"Abszolút nincs semmilyen fix terv. Fel lehet vázolni néhány ötletet, de a megvalósításukhoz több hétig, hónapig tartó diplomáciai munka szükséges” – mondta a BBC-nek egy nyugati diplomata azzal kapcsolatban, hogy mi lesz majd a Gázai övezettel és az ott élőkkel az Izrael és a Hamász szélsőséges palesztin szervezet közötti háború után.
Megváltoztatnák a Közel-Keletet
Más nyugati diplomaták, akik már intenzíven egyeztetnek izraeli diplomatákkal a jövőről, szintén úgy nyilatkoztak, hogy egyelőre semmi sem biztos.
Továbbra is kérdés, hogy mire gondolt Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök, amikor azt mondta, hogy „meg fogjuk változtatni a Közel-Keletet”, és mit jelent majd Gázára nézve Joe Biden megjegyzése, miszerint „nincs visszatérés” az október 7-e, tehát a Hamász terrortámadása előtti állapothoz.
Az amerikai elnök szerint a „Hamász nem terrorizálhatja tovább Izraelt (…) és ha vége lesz a válságnak, kell egy vízió arról, hogy mi jön majd azután. Szerintünk kétállami megoldásra van szükség.” Arra azonban már nem tért ki, hogy ki és hogyan kormányozza majd a Gázai övezetet.
Egyelőre csak annyi biztos, hogy Izrael – mint Benjámin Netanjahu fogalmazott – le akarja rombolni a Hamászt. Az összes hamászos „halott ember”, jelentette ki még október 11-én, a terrortámadás után létrehozott nemzeti egységkormány megalakulásakor. Benny Gantz ellenzéki vezér pedig azt hangoztatta, hogy "készek letörölni a Föld színéről azt a dolgot, amit Hamásznak hívnak”.
Megdönthető-e a Hamász?
Ez azonban nem lesz olyan egyszerű – még akkor sem, ha katonailag legyőzik majd az övezetet mintegy 16 éve uraló szervezetet.
A Hamász ugyanis egy eszme, amit nem tud csak úgy eltörölni Izrael, figyelmeztet Michael Milshtein, a Tel-Aviv-i Egyetem Moshe Dayan Központ Palesztin Tanulmányok Központjának a vezetője.
„Ez nem ugyanaz, mint Berlinben 1945-ben, amikor kitűzték a Reichstagra a zászlót, és annyi volt” – mondta a szakértő a brit lapnak, a Szovjetunió náci Németország elleni győzelmére utalva. (Bár ez ott sem volt ilyen egyszerű, ezért a nyugati hatalmak úgynevezett nácitlanítással próbálták átnevelni a német társadalmat – a szerk.)
Szerinte Izrael nem követheti el azt a hibát, mint amit az Egyesült Államok elkövetett a 2003-as – jogtalanul indított – iraki háború után, amikor az amerikaiak megpróbálták kitörölni a társadalomból Szaddám Husszein rezsimjének nyomait.
A próbálkozás csúfos kudarcot vallott, az iraki diktátor bukását hosszú évekig tartó, óriási véráldozatokkal járó felkelés követte.
„Ne legyenek illúzióik az uralkodó párt kiirtásával vagy az emberek gondolkodásának megváltoztatásával kapcsolatban. Ez nem fog menni”, vélekedett Milshtein.
Ugyanezt mondják a palesztinok. „A Hamász népszerű, alulról építkező szervezet. Ha meg akarják dönteni, akkor etnikai tisztogatást kell végrehajtaniuk egész Gázában”, véli Mustafa Barghouti, a Palesztin Nemzeti Kezdeményezés nevű párt elnöke.
Káncz Csaba külpolitikai szakértő, állandó szerzőnk a hét videójában pedig szintén arról beszélt, hogy Izraelnek nincs „exit stratégiája” – azaz nincs terve arra, hogy mi lesz majd a katonai győzelem után –, a Hamász pedig „elképesztő módon be van ágyazva az egész gázai társadalomba”.
És ha le is győzik, mi és ki lesz majd helyette? Ki fogja uralni az övezetet? „Ez az egymillió dolláros kérdés” – mondta Milshtein.
Megszállás vagy elűzés?
Katonai értelemben persze vannak tervek, amelyek a Hamász katonai legyőzése mellett a Gázai övezet egy részének „átvételéről” (azaz egy újabb megszállásról) szólnak. (Izrael 2005-ben kivonult az övezetből, de 2007 óta blokád alatt tartja azt biztonsági okokra hivatkozva.) Ennél távolabbi terv azonban nincs, állítják azok, akiknek már vannak tapasztalataik korábbi válságok idejéről.
