„Szörnyű azt látni az interneten, hogy míg az emberek (máshol a világban) hosszú sorokban várakoznak, hogy megvegyék az iPhone 15-t, addig a gázaiak azért várakoznak hosszú sorokban, hogy kenyeret és vizet szerezzenek a családjuknak. Utálom, hogy nagyon sok ember a világon nem is tud arról, hogy létezünk és minden nap meghalunk. Sírni szeretnék… és nagyon szükségem lenne egy ölelésre” – írja a Gázai övezetben élő Ziad.
Állandó életveszély
A 35 éves palesztin férfi naplója, amit a The Guardian közöl rendszeres időközönként, egybevág a többi helyszíni beszámolóval: az övezetben már nincs biztonságos hely, az izraeli bombázások lakóépületek tömegeit rombolják le, és egész családok tűnnek el a föld színéről egyik pillanatról a másikra. Az emberek jobb híján az ENSZ által fenntartott iskolákban és kórházakban keresnek menedéket a légitámadások elől.
„Ma reggel a robbanás olyan erős volt, hogy azt éreztem, a testem megemelkedik a kanapén. A célba vett ház néhány méterre volt.”
Az élelmiszerre, vízre és gyógyszerre kivetett izraeli blokád továbbra is katasztrofális helyzetet teremt annak ellenére, hogy az egyiptomi-gázai határon már bejutott néhány segélyszállítmány az elmúlt napokban.
„Továbbra is kevés az ivóvízünk. Sok kísérlet után is csak öt üveget sikerült megtölteniük. Egyet odaadtak nekem és a testvéremnek, de visszaadtuk. Nekik jobban szükségük van rá. Aggódom, hogy hamarosan elfogy az ivóvíz” – írja Ziad, az őket befogadó családra utalva.
Ilyenek tehát a háborús mindennapok testközelből a Gázai övezetben azóta, hogy az izraeli hadsereg – válaszul a palesztin Hamász október 7-i, brutális terrortámadásaira – légicsapásokat indított az övezetben a terrorszervezet felszámolása céljából.
A hadsereg az első hétben 6 ezer bombát dobott le az övezetre – szakértők szerint többet, mint az Egyesült Államok egy év alatt Afganisztánra. A légicsapások azóta sem szűnnek, sőt, szombaton az izraeli hadsereg bejelentette azok intenzitásának fokozását.
A Hamász terrortámadásaiban több mint 1400 ember – köztük számos nő és gyerek, pontos számról nem tudunk –, az izraeli légitámadásokban több mint 5000 ember – köztük több mint 2000 gyerek – vesztette életét eddig. Palesztin oldalon az áldozatok száma napról napra jelentősen növekszik: hétfőn mintegy 400-an haltak meg.
Eközben a Hamász is folytatja rakétatámadásait Izrael ellen.
"Ezek háborús bűnök"
De jogilag minek minősül mindaz, ami a zsidó állam és a Hamász közötti háborúban, a Gázai övezetben történik? Ezzel kapcsolatban a két talán legjelentősebb nemzetközi jogvédő szervezet, a Human Rights Watch (HRW) és az Amnesty International több jelentést is kiadott az elmúlt bő két hétben.
A HRW egyik értékelése szerint mind a Hamász, mind Izrael háborús bűnöket követett (illetve követ) el. Ugyanakkor a Gázát uraló militáns csoport „elmondhatatlan háborús bűnei nem igazolják az izraeli hatóságok háborús bűnelkövetését a palesztin civilek ellen”.
A HRW úgy véli, hogy az izraeli kormány szándékosan fokozza a gázaiak szenvedését azáltal, hogy megtagadja a víz- és az áramellátás helyreállítását, és nem engedi be az üzemanyag-szállítmányokat az övezetbe (utóbbiak a kórházak energiaellátását biztosító generátorok működtetése miatt lennének létfontosságúak).
„Azáltal, hogy blokkolja Gáza 2,2 millió lakójának – akiknek csaknem fele gyerek – a túléléséhez szükséges eszközöket, Izrael minden gázai civilt büntet a Hamász támadásai miatt.”
A HRW szerint az ellátás blokkolása és a kollektív büntetés is háborús bűn.
„Izraelnek, amely megszálló erő Gázában, a Genfi Konvenciók értelmében kötelező lenne biztosítani a hozzáférést az alapvető javakhoz, és a fegyveres konfliktus egyik résztvevőjeként könnyíteni kellene a humanitárius segélyek szállítását”, emelik ki.
Az elmúlt napokban 34 segélyt szállító kamion ugyan már bejutott a Gázai övezetbe az egyiptomi határon, segélyszervezetek szerint napi minimum 100 kamionnyi szállítmányra lenne szükség.
Az emberi jogi szervezet mindkét felet arra szólítja fel, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot, és ne kövessen el jogtalan támadásokat a civilek ellen. Szerintük a Hamásznak és „a többi palesztin fegyveres csoportnak” az összes civil túszt szabadon kellene engednie (Izrael ezt szabta a blokád feloldása feltételéül), Izraelnek pedig üzemanyagot is be kellene engednie Gázába, és saját határátkelőit is meg kellene nyitnia a segélyszállítmányok előtt.
Óriástemető lehet Gázából
Hasonló megállapításokra jutott az Amnesty International egyik jelentése is. Az emberi jogvédő szervezet olyan „jogtalan izraeli támadásokat, köztük válogatás nélküli támadásokat dokumentált, amelyek tömeges civil áldozattal jártak, és amelyeket háborús bűnökként kell kivizsgálni.”
