„Tömegesen gyilkoló gyár” – ezzel a címmel közölt tényfeltáró cikket a +972 nevű izraeli portál az izraeli hadsereg (IDF) gázai hadjáratáról a közelmúltban.
A palesztin ügyekre szakosodott lap a Local Call nevű, szintén izraeli portállal együttműködve az izraeli hírszerzés hét jelenlegi és korábbi tagjával készített interjúkat (beleértve a katonai hírszerzés és a légierő azon tagjait, akik részt vettek a Gázai övezet elleni hadműveletekben). Emellett palesztin szemtanúk beszámolóit, az IDF szóvivője és más izraeli szervek közléseit feldolgozva kereste a választ arra, hogy miként működik valójában az izraeli hadigépezet, és mi alapján választja ki a megsemmisítendő gázai célpontokat.
A portál nyomozásának eredménye szöges ellentétben áll az IDF gyakran hangoztatott állításaival, miszerint csak terrorista célpontokat támad a Gázai övezetben, és igyekszik minimalizálni a civil áldozatok számát.
A cikk megállapításai ugyanakkor nem csak az izraeli vezetésre, hanem a Nyugatra és minden olyan kormányra (köztük a magyar kormányra) is nagyon rossz fényt vetnek, amelyek továbbra is támogatják az izraeli bombázásokat, és nem emelik fel hangjukat a gázai civilek védelmében.
A cél: sokkolás és károkozás
De pontosan mit is állít a +972, és miben cáfolja meg az IDF hivatalos közléseit?
A cikk szerint az izraeli hadsereg a Hamász októberi 7-i terrortámadásai után indított hadműveletei során a korábbinál szélesebb körben engedélyezi a nem katonai célpontok elleni támadásokat, fellazította a várható civil áldozatok miatti korlátozásokat, és mesterséges intelligencia segítségével generál célpontokat.
Mindez a jelek szerint hozzájárult a hadműveletek kezdeti szakaszainak „romboló természetéhez” (az izraeli hadművelet azóta is nagy erőkkel folyik, az egyhetes tűzszünetet leszámítva), valamint ahhoz, hogy a mostani az egyik leghalálosabb katonai támadás a palesztinok ellen az 1948-as Nakba óta (ekkor mintegy 700 ezer palesztint űzött el Izrael otthonából).
Ami a részleteket illeti, a “nem kimondottan katonai jellegű célpontok” kibővítése jegyében az izraeli hadsereg magánlakóhelyeket, középületeket, egyetemeket, infrastruktúrát és toronyházakat is támad – ezeket a célpontokat az IDF „power targets”-ként (erő célpontok) definiálja.
Ezen célpontok támadásának alapvetően az a célja – állítják a portál hírszerzési forrásai, akik minderről első kézből szereztek tapasztalatokat korábban –, hogy kárt okozzanak a palesztin társadalomnak. Tehát olyan sokkot idézzenek elő, amely erős hullámokat vet és „arra ösztönzi a civileket, hogy nyomást gyakoroljanak a Hamászra”.
Október 7-e előtt az IDF a protokoll szerint csak akkor támadott úgynevezett “erő célpontokat,” ha előtte értesítette a bentlévő lakókat a készülő támadásról, hogy evakuálhassák az épületet. Október 7-e után azonban több esetben elmaradt a figyelmeztetés helyszíni beszámolók és videók szerint, és emiatt teljes családok estek áldozatul a támadásoknak.
"Semmi sem véletlen"
A lap forrásai beszéltek arról is, hogy az izraeli hadsereg ismeri a potenciális célpontok, köztük a lakóépületek túlnyomó többségét és tudja, hogy hány civil fogja valószínűleg életét veszíteni az ellenük intézett támadásban. A hadsereg illetékes egységei tehát már a támadás megindítása előtt tisztában vannak a várható civil áldozatok nagyságával.
A hadsereg így azt is tudja, hogy egy Hamász-vezető megölése potenciálisan mekkora „járulékos kárral” jár.
A portál forrásai megvitattak egy konkrét esetet, amikor az izraeli hadsereg jóváhagyta több száz palesztin civil meggyilkolását egyetlen Hamász-vezető likvidálása érdekében.
„Semmi sem történik véletlenül” – mondta egy forrás. – „Ha egy hároméves kislányt megölnek a gázai otthonában, akkor az azért történik, mert valaki a hadseregben úgy döntött, hogy ez nem számít – hogy ez megér annyit, hogy egy másik célpontot eltaláljanak. Mi nem a Hamász vagyunk. Ezek nem össze-vissza kilőtt rakéták. Minden szándékosan történik. Pontosan tudjuk, hogy mekkora járulékos kár van minden otthonban.”
