Aggasztó eredményt hozott az a közvéleménykutatás, amely a közelmúltban készült kilenc uniós országban egy párizsi központú, európai ügyekkel foglalkozó magazin, a Le Grand Continent számára. A felmérés ugyanis korszakhatárt jelez: a megkérdezettek egy jelentős része szerint véget érhet a második világháború utáni békekorszak, és Európa több mint 80 év után ismét kiterjedt háborúba csúszhat.
Terjedő félelem a háborútól
Ami a konkrét eredményeket illeti, a The Guardian által ismertetett kutatás szerint a megkérdezettek 51 százaléka véli úgy, hogy nagy a kockázata az Oroszországgal való nyílt háborúnak a következő években. Ezen belül 18 százalék nagyon magasnak tartja ennek a valószínűségét.
Ez az eredmény „néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Azt jelzi, hogy az európai közvélemény egy olyan új geopolitikai rendszer irányába tolódik el, amelyben a közvetlen konfliktus lehetősége a kontinensen már széles körben elfogadott”, mondta Jean-Yves Dormagen politológus a brit lapnak.
Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Mihail Metsel
Érdekesség, hogy a felmérésbe bevont kilenc ország (Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Belgium, Hollandia, Lengyelország és Horvátország) veszélyérzete nagyjából az Oroszországtól való távolsággal csökken. A legtöbben – a megkérdezettek 77 százaléka – Lengyelországban vélik úgy, hogy nagy a veszélye egy közvetlen háborúnak, Nyugat-Európában 54 (Franciaország) és 51 (Németországban) százalék gondolja ezt, a távoli Dél-Európában pedig mindössze 39 (Portugália) és 34 (Olaszország) százalék az arányuk.
A veszély korszaka
A megkérdezettek aggodalmait tükrözi az is, hogy több mint kétharmaduk (69 százalék) szerint országuk nem igazán vagy abszolút nem lenne képes megvédeni magát egy esetleges orosz agresszióval szemben.
A legoptimistábbak a franciák, akiknek 44 százaléka bízik a védelmi képességekben. Lengyelországban ugyanakkor 58 százalék pesszimista ebben a tekintetben.
„Belépünk a veszély korszakába, miközben nemzeti szinten folyamatosan gyengeséget érzünk”, összegezte a szakember.
A sebezhetőség érzése egyébként más vonatkozásban is széles körben elterjedt. Mindössze a megkérdezettek 12 százaléka nem érzi fenyegetve magát általában, sem a katonai, sem a technológiai, sem az energiaszektort érő kihívásokat tekintve. A legtöbben a technológiai és digitális (28 százalék), valamint a katonai-biztonsági (25 százalék) kockázatoktól tartanak főleg.
A széleskörű aggodalmat és a fenyegetésként érzékelt külvilágot tekintve nem csoda, hogy jelentős az igény a védelemre és az összetartásra.
A megkérdezettek több mint kétharmada (69 százalék) szerint az EU-nak védelmi szerepet kellene betöltenie, és háromnegyede (74 százalék) támogatja országa további uniós tagságát. Utóbbiak aránya egyébként Portugáliában (90 százalék) és Spanyolországban (89 százalék) a legmagasabb, míg Lengyelországban 68, Franciaországban pedig csak 61 százalék pártolja az EU-n belül maradást.
Az aggodalmakat csak növeli a jelenlegi amerikai vezetés iránti bizalomhiány: a megkérdezettek csaknem fele „Európa ellenségének” tartja Donald Trump amerikai elnököt.
De lesz-e háború?
De – tesszük fel a kérdést – mennyire van valós alapja azon félelemnek, hogy háború törhet ki a Nyugat (NATO) és Oroszország között?
Proxy háború már most is zajlik, hiszen számos NATO-tagország már az orosz-ukrán háború kezdete óta nemcsak pénzzel, hanem – bilaterális keretek között – fegyverrel is támogatja Kijevet.
Sőt, a támogatás nem csak a biztonságos távolból történik: a New York Times 2024 elején – még a Biden-éra alatt – például terjedelmes riportot közölt arról, hogyan segíti Washington az ukrán hadműveleteket. A CIA jelentős támogatásával például titkos kémközpont-hálózat épült ki az orosz-ukrán határ mentén, az amerikai hírszerzés emberei pedig aktívak Ukrajnában.
Bár Donald Trump sok tekintetben változást hozott, és a hírszerzési együttműködés megszakításával is megfenyegette a kijevi vezetést, ha nem köt kompromisszumot a béke érdekében, nincs hír arról, hogy ez valóban megtörtént volna.
A közvetlen háború szerencsére mindeddig elmaradt, azaz NATO-tagország területét nem érte támadás, mint ahogy az elérhető információk szerint NATO-területről sem indult támadás Oroszország ellen. Ugyanakkor számos orosz drónberepülés történt a tagországok területére, és nyugati tisztviselők szerint Moszkva már most hibrid háborút folytat Európával szemben (lásd például a lengyel vasút elleni szabotázsokat, amelyeket az orosz katonai hírszerzés által felbérelt személyek követtek el a lengyel kormány szerint).
„Nem vagyunk háborúban ugyanakkor már nem vagyunk békében sem”, mondta Friedrich Merz októberben. A német kancellár szintén hibrid háborúval vádolta meg az oroszokat.
Számos nyugat-európai vezető lényegében már reális veszélynek tartja, hogy Oroszország belátható időn belül katonai támadást intéz egy NATO-tagország ellen, ezért Európa az elrettentésre, a katonai kiadások jelentős növelésére helyezi a hangsúlyt.
Vlagyimir Putyin orosz elnök a héten arról beszélt, hogy Oroszország nem akar háborút az európai hatalmakkal, de ha azok közvetlen konfliktust szeretnének, akkor „Oroszország kész harcolni”.
Elemzők egy része szerint ugyanakkor jelenleg nem kell tartani egy közvetlen háborútól: a NATO nyilván nem fogja megtámadni Oroszországot, de Moszkvának sem érdeke támadást indítania.
„Az oroszok nem buták. Az oroszok tudnak számolni. Ismerik a földrajzi lehetőségeket, ismerik a geopolitikai helyzetet. Ismerik a saját képességüket, és ismerik a NATO képességeit” – mondta Kis-Benedek József nemrég lapcsoportunk műsorában, a Klasszis Podcastban jelezve, hogy nem tart orosz támadástól.
Orbán Viktor és Alekszandar Vucsics szerb köztársasági elnök telefonon egyeztettek szombaton – azt nem tudni, hogy a NIS felvásárlása is szóba került-e. 