Az Amnesty International túlélőkkel és szemtanúkkal beszélt, műholdképeket, valamint hitelesített fotókat és videókat elemzett az izraeli légicsapások vizsgálata során. Mint írják, azok egyes esetekben „teljes családokat töröltek el”. Az izraeli erők „sokkoló mértékben vették semmibe” a civilek életét, és „sorra, tömegesen romboltak le teljesen lakóházakkal teli utcákat” és alapvető infrastruktúrát.
„Izrael 16 éve tartó illegális blokádja a világ legnagyobb szabadtéri börtönévé változtatta Gázát – a nemzetközi közösségnek most kell cselekednie annak érdekében, hogy ne legyen belőle óriási temető” – figyelmeztetett Agnés Callard, az Amnesty International főtitkára.
Ezzel arra is emlékeztetett, hogy Izrael a Hamász hatalomra kerülése, 2007 óta tartja blokád alatt az övezetet, amelynek lakói azt azóta nem vagy csak kis számban, külön engedéllyel hagyhatják el.
A felszólítás azonban eddig nem érte el a kívánt hatást. Míg António Guterres, az ENSZ főtitkára és Kína is tűzszünetre szólított fel, addig az uniós tagállamok külügyminiszterei nem tudtak a felhívásról egyezségre jutni hétfői ülésükön, az Egyesült Államok pedig egyenesen elutasította azt arra hivatkozva, hogy az szerintük a Hamásznak kedvezne.
Tom Porteous, a HRW helyettes programigazgatója szerint Washington és az európai országok – kevés kivétellel – némák maradtak Izrael ellenlépéseinek pusztító hatásai láttán, miközben Ukrajnát – helyesen – azonnal támogatták Oroszországgal szemben. Izrael esetében nem ítélték el nyíltan „a 16 éve tartó blokád kegyetlen szigorítását”, a sűrűn lakott városrészek bombázását, és nem szólították fel egyértelműen a nemzetközi normák betartására.
„A nyugati államok képmutatása és kettős mércéje botrányos és nyilvánvaló” – írja a HRW helyettes programigazgatója.
A magyar kormány hallgat
Néma maradt – tesszük hozzá – a magát keresztény-konzervatívnak valló magyar kormány is: sem Orbán Viktor miniszterelnök, sem Szijjártó Péter nem emelt szót a gázai civilek élete védelmében, mint ahogy az ellenzék vezetői sem tették meg ezt. A külgazdasági és külügyminiszter tegnapi Facebook-üzenetében szót sem ejtett a hatalmas civil áldozatokról, csak a terrorizmus leküzdésének fontosságáról beszélt.
Budapesten még a palesztinok melletti tüntetéseket is betiltották, szemben Európa és a világ számos nagyvárosával.
A magyar kormány ebből a szempontból most egy oldalra került az Európai Bizottsággal, amely reakciójának elmaradása miatt már az uniós intézményeknél dolgozók is tiltakoznak.
Közös levelükben, amelyet mintegy 850-en írtak alá, azt állítják, hogy Ursula von der Leyen, a testület elnöke látszólag közönyösen reagál a gázai civilek lemészárlására, valamint a nemzetközi jog Izrael általi semmibevételére. Szerintük „az EU azt kockáztatja, hogy minden hitelességét elveszíti”.
Igaz, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke legalább jelezte, hogy Gáza blokádja nem tartja tiszteletben a nemzetközi jogot, Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője pedig szintén azt mondta, hogy Izrael megsérti a nemzetközi jogot, az önvédelmet pedig annak keretén belül kell gyakorolni. Ursula von der Leyen a Gázának szánt uniós segélyek megduplázását ígérte, hozzátéve, hogy nem szabad a palesztinokkal megfizettetni a Hamász barbarizmusának az árát. A bombázások enyhítésére vagy tűzszünetre azonban egyikük sem szólított fel.
Izraeliek is tiltakoznak
Mindeközben több izraeli zsidó értelmiségi is felemelte hangját a vérontás ellen. Gideon Levy, az izraeli Haaretz napilap ismert publicistája szerint a gázai háborúnak azonnal véget kell vetni, a „világ pedig nem nézheti tétlenül ezt a mészárlást”.
Daniel Levy, egykori izraeli béketárgyaló figyelmeztetett: ha a nemzetközi közösség nem avatkozik be, „akkor lehetséges, hogy a tömeggyilkosság és az erőszakos elűzés kombinációját láthatjuk majd élőben”.
Az amerikai Kongresszusba pedig múlt héten több száz békepárti zsidó aktivista hatolt be, és követelt azonnali tűzszünetet. Eközben mintegy 800 tudós, jogász és egyéb értelmiségi közös levélben arra figyelmeztetett, hogy fennáll a népirtás veszélye.
És térjünk vissza végül a gázai háborús mindennapokhoz, Ziad naplójához:
„Szeretek és teljes életet akarok élni. Akarok utazni, zenét hallgatni, új kultúrákat megismerni. Nem akarok futni az életemért. Nem akarok minden nap azért imádkozni, hogy még holnap is láthassam a napot. Nem bírok ki mindent. Gyenge vagyok. Sebezhető. De élni akarok.”
A Nagyító korábbi cikkeit itt olvashatják. Arról, hogy miként élik meg mindezt az izraeliek, pedig itt írtunk:
A szlovén kormány csütörtöki ülésén további hat hónappal meghosszabbította a határellenőrzést a horvát és a magyar határon.