Az izraeli források szerint a hadsereg négy kategóriába sorolja a célpontokat: taktikai célpontok (katonai objektumok, rakétakilövők stb.), föld alatti célpontok, a már említett „erő célpontok,” valamint „családi otthonok” vagy „operatív célpontok” – ezeket akkor is célba veszik, ha az adott épületben csak egyetlen Hamász-tag lakik.
Az egyik forrás szerint arra is kérték őket, hogy olyan sokemeletes épületeket keressenek célpontként, amelyek valamilyen módon köthetők valamilyen militáns csoporthoz (például egy irodája van ott a szervezetnek).
Ez valójában ürügy arra, hogy támadást indítsanak az épület ellen, ezáltal minél nagyobb rombolást okozzanak – és így helyezzék civil nyomás alá a Hamászt és társait. De „ha ezt így kimondanák (…), akkor ez terrorizmusnak lenne tekinthető. Ezért nem mondják ki.”
Tömeggyilkos gyár
A cikk szerint a célpontok és a civil áldozatok nagy számának másik oka a Habsora nevű rendszer széleskörű használata. Ez nagyrészt mesterséges intelligenciára épül, és szinte automatikusan képes célpontok generálására olyan ütemben, amely jóval meghaladja a korábbi lehetőségeket.
Ez a rendszer – mint ahogy az izraeli hírszerzés egyik volt tisztje fogalmazott – lényegesen megkönnyíti a „tömegesen gyilkoló gyár” működését.
A mesterséges intelligencián alapuló rendszerek segítségével a hadsereg olyan lakóépületeket is nagy számban célba vesz, amelyekben csak egyetlen Hamasz-tag lakhelye található. Palesztin szemtanúk vallomása szerint pedig számos olyan lakóépületet is támadás ér, amely egyetlen Hamász-taghoz vagy más militáns csoporthoz sem köthető.
Az ilyen csapásokban egész családok veszíthetik életüket – a háború első két hónapjában több mint 300 család veszítette el 10 vagy annál több tagját. Ráadásul a célba vett otthonok többségében a lap forrásai szerint „nincs katonai aktivitás” (azaz nem ezekből indítja a rakétáit a Hamász).
Az izraeli célok között szerepel az is, hogy „minél több Hamász-harcost öljenek meg” – az arra vonatkozó korlátozást, hogy ez mennyi civil áldozattal járhat, jelentősen lazították.
Mindez összhangban van az izraeli vezetés egyes nyilatkozataival, miszerint az október 7-i terrortámadásra adott válasz „teljesen más nagyságú” lesz, mint a korábbiak.
„A hangsúly a romboláson van, nem pedig a pontosságon,” mondta például Daniel Hagari, az IDF szóvivője október 9-én a lap szerint.
Az izraeli vezetés továbbra is azt állítja, hogy figyelembe veszi a nemzetközi humanitárius jogot, támadásai pedig a Hamász felszámolására irányulnak. A +972-nek adott válaszukban szintén azt írták, hogy katonai célpontokat támadnak, nem támadnak civileket, a nemzetközi joggal összhangban cselekednek, és a Hamász az, amely élő pajzsként használja a civileket.
12 ezer nő és gyerek áldozat
Nemzetközi szinten mindenesetre egyre súlyosabb vádak fogalmazódnak meg az izraeli kormánnyal és a hadsereggel szemben.
Emberi jogi szervezetek, a Human Rights Watch és az Amnesty International már a háború első heteiben azt állították, hogy a Hamász mellett az izraeli hadsereg is háborús bűnöket követ el. Az ENSZ-szakértők már október közepén arra figyelmeztettek, hogy fennáll a népirtás veszélye, Craig Mokhiber, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatalának a New York-i vezetője pedig október végén a népirtás tankönyvi példájának nevezte a gázai vérontást, és lemondott a posztjáról.
Ami a konkrét számokat illeti, a Hamász október 7-i terrortámadásaiban mintegy 1200-an vesztették életüket. Az izraeli légicsapásokban már több mint 16 ezer palesztin halt meg az Egészségügyi Világszervezet által is elfogadott gázai közlések szerint, közülük 7112 gyerek és 4885 nő. Mintegy 7000 ember hivatalosan eltűnt – ők feltehetően a romok alatt vannak.
A folyamat folytatódni fog, összesen mintegy száz döntés bemutatásával. 
