Most az utolsó szalmaszálat is elveheti a magyar kormány Ukrajnától?

A tény: Ukrajnának 2026 második negyedévétől jelentős pénzügyi segítségre van szüksége.  Az országnak csak 2026-ban közel 52 milliárd euró külső forrásra kellene ahhoz, hogy a hadi kiadásait fedezze, 2026-ban és 2027-ben pedig a mostani becslések szerint összesen legalább 134 milliárd eurós segítségre lenne szüksége, hogy betemesse a kiadásai és a bevételei között tátongó szakadékot.

És ebben gyakorlatilag csak Európára számíthat. Az Egyesült Államok Trump politikájának megfelelően kiszállt Ukrajna finanszírozásából. Ugyan katonai eszközöket – pénzért, pontosabban európai pénzért – továbbra is szállít, illetve az Oroszország elleni további szankciókkal is hajlandónak látszik az ukrán ügyet segíteni, „ingyen” pénzről hallani sem akarnak a Fehér Házban. Más országok pedig ugyan sokat segítettek és segíthetnek Ukrajnának (Japán vagy éppen Kanada például eddig nagyjából 12, illetve 8,5 milliárd euró pénzügyi segítséget nyújtott, és ezzel az USA mögött a második, illetve harmadik helyen állnak e tekintetben), több tízmilliárdos lyukakat csak Ukrajna európai szövetségesei (és elsősorban az Európai Unió) lehetnek képesek betömni.

Ursula von der Leyen levelét megírta

Erről szól az a levél, amelyet Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke hétfőn küldött el a tagállamok vezetőinek. Ebben Von der Leyen azt írja, hogy „az Ukrajna finanszírozásából hiányzó összeg jelentős”, azonban – amennyiben sikerül megoldást találni a helyzetre – az „lehetővé teszi az Oroszországra helyezett nyomás fenntartását, megtagadni tőle a győzelem reményét, és lefektetni az alapokat a harcok felfüggesztéséhez, illetve előkészíteni a régóta várt béketárgyalások alapjait”.

A Bizottság elnöke alapvetően három megoldási lehetőséget vázolt fel:

• tagállami, kétoldalú segélyek
• közös, uniós hitelfelvétel
• a befagyasztott orosz eszközökhöz kapcsolt hitel.

De, tegyük hozzá, van egy ki nem mondott negyedik opció: Ukrajna sorsára hagyása. Az nem kérdés, hogy Orbán Viktor erre szavaz majd. Hétfőn videót tett közzé, amelyben éppen válaszát fogalmazza a bizottság elnökének levelére.

„Megdöbbentő dolog, hogy amíg Ukrajnában egy háborús maffia elteszi az európai emberek pénzét, a Jóisten tudja, pontosan hova, addig ahelyett, hogy ellenőrzést rendelnénk el, esetleg felfüggesztenénk a további kifizetéseket, azt javasolja Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, hogy küldjünk még több pénzt” – mondja ebben a miniszterelnök, aki azt is hozzátette, hogy még kedden igyekszik válaszolni is a levélre, méghozzá civilizált hangnemben.

„„Próbálom megfékezni az első reflexeimet, hogy udvarias levelet írjak”

– mondja, Majd arról beszél, hogy Von der Leyen elképzelése „olyan, mintha úgy akarnánk leszoktatni egy alkoholistát az ivásról, hogy küldünk neki még egy láda vodkát”.

Emlékezhetünk, Orbán Viktor 2024 elején már nagyon közel került ahhoz, hogy megakadályozza az Ukrajnának nyújtott uniós segítségnyújtást – de akkor végül az utolsó pillanatban elrántotta a kormányt, és bizonyos feltételekért cserébe végül nem vétózta meg az akkor 26 tagállam által támogatott, 50 milliárd eurós hitel- és segélycsomagot.

Ezúttal azonban jobbak Orbán Viktor esélyei. Miközben a három megoldásból csak egyet – a közös hitelfelvételt – tudja a magyar kormányfő mindenképpen megvétózni, ez is elég lehet. Ugyanis most nincs igazán egyedül. Bár Robert Fico szlovák miniszterelnökön kívül egyetlen uniós vezető sem mondott olyat, hogy el kéne vágni az Ukrajnát életben tartó köldökzsinórt, ebben az esetben is igaz: nem a szavakat, hanem a tetteket kell figyelni.

Kivesszük az orosz pénzt a fagyasztóból?

A helyzet ugyanis nagyjából az, hogy néhány – a háború ügyében leginkább elhivatott – tagállamon kívül senki nem lelkesedik az ötletért, hogy újabb költségekbe verje magát Ukrajna támogatásáért. Ezt elkerülni pedig csak az uniós „széfekben” őrzött, befagyasztott orosz vagyon felhasználásával lehetne.

Csakhogy pontosan ez a megoldás ütközött falnak az Európai Tanács októberi ülésen, amely előtt Belgium közölte, nem járul hozzá a zömében a belga joghatóság alá tartozó Euroclearnél tárolt orosz vagyon felhasználásához. Ez a gyakorlatban valahogy úgy nézne ki, hogy Ukrajna ebből a pénzből kap kamatmentes hitelt, amit visszafizetnie csak akkor kellene, ha Oroszország elkezd jóvátételt fizetni az Ukrajnának okozott károkért.

