Noha a múlt héten már az egész világ követelte az állandó tűzszünetet Gázában, Izrael újraindította hadműveleteit. Az izraeli kormányfő hosszú háborút akar, hogy maximalizálja esélyeit a Hamász felszámolására – és hogy késleltesse az elkerülhetetlen háború utáni politikai elszámoltatást az izraeli biztonsági kudarc miatt, amely október 7-én annyi vérontáshoz vezetett.
A Fehér Ház egyetért azzal, hogy a Hamászt el kell pusztítani, de a háborúnak a lehető legrövidebbnek kell lennie, hogy korlátozza az amerikai érdekek elleni nemzetközi, valamint a saját belpolitikai visszahatást. Bár ez már a Globális Délen a veszett fejsze nyele.
Gáza jövője
November 7-én Netanjahu miniszterelnök bejelentette, hogy Izrael határozatlan ideig fenntartja a "teljes biztonsági felelősséget" a Gázai övezetben, tehát nyilvánvalóan nem tervezi az áttérést a diplomáciai folyamatra. Ez megnyitja az utat egy tarthatatlan politikai helyzet előtt, amelyet Washington egyértelműen nem tart kívánatosnak.
Minden jel szerint az izraeli hadsereg (IDF) nem fogja többé távolról irányítani Gázát, ahogyan azt 2005 szeptemberi átcsoportosítása óta tette. A mostani hadműveletek után az izraeli katonai erők várhatóan a Gázai övezeten belülről fogják ellenőrizni az övezetet, ahogyan azt 1967 és 2005 között tették.
Ennek az új rendszernek az alapjai már ki is alakultak. Új ellenőrzőpontok választják el Gáza északi felét a déli felétől, és megakadályozzák, hogy a menekültek visszatérjenek otthonaikba.
A hétvégén Izrael a Gázai övezet mintegy 28 százalékát jelölte ki evakuálásra olyan feltételek mellett, hogy a már evakuáltak nem térhettek vissza otthonaikba. Kétségtelen, hogy újra katonai támaszpontokat állítanak fel, valószínűleg azokon a területeken, ahol az IDF 2005-ig állomásozott, a Katif tömbben és máshol.
Bár Biden elnök szerint ez "nagy hiba" lenne, Netanjahu pedig "irreálisnak" nevezte az ötletet, egy november végi asdódi gyűlésen több száz aktivista a Gázai övezet egykori zsidó településeinek újjáépítésére szólított fel.
A Channel 12 nevű izraeli televízió múlt havi országos felmérése szerint a válaszadók 44 százaléka támogatja az izraeli telepek újbóli létrehozását a Gázai övezetben, 39 százalék ellenzi a lépést, 17 százalék pedig bizonytalan. Netanjahu jobboldali blokkjának hívei között 68 százalék támogatja a lépést.
Izraelnek a Gázai övezet egésze feletti vitathatatlan biztonsági ellenőrzésre való törekvésének egyik következménye a Hamász nemzeti és biztonsági intézményeinek megsemmisítésére irányuló állandó kampány.
Egyelőre nincs palesztin partner ehhez a biztonsági rendszerhez, amely tulajdonképpen az egész Gázai övezetet a B övezetbe sorolná – ez a ciszjordániai terület 1993-as oslói megállapodás szerinti megjelölése, ahol Izrael teljes biztonsági ellenőrzést gyakorol.
A Hamász pozíciója
A Hamász meglepő rugalmasságról és képességekről tett tanúbizonyságot 1987-es megalakulása óta. Joáv Galant izraeli védelmi miniszter ígérete, miszerint eltünteti a Hamászt a föld színéről, emlékeztet Ehud Olmert korábbi miniszterelnöknek a 2006-os háború kezdetén tett ígéretére, miszerint "örökre" eltávolítja a Hezbollahot Dél-Libanonból.
De a Hamász – a Hezbollahhoz hasonlóan – egyszerűen a túléléssel győzelmet arathat majd. Bár Libanon sokat szenvedett, a Hezbollah megerősödve tért vissza.
Ahogyan a szárazföldi műveletek már Gáza déli részén is tombolnak, a nemzetközi közösségben egyre többen Izraelt fogják egyértelmű felelőssé tenni a humanitárius katasztrófáért.
Valóban, az IDF-nek egyre nehezebb lesz azonosítani és megsemmisíteni a Hamász személyi állományát.
