A múlt szombati kairói békecsúcs egy fiaskó volt. Megmutatta, hogy a gázai háború miatt milyen nagy a megosztottság az arab országok és Izrael támogatói között. A kairói csúcstalálkozó résztvevői valószínűleg tisztában voltak azzal, hogy nem lesznek képes előrelépést elérni a béke felé, vagy akár humanitárius segélyt nyújtani a gázai lakosságnak, mivel ezen kérdés és a konfliktust követő politikai megoldás között kapcsolat áll fenn.
A csúcstalálkozó elhamarkodott volt, és csak az arab szolidaritás újabb demonstrációjaként szolgált, mivel a régió valamennyi vezetője ismét elítélte a gázai izraeli akciót, és követelte annak befejezését. A kairói tárgyaló felek (arab és európai országok, az ENSz és az EU vezetői) nem jutottak semmilyen következtetésre vagy közös nyilatkozatra.
Itt az ideje a konfliktus utáni terveknek
Bár egyes izraeli tisztviselők azt mondják, hogy csak a katonai művelet sikerére összpontosítanak, és a Gázai övezet konfliktus utáni kereteit később fogják átgondolni, Dennis Ross, több amerikai kormány közel-keleti megbízottja leszögezi: "Nem akkor van itt az ideje, hogy a másnapról gondolkodjunk, amikor odaérünk. Hanem még azelőtt, hogy odaérnénk".
Izrael azzal, hogy hatalmi vákuumot hoz létre Gázában, azt kockáztatja, hogy az instabilitás és a rendetlenség hullámai szabadulnak el, amelyek messzemenő hatással lehetnek.
A radikalizálódott palesztinok tartós, aszimmetrikus háborút indíthatnak a gázai IDF-csapatok és az izraeli civilek ellen. Külső militáns csoportok kihasználhatják a háború utáni gázai káoszt toborzásra és növekedésre. Az olyan regionális hatalmak, mint Egyiptom és Szaúd-Arábia elszigetelhetik Izraelt a felfordulás közepette, míg az olyan ellenségek, mint Szíria és Irán felbátorodhatnak, hogy új proxi támadásokat indítsanak.
A Gázában kibontakozó romboló jelenetek közepette nem nehéz elképzelni, hogyan nézhet ki egy bejelentett izraeli győzelem utáni nap. Gáza város, Dzsabalia és Khan Younis utcái romhalmazzá váltak. Palesztin civilek tízezrei halnak meg az izraeli hadjáratban. Még több palesztin, akiket elűztek otthonukból, és olyan emberi katasztrófát szenvednek el, amelyet Nyugaton kevesen tudnak elképzelni.
A Palesztin Hatóság?
Talán ebből a zord valóságból kiindulva Izrael meg tudna egyezni a Fatah vezette Palesztin Hatósággal, hogy az izraeli hadsereggel együttműködve átvegye az ellenőrzést a Gázai övezet felett, hogy a Hamász soha többé ne tudjon katonai szárnyat létrehozni.
De ez a forgatókönyv valószínűtlen. A Palesztin Hatóság népszerűtlen Ciszjordániában, ahol a korrupció és a működési zavarok a haragot és az elégedetlenséget táplálják. Pocsék a teljesítménye a Gázai övezetben, ahol rövid ideig, 2005 és 2007 között uralkodott, mielőtt a Hamász a választásokon kiszorította. Aligha segítene a Palesztin Hatóságnak, ha izraeli tankok hátán menetelne be Gázába.
Aztán fennáll annak a lehetősége, hogy a Hamász visszatér Gázába, amint az izraeli tankok kivonulnak.
Bármi is lesz a közelgő izraeli háború kimenetele, korántsem biztos, hogy a gázai lakosság hajlandó lenne továbblépni a Hamásztól, amely több mint egy politikai párt vagy egy katonai szárny. Ez egy társadalmi mozgalom, amely az 1980-as évek végén jött létre a szunnita Muszlim Testvériség palesztinai ágaként.
Még több iszlamista szélsőséges
Izrael számára biztonsági szempontból még rosszabb lenne, ha Gáza annyira instabillá válna, hogy lehetetlen lenne a kormányzás egyetlen uralkodó entitás számára. Ez olyan vákuumot hozhatna létre, amely szélsőséges erők területi uralmához vezetne, legyen szó akár az ISIS-ről vagy annak valamelyik, a Gázai övezet déli részén, Rafah városában székelő társszervezetéről, egy másik iszlamista vagy szalafista dzsihádista mozgalomról, vagy a Hamász egy új, akár névleg, akár szellemileg újratermelődő alakulatáról. Az új Gáza, más szóval, még több iszlamista szélsőségest generálhat.
Ezek a kellemetlen forgatókönyvek egy másik fájdalmas lehetőséget is felvetnek: Izrael szükségét érezheti, hogy évekig Gázában maradjon. Izrael 1967-től 2005-ig uralkodott a tengerparti enklávé felett, és egy tartós megszálláshoz az IDF csapatainak folyamatos jelenlétére lenne szükség a Gázai övezetben, akiket támadások érhetnek. Ez tovább szítaná a palesztinok ellenszenvét Izraellel szemben, és a harcosok új generációját hozná létre.
Ez azzal a kockázattal járna, hogy szélesebb körű regionális instabilitást váltana ki, és esetleg háborúba vonná Amerikát. Izraelt pedig mély erkölcsi és katonai válságba sodorná.
Minden reményt kizárna az Egyesült Államok által közvetített izraeli-szaúd-arábiai normalizációs megállapodás esetleges feltámadására. Kevéssé meglepő, hogy Joe Biden elnök máris óva intette Izraelt az újbóli megszállástól.
"A Hamász elpusztítása után nem kívánunk 2 millió palesztint ellenőrizni Gázában, de kötelességünk biztosítani, hogy az október 7-éhez hasonló katasztrófa soha többé ne fordulhasson elő" - mondta Amos Yadlin, az izraeli katonai hírszerzés volt vezetője a Politico című lapnak.
Nem ő az egyetlen, aki szerint a jövőbeni gázai adminisztráció "arab mandátum alatt állna - talán Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek konzorciuma".
Izrael kormánya hallgat
Az, hogy Izrael hivatalosan nem fogalmazta meg a végjátékot, aggasztja azokat, akik csak felületesen is ismerik a Közel-Kelet közelmúltbeli történelmét. Nem kell messzebbre nézni, mint az amerikaiak iraki és afganisztáni inváziója.
Ezért érvelnek régóta a diplomaták amellett, hogy a katonai erő önmagában nem valószínű, hogy megoldja Izrael gázai problémáit. Szükség lesz az államvezetésre is. "Az erő alkalmazását nem lehet öncélúnak tekinteni" - mondja Ross. "Arra kell összpontosítani, hogy mi ennek a politikai eredménye".
Sajnos kevesen látnak reményt arra, hogy Izrael tartós győzelme a Hamász felett pozitív kimenetelű lesz. Amivel szembe kell néznünk, az minden jel szerint valahol a rossz és a legrosszabb között van.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A Mol-részvények értéke viszont csökkent. 