Az egyik kulcsszó azonban a valahogy. A belga kormánynak ugyanis a fő baja az a tervvel, hogy nincs igazán kidolgozva. A belgák attól tartanak, hogy egy ilyen húzás után Oroszország jogi és egyéb úton próbálna elégtételt venni – és nem az EU-n, hanem kifejezetten Belgiumon. Hiszen mi van akkor, ha egy nemzetközi bíróság úgy ítél, hogy törvénytelen volt az orosz vagyon ilyen felhasználása? Belgiumnak kellene visszafizetni az eurótízmilliárdokat? És mi van akkor, ha harmadik országok elkezdik kimenekíteni az euróban, Belgiumban tartott vagyonukat, attól tartva, hogy az orosz eszközök einstandolása precedenst teremthet?

Utóbbi lehetőség más uniós döntéshozókat is aggaszt, hiszen az unióban, euróban tartott eszközök iránti bizalom megtörése komoly következményekkel járhatna az egész uniós gazdaságra nézve.

Ezért is jogos elvárás, hogy az Európai Bizottság nagyon is részletes tervvel álljon elő, hogy pontosan mi is fog történni, és hogyan kezelné az unió a fellépő kockázatokat. Csakhogy ilyet – egyelőre – nem prezentáltak. Ehelyett egyelőre homályos ígéretek vannak csak arról, hogy a kockázatokat valamilyen formában közösen fogják viselni a tagállamok.

„Ha az Európai Tanács ülésén döntést akarunk hozni, akkor most meg kell csinálnunk a házifeladatunkat – fogalmazott a Politicónak egy magas rangú belga tisztviselő. – Mindenki megoldást akar, de nem fogjuk leokézni addig, amíg nem tudjuk részletesen, miről is beszélünk.”

Hasonlóan nyilatkozott egy közép-európai ország diplomatája is a kérdésről:

„Nincs reális opció a befagyasztott vagyon felhasználásán kívül. A bizottságnak be kéne fejezni az időhúzást, és több részletet közölni a tagállamokkal, hogy tudhassák, mit támogatnak.”

Von der Leyen levelében azt írja, hogy a mellékletben részletesebben is le vannak írva az egyes opciók – ezeket azonban egyelőre nem ismerjük.

Többen, köztük például a finn elnök, Alexander Stubb arra számítanak, hogy valamiféle hibrid megoldás jöhet, azaz a három opcióból jöhetne össze valahogy a szükséges támogatás – csakhogy ez nem oldaná meg a fenti megoldások problémáit, legfeljebb azok súlyát csökkentené.

Nincs más megoldás?

Márpedig nemcsak a befagyasztott orosz forrásokkal vannak problémák. Tényleg úgy tűnik, hogy nincs igazán más opció. Az újabb közös uniós hitelfelvételt a magyar kormány szinte biztosan meg fogja vétózni. Magyarország „nem áll készen elfogadni semmilyen olyan döntést, amely további jogi kockázatot vagy pénzügyi kötelezettséget ró a magyar kormányra azért, hogy garantáljuk az Ukrajnának fizetett összegeket” – jelentette ki Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter a Politico kérdésére.

Persze abban senki sem akadályozhatja meg az Ukrajna mellett kiálló kormányokat, hogy saját büdzséjük terhére, saját döntéssel küldjenek pénzt Ukrajnának. Összességében azért egyébként nincs annyira sok pénzről szó. Ha mindenki „beszállna a buliba”, akkor az Ukrajna számára élet-halál kérdést jelentő segítség az egyes tagállamok GDP-jének nagyjából 0,16 és 0,27 százalékára rúgna.

Ha Magyarország kivonja magát – és nyilván ezt tenné a jelen vezetés alatt –, az nem sokat mozdítana a mutatón, de ha a példa ragadós, akkor a segíteni hajlandó tagállamoknak vagy azzal kell szembesülnie, hogy egyre nagyobb és nagyobb rész jut rájuk, vagy azzal, hogy hiába perkálnak le eurómilliárdokat, Ukrajna mégis csődbe megy.

Márpedig mindez egyben egyfajta játékelméleti probléma is. Ugyan vannak európai kormányok, amelyek morális kötelességként, esetleg saját jól felfogott stratégiai érdekükként tekintenek Ukrajna támogatására, senki nem szeret „jó pénzt dobni a rossz után”. Azaz ha elkerülhetetlennek látszik Ukrajna veresége – márpedig egy pénzügyi csőd előbb vagy utóbb biztosan ezt jelentené –, akkor a korábban küldött támogatásokkal is nehéz lesz elszámolni a választók felé, az újabb támogatások küldése pedig még súlyosabb hibának tűnne.

Ráadásul mindez – hasonló okokból – az Európán kívüli államok elhatározását is megingathatja, emlékezzünk például Japán vagy Kanada példájára. Ha azt látják, hogy az orosz birodalmi ambíciók által leginkább fenyegetett Európai Unió húzza a száját, akkor felvetődhet bennük, hogy ők miért adjanak még több pénzt Ukrajnának – különösen akkor, ha egyre valószínűbb, hogy a végkimenet mégis az ukrán államcsőd és vereség lenne.

Arról nem is beszélve, hogy a saját gazdasági problémáival küszködő Oroszország számára milyen bátorítást jelentene mindez: ha még egy kicsit valahogy kihúzzuk, akkor elfogynak Ukrajna támogatói, és elfogy majd szépen az ukrán ellenállás is.

És az óra ketyeg. Az Európai Tanács idei utolsó ülését egy hónap múlva, december 18-án tartják, és ha ott nem születik döntés Ukrajna további finanszírozásáról, akkor reális lehetőség lesz, hogy Ukrajna előbb fogy ki a pénzből, mint a katonából vagy az akaratból.

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.