„Nem hiszem, hogy létezik életképes, megvalósítható megoldás Gáza számára azt követően, hogy kivonjuk onnan csapatainkat” – vélekedett Haim Tomer, az izraeli hírszerző titkosszolgálat (Moszad) korábbi magasrangú tisztviselője.
Tomer egyébként egy hónapra felfüggesztené a katonai műveleteket a Hamász által fogva tartott túszok kiszabadítása érdekében. Felidézte, hogy a 2012-es gázai összecsapások idején Kairóban folytattak titkos tárgyalásokat, amelyek végül tűzszünethez vezettek.
A Hamász képviselői „az utca másik oldalán” voltak, az egyiptomi közvetítők pedig ingáztak közöttük és az izraeli tárgyalók között.
Tomer szerint most is hasonló mechanizmusra lenne szükség. „Nem érdekel, ha szabadon engedünk néhány ezer hamászos foglyot”, ha cserébe kiszabadulnak az izraeli túszok. Ezt követően Izrael eldönthetné, hogy folytatja a katonai műveletet vagy tartós tűzszünet köt.Tűzszünetre azonban továbbra sem hajlandó az izraeli kormány – az erre felszólító ENSZ-határozat, a segélyszervezetek folyamatok kérése és az övezeten eluralkodó humanitárius katasztrófa ellenére sem.
Visszatérve a távolabbi jövőre, a palesztinok "legmélyebben gyökeredző félelme”, hogy Izrael titokban az elűzésükre készül, azaz több százezer gázai palesztint akar "átterelni" a szomszédos Egyiptomba. Ez már egyszer megtörtént velük: az 1948-as háború után mintegy 700 ezer palesztint űzött el otthonából Izrael.
„A menekülés egy útra szóló jegy. Nem jelenti a visszatérést” – mondta a brit adónak Diana Buttu, a Palesztin Felszabadítási Szervezet korábbi szóvivője.
Az izraeli vezetés egyelőre csak arra szólította fel az Észak-Gázában élő palesztinokat, hogy a katonai műveletek miatt távozzanak az övezet északi részéből délre (de eközben folytatta a déli rész bombázását is). Ugyanakkor Abd el-Fattáh esz-Szíszi, Egyiptom elnöke már hangot adott azon félelmének, hogy Izrael végül Egyiptomba akarja majd átnyomni a palesztinokat.
Kiszivárgott dokumentum
Sőt, a napokban kiszivárgott egy izraeli minisztérium dokumentuma, amely arra tesz javaslatot, hogy az övezet 2,3 millió lakosát „transzferálják” a Sínai-félszigetre, és helyezzék el őket sátorvárosokban, majd állandó városokban.
Tehát az övezet déli felére kényszerített embereket tovább nyomnák délre, a rafahi határátkelőn át Egyiptomba.
Az október 13-án kelt dokumentum szerint Izraelen belül eközben egy biztonsági zónát kellene létrehozni, amely meggátolja a palesztinok visszatérését. Szerintük ez az alternatíva – ami teljeskörű etnikai tisztogatással egyenértékű – lenne a legelőnyösebb Izrael biztonsága szempontjából.
Palesztin vezetők már elítélték a tervet. Az izraeli miniszterelnöki hivatal annyit közölt, hogy csupán egy hipotetikus dokumentumról van szó. Az ugyanakkor – jegyzi meg az AP hírügynökség – mégis növeli Egyiptom félelmét a palesztinok befogadásának kényszerétől, és felszínre hozza a palesztinok 75 évvel ezelőtti traumáját.
Egyelőre tehát beláthatatlan, hogy mi történik majd a háború vége után. Az azonban borítékolható, hogy a civil áldozatok már amúgy is magas száma a szárazföldi offenzívával jelentősen növekedni fog.
Gyerekek ezrei az áldozatok
Az október 7-én kiújult konfliktus során a Hamász terrortámadásaiban több mint 1400 izraeli halt meg, több mint 200-at túszul ejtettek. Az ezt követő izraeli légicsapásokban több mint 8500 ember vesztette életét eddig, mintegy kétharmaduk nő és gyerek. A megszállt Ciszjordániában pedig 121 palesztin és egy izraeli katona halt erőszakos halált október 7-e óta.
A Save the Children segélyszervezet szerint a Gázai övezetben, amely lakosságának mintegy fele kiskorú, több gyereket öltek meg az izraeli légicsapások három hét alatt, mint amennyi éves szinten összesen életét vesztette globálisan fegyveres konfliktusokban 2019 óta.
A Világegészségügyi Szervezet (WHO) szerint küszöbön áll egy közegészégügyi katasztrófa, az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) szerint pedig a gyerekeket szomjhalál fenyegeti.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
Sikeresen indították a Szarmat rakétát. 