Gázában minden tíz percben meghal egy gyermek – panaszolta az Egészségügyi Világszervezet igazgatója. Csak az első három hétben több gyermek halt meg Gázában, mint a világ összes többi konfliktusában egy év alatt – jelentette be a Save the Children segélyszervezet. (Gázai közlések szerint a palesztin halálos áldozatok száma már mintegy 16 ezer, közülük 11 ezer nő és gyerek. 6800 embert eltűntként tartanak számon. Izraeli oldalon mintegy 1200-en haltak meg a Hamász támadásaiban – a szerk.)
A Hamász messze nem népszerű Gázában, de nincsenek életképes riválisai.
Nincsenek olyan szereplők, amelyek hajlandóak és képesek lennének helyette kormányozni. Bármilyen izraeli újbóli megszállás folyamatos lázadást generálna.
Washington azt szeretné, ha a Palesztin Hatóság visszatérne Gázába, de sem ő, sem egyetlen arab állam sem kockáztatja meg, hogy új megszálló erőnek tekintsék. A nemzetközi adományozók továbbra is fizetni fogják a humanitárius segélyek számláját, lehetővé téve a Hamász számára, hogy továbbra is irányítsa a Gázai övezetet, miközben a felelősség nagy része alól kibújik.
Netanjahu játszmája
Mivel a háború múlt pénteken új szakaszba lépett a hétnapos tűzszünet összeomlásával és a megújult izraeli hadjárattal, Netanjahu olyan megoldást keres – beleértve a Hamász három legfőbb gázai vezetőjének célzott likvidálását –, amely megnyugtatná koalícióját, elhallgattatná kritikusait és kielégítené a lakosságot, amely kétségbeesetten várja, hogy hazahozza a megmaradt gázai túszokat és legyőzze a Hamászt.
A háborút a teljes politikai spektrum támogatja, és az egyik ellenzéki párt csatlakozott is Netanjahu koalíciójához, hogy sürgősségi egységkormányt és háborús kabinetet alakítson. Az egység lépését az izraeli közvélemény széles körben ünnepelte, mint annak jelét, hogy a politikusok a bürokrácián átvágva kezelik a háborús erőfeszítéseket.
Netanjahunak azonban még mindig kezelnie kell a vezetőségen belüli nézeteltéréseket a túsztárgyalások, a humanitárius segélyek és a háború vezetése kapcsán. Ben-Gvir, a szélsőséges nemzetbiztonsági miniszter például a tűzszünet alatt azzal fenyegetőzött, hogy megbuktatja a kormányt, ha a háború nem folytatódik.
Az amerikai diplomácia a romok alatt
Amerikai gyámság alatt a Trump-korszak Ábrahám-megállapodásai kiszélesítették volna a béke körét az arab államok és Izrael között, ténylegesen véget vetve az arab-izraeli konfliktusnak, stabilitást és jólétet hozva egy olyan régiónak, amelynek erre nagy szüksége van.
Miközben a regionális riválisok kibékítették nézeteltéréseiket – a palesztinok érdekeit látványosan semmibe véve –, Washington újra az indo-csendes-óceáni térségre összpontosíthatta volna a figyelmét, katonai és diplomáciai eszközöket csoportosítva át Kína ellen.
A gázai háború mindezt alapjaiban forgatta föl. A jelenlegi körülmények ijesztő új kihívások elé állítják a Biden-kormányzatot, beleértve a szélesebb regionális konfrontáció fenyegetését.
A végjáték
A korábbi konfliktusok ha nem is teljes körű, de jelentős, Washington által irányított béketeremtő erőfeszítésekhez vezettek. Blinken külügyminiszter november elején Tokióban arról beszélt, hogy "meg kell teremteni a tartós béke és biztonság feltételeit, és a diplomáciai erőfeszítéseinket most ennek szem előtt tartásával kell kialakítani". Az biztos, hogy a jelentések szerint a külügyminisztérium alacsonyabb szintjein már folynak megbeszélések a jövőbeli békefolyamat részleteiről.
A Biden-kormányzatnak gyorsan kell cselekednie, és konkrét terveket és határidőket kell felajánlania a konfliktus utáni elvárások kialakítására és a felek prioritásainak meghatározására. Ha nem teszi, akkor minden oldalon a legradikálisabb elemek fogják meghatározni a napirendet.
Mindenekelőtt magának Bidennek is hajlandónak kell lennie arra, hogy elnökségét jelentős diplomáciai erőfeszítésre kötelezze, amely valószínűleg nyomást és ösztönzést is magában foglal majd, hogy minden fél számára növelje a tétet, ha nem működnek együtt. Az együttműködés jelenleg valószínűtlennek tűnik, de az intenzív válságok már korábban is tettek elnököket erős béketeremtőkké.
A NATO fontossága mellett érvelt Johann Wadephul német külügyminiszter. 
