„Eddig nem volt veszélyérzetünk. Most már van” – Izraelben élő magyart kérdeztünk

„Tegnap kimentem a boltba egy kis tejet és néhány apróságot venni. Épp akkor volt egy légiriadó. Mindenkit beküldtek a raktárba, mert ott a legbiztonságosabb” – mondja lapunknak Bernadett, amikor arról kérdezzük, hogy mennyire változtak meg a mindennapok Izraelben a Hamász szombati terrortámadása óta.

Sokkoló reggel

Bernadett a Tel-Aviv környéki Petah Tikván él férjével és három gyermekével – a kisváros légvonalban 60-70 kilométerre, Északra fekszik a palesztin szélsőségesek által uralt, 2007 óta blokád alatt álló Gázai övezettől. Több mint 15 éve költöztek ide Budapestről, és ez idő alatt már hozzászoktak a légiriadókhoz, már amennyire hozzá lehet szokni az ilyesmihez.

„Itt néhány évente történik valami, de ez a legsúlyosabb támadás. Eddig nem volt veszélyérzetünk. Most van” – magyarázza.

A szombati támadás, amely során a Hamász rakéták ezreit lőtte ki Izraelre, terroristái pedig a határkerítésen áttörve több száz civilt gyilkoltak meg a határmenti zsidó településeken és egy zenei fesztiválon, őt is teljesen váratlanul érte.

„6:34-kor arra ébredtünk, hogy becsapódott egy rakéta a szomszédos városban, Gane Tikván, nálunk pedig megszólalt a Tzeva Adom (vörös szín), a légiriadót jelző sziréna. Hirtelen azt sem tudtuk, hogy mi van. Aztán hallottuk a bummokat, ahogy a Vaskupola felfogja a rakétákat” – emlékszik vissza a támadás napjára.

Olyan sok rakéta érkezett azonban, hogy az izraeli légvédelmi rendszer nem tudta mindet kivédeni, mégha személyi sérülés nem is történt.

„A riadók alatt szomszédokkal együtt a lépcsőházban kerestünk menedéket, mert ilyenkor ott a legbiztonságosabb. A mi lakásunkban nincs biztonsági szoba” – teszi hozzá Bernadett. Ezt leszámítva otthon voltak, és a televízióban, interneten figyelték a híreket.

Elmondása szerint szombaton 3-4, hétfőn pedig 1 légiriadó volt, de ezeket a támadásokat a Vaskupola kivédte. „Ez Izrael központi része. A déli részt viszont folyamatosan lövik” – mondja.

Ez csak a kezdet

A megszokott élet azóta sem állt helyre. Egyelőre sem ő, sem férje nem jár be a munkahelyére, gyerekeik pedig távoktatásban tanulnak, miután országszerte zárva tartanak az iskolaépületek. Az izraeli kormány közlése szerint elhalasztották az egyéb iskolai programokat – kirándulásokat, túrákat – is, a megszokott tanítás pedig legkorábban szerdán indulhat újra.

A kormány a jelek szerint elhúzódó háborúra készül, és erre a civileket is próbálja felkészíteni.

„Hétfő este felszólították a lakosságot, hogy mindenki készítsen össze három napra elegendő élelmiszert, vizet, valamint lámpát” – árulja el Bernadett. 

Mindeközben az izraeli közösségi médiában felvételek terjednek arról, ahogy izraeli tankok vonulnak az utakon. Ez is arra utal, hogy hamarosan megindulhat a hadsereg szárazföldi offenzívája a Gázai övezetben. „Rengeteg tartalékost hívtak be. Mindenki próbál valahogy segíteni: élelmiszert, tisztálkodó szereket küldenek nekik”.

És hogyan tovább? Gondolkoznak-e az el- vagy visszaköltözésen a fokozódó terrorveszély miatt? – tesszük fel a kérdést végezetül.

„Néhány itteni magyar bizonytalan időre visszamegy Magyarországra a kimenekítő repülőgéppel, de szerintem nem valószínű, hogy végleg ott is maradnak” – válaszolja. –  „Mi nem gondolkoztunk a visszaköltözésen.”

Izraeli közlések szerint a Hamász támadásainak minimum 1000, palesztin közlések szerint az ezt követő izraeli légicsapásoknak minimum 770 halálos áldozata van. Elemzők egybehangzó véleménye szerint mindez csak a kezdet, és elhúzódó háborúra kell számítani.

A konfliktus politikai hátteréről itt olvashatnak: