdulást keltett hivatalos körökben. Eyal Zamir, az izraeli hadsereg főparancsnoka a valóság szándékos eltorzításának nevezte azt, és jogi lépéseket helyezett kilátásba. Miki Zohar, Izrael kulturális minisztere pedig azt indítványozta, hogy „árulás” miatt vizsgálják meg a rendezők állampolgárságtól való megfosztásának a lehetőségét.
Külföldön ugyanakkor jól fogadták a NAZA-t: a múlt heti Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját, a közönség pedig mintegy 25 perces vastapssal jutalmazta a sokkoló alkotást.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják. A civil célpontok elleni izraeli támadások hátteréről pedig itt írtunk:
A Budapesti Értéktőzsde részvényindexe, a BUX 1793,74 pontos, 1,18 százalékos emelkedéssel, történelmi csúcson, 153 518,25 ponton zárt kedden.
