Infláció – természetesen pontosan nem tudjuk, csak feltételezzük, de ez a kifejezés időnként fel-felbukkanhat Orbán Viktor és hűséges nemzetgazdasági minisztere, Nagy Márton rémálmaiban. Hiszen hiába érzik (és kommunikálják is) úgy, hogy mindent megtesznek – korábban ársapkát húztak az üzemanyagokra és egyes élelmiszerekre, aztán árfigyelőt indítottak, majd jött az árrésstop, amelynek immár harmadik meghosszabbítása jövő február végéig tart és az e hónap végéig érvényes etaphoz képest több élelmiszerre –, az a fránya infláció csak nem akar csökkenni. Az éves fogyasztóiár-index négy hónapja változatlan, 4,3 százalék.
Ennél az adataikat cikkünk megjelenéséig velünk együtt közzétett 40 európai országból mindössze tizenegyben volt nagyobb a pénzromlás üteme. Közülük azonban csak három – Bulgária, Észtország és Románia – tagja az Európai Uniónak.
A legnagyobb infláció Törökországban tombol – szó szerint, miután az utóbbi hónapok kínkeserves erőfeszítései ellenére még mindig 30 százalék feletti az éves fogyasztóiár-index Erdogan államában (igaz, 70 százalékról indultak). Hogy érzékeltessük, ez mennyire magas szám: e rangsorban közel harmadakkora, 10,9 százalékos inflációval következik Ukrajna, majd 9,8 százalékossal Románia.
Keleti szomszédunk így értelemszerűen egyúttal az uniós sereghajtó is – tudjuk, ez milyen érzés, az utóbbi években kétszer is, 2023 elején és 2025 elején átéltük. Most tehát örülnünk kéne annak, hogy csak a negyedikek vagyunk hátulról.
Csakhogy a velünk általában egy kalap alá vett közép- és kelet-európai volt szocialista országok közül a románok mellett csak a bolgárok nézik a hátunkat, a maguk 5,3 százalékos rátájával. A többi, a háború és a szankciók hatása által ugyanúgy sújtott régiós állam éves októberi inflációja így alakult:
- Szlovákia 3,7
- Horvátország 3,6
- Szlovénia 3,1
- Lengyelország 2,8
- Csehország 2,5
százalék.
A hazai infláció stagnálása nemcsak a már említett árrésstop megléte miatt aggasztó, hanem azért is, mert a kontinentális októberi adatok arra utalnak, hogy Európa-szerte enyhül az inflációs nyomás. A Privátbankár Inflációs Körkép immár hároméves történetében több mint egy éve fordult elő, hogy ilyen sok országnak sikerült az egyik hónapról a másikra mérsékelnie a pénzromlását, szám szerint októberben a 40 európai államból 24-nek.
A legnagyobb mértékben, 0,7 százalékponttal Finnországnak, amely rátája ezzel mínuszba is került – hasonlót csak az inflációs rangsor élén álló Ciprus tud felmutatni. A havi inflációcsökkentők listájának második helyén hármas holtverseny alakult ki, az egyaránt 0,6 százalékponttal javuló Észtország, Horvátország és Szlovákia között.
Hozzánk hasonlóan három európai országban merevedett meg szeptemberről októberre az éves fogyasztóiár-index: Ausztriában, Luxemburgban és Svédországban.
Kereken egy tucatnyian pedig az éves inflációjuk emelkedését jelentették. A legmagasabbat, 0,5-0,5 százalékpontosat Észak-Macedónia és Szlovénia, amelyeket ugyancsak azonos mértékű, 0,4-0,4 százalékpontos romlással Ciprus és Koszovó követ.
Nagyjából hasonló képet mutatnak az októberi harmonizált fogyasztóiár-indexek, amelyeket szerdán délelőtt tesz közzé az Európai Bizottság Luxembourgban székelő statisztikai hivatala, az Eurostat.
Ez az az egységes módszertan alapján számított mutató, amellyel mérik és összehasonlítják az EU tagállamainak inflációját. Azt mutatja meg, hogy egy meghatározott időszak alatt (általában havi vagy éves összevetésben) mennyivel változtak a fogyasztók által megvásárolt termékek és szolgáltatások átlagos árai. Azért nevezik harmonizáltnak, mert az EU-tagországok statisztikai hivatalai ugyanazt a szabványosított módszertant alkalmazzák, így az adatok összehasonlíthatók egymással és az egész EU-ra, illetve az eurózónára vonatkozóan.
Bár három ország – Lengyelország, Málta és Románia – még nem tette közzé a harmonizált fogyasztóiár-indexét, a Privátbankár Inflációs Körkép becslése szerint közülük csak a románoké lesz magasabb.
Frissítés:
A közzétett adatok szerint Észtország és Románia mellett Lettország rátája is meghaladta Magyarországét.
Ez azt jelenti, hogy az észtekkel együtt már csak három országot előzhetünk meg ebben az összevetésben, miközben egy hónappal korábban még négyet. (Grafikonunk már a friss állapotot tükrözi.)
Pedig az infláció egyik talán leghatékonyabb monetáris ellenszerét, a jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank a növekedési álmokat immár évek óta hasztalan kergető kormány nyomására sem hajlandó csökkenteni – a keddi kamatdöntő ülésen is maradt az immár tavaly szeptember óta 6,5 százalékos irányadó ráta. Igaz, mindössze négy központi bank lazított, a bolgár, a lengyel, az orosz és a török. De már senki sem emelt – ami szintén azt sugallja, hogy nem tartanak annyira az inflációtól.
Ami pedig a visszatekintő reálkamatokat illeti, nos, ebben az összevetésben ugyanúgy a kilencedikek vagyunk, mint egy hónappal korábban – a stagnáló infláció és a változatlan jegybanki alapkamat miatt immár negyedik hónapja ugyanakkora, 2,2 százalékpontos mutatóval.
Más kérdés, hogy – amint azt valamennyi körképünk ismertetésekor nem győzzük hangsúlyozni – a visszatekintőnél lényegesebb az előretekintő reálkamat. Vagyis az, amely azt mutatja meg, hogy a most bankbetétbe tett, illetve befektetett megtakarításainkra fizetett kamatok, hozamok hogyan aránylanak az azok felvételéig végbement inflációhoz:
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
A próbálkozás életveszélyes kockázattal jár. 
